Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. 271 Ereky Károly : Igen, hitelszövetkezetet ne lehessen alapítani. Most, amikor a falu társadalma tudna hitelszövetkezeteket alapitani, mert pénz van a kisgazda kezében, nem szabad neki hitelszövetkezetet alapítani, csak engedéllyel. Ez tehát kortestörvény volt. A 37. §-ban pedig, amelyet a Nemzetgyűlés épen az én propoziciómra nem fogadott el, a Pénzintézeti Központ kezébe akarták adni azt a jogot, hogy Magyarországnak bármelyik pénzintézetét egyszerűen megszüntethesse azáltal, hogy kizárja a tagjai sorából és akkor az már többé betétet el nem fogadhat. A szigorúbb, a kellemetlenebb része pedig az volt, hogy ebben a törvényben akarta kimondani a pénzügyi kormány azt, hogy csak 20,000.000 koronán felüli tőkével rendelkező pénzintézetet lehessen alapítani az országban, tehát kis pénzintézeteket és vidéki takarékpénztárakat nem. Mi lett volna ennek következménye! Az, hogy a nagybankok behálózták volna fiókjaikkal az egész országot és a gazdatársadalom és általában a falusi lakosság nem alapithatott volna magának vidéki takarékpénztárat. A t. Nemzetgyűlés akkor ugy döntött, hogy ezt nem fogadta el és Korányi pénzügyminister ur ennek következtében lemondott. Most következett az uj korszak. Amint méltóztatnak látni, ami közgazdasági és pénzügyi törvényt a Nemzetgyűlés eddig hozott, az rendszerint nem az ország érdekében, hanem egyes nagy pénzcsoportok és kapitalista érdekeltségek érdekében hozatott meg. Most azt hittük, hogy változás jön, azonban mi történt % Jött Hegedüs Lóránt pénzügyminister ur, (Éljenzés jobbfelöl.) aki, mólyen t. Nemzetgyűlés, ugyanezt az irányt képviseli, amit azonnal be fogok bizonyítani eddigi intézkedéseiből. Én nem vagyok azon a véleményen, amit Bródy igen t. képviselőtársam az előbb mondott, hogy Hegedüs Lóránt oly kitűnő pénzügyminister, hogy őt még kritizálni sem szabad. Én a földön olyan embert nem ismerek, akit kritizálni nem volna szabad. Azt hiszem, ez lapsus lingvae volt Bródy t. képviselőtársam részéről, mert annyira diktátornak mégsem tekinthetjük a pénzügyminister urat, jóllehet nagyon szereti ezt hangoztatni, hogy ne kritizálhatnék. A kritikához különben is jogom van, mert hiszen ő csak konvencióra, egy évre jött hozzánk és nem várhatunk addig, amíg elmegy közülünk. (Derültség.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Amikor a pénzügyminister ur megtartotta itt imponáló, nagyszabású expozéját, mely a Házat extázisba hozta és amelyről a sajtó irta, hogy ő a pénzügyi Messiás és a mely beszéd után bedőltek egyszerre a falak és Zürichben 1.40-re emelkedett a korona, azonkívül a börzén leestek a papírok és ismét felugrottak, szóval óriási nagy hullámzást, földrengést okozott, amely beszédben szellemesen váltakoztak a francia kisasszonyok az indiánus tollakkal, a nadrágletolás a sérvkötőkkel és egyéb szellemes dolgok, akkor t. Nemzetgyűlés, amikor a pénzügyminister ur ezt az expozéját elmondotta, mindjárt tisztában voltam vele, hogy a pénzügyminister ur nem változtat azon a régi politikán, amit itt a Nemzetgyűlés a kormány vezetése alatt eddig csinált. Az első javaslat, amit megszavaztunk, illetőleg amelyet a Háznak le kellett nyelni, tudomásul kellett venni, a petróleumkutatási monopólium volt, A pénzügyminister ur másfél óra hosszat beszélt Si SZcibadkereskedelemről és lelkes hívének jelentette ki magát, de ugyanabban a félórában — a hanghullámok még itt rezegtek — előterjesztette ezt a javaslatot ós a Nemzetgyűlésnek meg kellett szavaznia a petróleummonopóliumot. Önök persze megszavazták. (Egy hang jobbról: Jól tettük!) Meskó Zoltán : Ha te lettél volna a pénzügyminister, neked is megszavaztuk volna ! Ereky Károly : Nem beszélek arról, hogy nekem mit szavaztak volna meg, ha én lettem volna pénzügyminister, arról sem, bogy jól tették-e vagy nem, de meg fogom mutatni néhány hónapon belül — mert intenzív munkát végzek ebben az irányban — és be fogom bizonyítani, hogy ez katasztrofális, rossz szerződés volt. Ez ellen a szerződés ellen nemcsak Magyarország népe fog felszólalni, hanem Anglia, Amerika is és már jönnek a diplomáciától hozzám az értesítések, hogy ezt a katasztrofális rossz szerződést meg kell semmisíteni és én mindent el fogok követni, hogy Magyarország megkárosítására irányuló ezen rossz szerződóst meg is semmisítsük. Egyelőre ennyit erről és most rátérek egy másik dologra. Az igen t. pénzügyminister ur most magáévá teszi azt a törvényjavaslatot, amely egy gyönyörű szép szociálpolitikai elvet tart maga előtt. T. i. ez a törvényjavaslat abból indult ki, hogy a hadirokkantaknak, a háború szegényeinek adjunk majd italmérési jogot. Én tartom azt a latin mondást: quid quid id est, timeo Danaos et dona ferentes. Bármily ajándékot hozzanak ilyen formában, mindig attól félek, hogy a háta mögött rejlik valami és ha az ember ezt a törvényjavaslatot végig tanulmányozza, azonnal meg is találja benne : a bormonopóliumot ! Hegedüs Lóránt pénzügyminister, a szabadkereskedelem híve, a bormonopőliumot akarja velünk törvénybe iktattatni ! T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur személye iránti tiszteletből egyáltalán nagyon