Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

276 A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. vatkozhatnék, hogy szükség van erre a tör­vényjavaslatra azért, mert ezt pénzügyi szem­pontok követelik. Ez a helyzet azonban nem áll fenn. Ha pénzügyi szempontok követel­nék ezt, akkor én is azt mondanám, hozzuk meg az áldozatot és szavazzuk meg ezt a ja­vaslatot, de a pénzügyi szempontokat szabá­lyozó javaslat még csak most jön, a hires ter­melési adóról, a 84 koronáról. Ez a most tár­gyalás alatt lévő törvényjavaslat tisztán és kirárólag pénzügyi-közigazgatási javaslat, amelynek pénzügyi téren valami nagy fon­tosságot azért nem tulaj donitok, mert csak három és félszeresre emeli fel általában az engedélyilletéket, tehát nem felel meg a pénz elértéktelenedésének, bár igaz, hogy ötven­szeresre vagy nyolcvanszorosra nem is volna az illeték felemelhető, de mégis azt a mérté­ket, ami meg van állapitva, kevésnek tartom. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy az export-üzleteknél el van engedve az illeték, mert hiszen azt a 200 koronát, amiről már bővebben megemlékeztem, csakugyan nem lehet illetéknek tekinteni, s ha ez egymillió hektoliter bornál kitesz egymillió koronát, ugy még ezt az összeget is elengedjük azok­nak a szegény kapitalistáknak, akik száz és százmillió koronákat fektetnek be a borba. (Ugy van ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Én abban a politiká­ban, ámenét a pénzügyminister ur itt most átvett az ő t. elődjétől s amelyért a felelős­séget vállalnia kell, gyarmatpolitikát látok. Látom ebben hatását annak a bankpolitiká­nak, amely — fájdalom — már 1910, vagy még régebbi idő óta szisztematikusan folyik ebben az országban, és Korányi pénzügymi­nister ur távozása után sem látok változást ezen a téren, mert ma is fennáll az 1920. évi VI. t.-cikk a háborús kivételes hatalom gya­korlásáról, amellyel el lehet rendelni min­denféle rekvirálásokat, gabonarekvirálást és egyéb rendeletek kiadását, függetlenül a Nemzetgyűléstől, (Igaz! Ugy van! balfelől.) és változatlanul fennáll az 1920. évi XIII. tcikk kiviteli kereskedelem szabályo­zásáról, amelyet szintén saját hatáskörében csinált a kormány, ez tehát nem más, mint egyszerű gyarmatpolitika. És itt eszembe jut, t. Nemzetgyűlés, hogy mi történt akkor, amikor az angol kormány rátette kezét Uj-Zeelandra. Gyönyörűen le van ez irva az egyik műben, amely Uj­Zeeland ujabbkor! történetével foglalkozik. A következő érdekes dolgot csinálta akkor az angol kormány. (Halljuk ! Halljuk !) Meg­taníttatott arra a nyim-nyam nyelvre, ame­lyet az ottani vademberek beszélnek, egy ki­tűnő szónokot és azt odaküldötte pénzügy­ministernek. (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) Ez aztán maga elé citáltatta a törzsfőnököket és a következő beszédet tar­totta nekik. (Felkiáltások : Nyim-nyam nyel­ven fogja mondani f) Nyim-nyam nyelven nem tudom elmondani, (Felkiáltások : Kár ! Derültség.) magyarul mondom el. A követ­kező beszédet tartotta a benszülötteknek, akik fel voltak nagy tollakkal ékesitve és odamentek a hatalmas angol király küldötte elé, a pénzügyminister elé. (Halljuk ! Hall­juk 1) Azt mondotta : »Emberek, én nem veszem el a ti földeiteket ; a hatalmas angol királynak arra nincs szüksége, sőt minden igyekezetem odairányul, nekem, az angol király hatalmas kiküldöttjének, az uj­zeelandi pénzügyi diktátornak, aki csak egy esztendőre jöttem ide közibétek, (Élénk de­rültség a Ház minden - oldalán.) hogy rendez­zem a ti pénzügyeiteket. — Ezt csak szaba­don citálom, az eredetiben valószínűleg nin­csen benne, (Folytonos derültség.) de látom, hogy a pénzügyminister urnák nagyon tet­szik. (Derültség. Halljuk ! Halljuk !) Szóval ez a pénzügyminister beszédében azt mondta, hogy : A hatalmas angol király nem akarja elvenni a ti földeiteket, ellenke­zőleg mindent el fog követni, hogy ti nagy­szerűen tudjatok termelni, minden intézke­dést meg fogunk tenni arra, hogy több búzát, több gabonát, bort és burgonyát és minden egyebet produkáljatok ; az angol király csak azt tartja fenn magának, hogy a közigazga­tás, a politikai hatalom, a kereskedelem, a bankok és az ipar az angolok kezében legyen. Csak ennyit tart fenn magának, szóval, hogy az összes vasutak, a tengeri hajók és mind­azok az intézmények, amelyek nálunk is épen Hegedüs pénzügyminister ur azon ér­dekszférájába tartoznak, ahonnét idejött kö­zibénk, ezek voltak azok, amiket fentartott magának az angol király. Nem kivánunk tőletek mást, — mondotta ezt az uj-zeelandi pénzügyminister a benszülötteknek — csak hogy ti mindenütt becsületesen dolgozzatok, istenfélő, derék emberek legyetek. — És ezek boldogan azt mondották : Oh uram, az angol király hatalmas küldötte, üdvözlünk téged, te vagy a mi emberünk, hive vagy a szabad­kereskedelemnek, a polgári egyenlőségnek, mi ugyanolyan egyenjogú polgárok vagyunk, mint ti angolok. Gaal Gaszton : És hálából megették ! (Hosszantartó élénk derültség.) Ereky Károly : Gaal Gaszton t. kép­viselőtársamnak erre a szellemes közbeszó­lására csak annyit mondok, hogy még ott nem tartunk (Derültség.) és a képviselő ur téved. Valaki megeszi a másikat, de nagyon csalódik, ha ön azt hiszi, hogy a bennszülöt­tek ették meg a pénzügyministert. Ellenke­zőleg, a pénzügyminister szőröstül-bőröstül felfalta az összes bennszülötteket. (Általános élénk derültség.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom