Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

A Nemzetgyűlés 155. ülése 192. 8 zsidó, Dorogon 6 magyar és 6 zsidó, Had­házon 4 magyar és 16 zsidó, Tégláson 4 zsidó, Hajdúszoboszlón 15 magyar és 20 zsidó, Püs­pökladányban 10 magyar és 18 zsidó, Nád­udvaron 2 magyar és 15 zsidó, Kábán és Földesen 4—4 magyar és 9—9 zsidó, Szová­ton 1 magyar és 8 zsidó, Tetétlenen 1 magyar és 3 zsidó, ngy hogy végeredményben Hajdú vármegyében 468 trafikos közül csak 204 a keresztény és zsidó 264. A lap megjegyzi még, hogy körülbelül ugyanez a helyzet a pattkjajogok és a kocsniaengedélyek tekin­tetében is. Kovács Emil : Hát még ha Budapestre jönne ! Haller József : T. Nemzetgyűlés ! Mél­tóztassék elhinni, hogy a frontról hazajött embereket és a háborúban családfentartóju­kat elvesztett özvegyeket, árvákat és egyéb családtagokat legkevésbé sem hangolja a tár­sadalmi szolidaritás, az összetartás, a nyuga­lom és a megbékélés irányába ezeknek az ál­lapotoknak szemlélete. (Igaz ! Ugy van !) Én azért azt tartanám, hogy ne csak elfogadni méltóztassék inditványomat, hanem méltóz­tassék az illetékes tényezőket arra is fel­kérni, hogy ezeket az intézkedéseket és eze­ket a revíziókat lehetőleg siettessék. Az iparengedélyek és az ipartörvény revíziójával kapcsolatban, mikor inditvá­nyomat megokoltam, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy hivatkozhattam az akkori ministerelnök ur bemutatkozó beszé­dére, amelyben ő kilátásba helyezte, hogy az iparengedélyek képesítéshez kötéséről novel­láris utón fog intézkedni. Azóta igen hosszú idő telt el és méltóztatik látni, hogy most a főváros is még mindig csak felterjesztéssel fordul a kormányhoz az ipartörvény revi­ziója érdekében és a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége is éppen ennek a hó­napnak 6-ik napján eléggé szenvedélyes vita után még csak ott tart, hogy sürgeti ezt a re­víziót. (Mozgás a középen.) így állunk a többi kérdésekben is. Tudatában vagyok annak, hogy ezek el­len a szempontok ellen, amelyeket én indít­ványommal kapcsolatban kiemeltem, fel le­het vonultatni az egyenlőség jelszavát és a liberális ideológia egész tárházát. Én azon­ban nem habozom annak a véleményemnek kifejezést adni, hogy az egyenlőséget nem akkor szolgáljuk, ha a nem egyenlőket egyen­lően támogatjuk, (Ugy van] Ugy van] a kö­zépen.) hanem akkor, ha a gyengébbet arra a szinvonalra helyezzük, hogy az erős mel­lett állhasson (Helyeslés a középen.) és ha valakinek alkalom van állami támogatást adni, akkor ugy fogjuk szolgálni az egyenlő­séget, ha ezt a támogatást nem annak adjuk, aki más úgyis egy fejhosszal előbbre van... Usetty Ferenc : Orrhosszal ! 1. évi február hó 28-án, hétfőn. 263 Haller József: ... hanem annak, aki az erős után következik, mint gyenge. (Helyes­lés a középen.) Én azt tartom, hogy nekünk azokat az exiszteneiákat kell az egyenlőség nevében segítenünk, akik még nem eléggé edzettek, nem eléggé gyakorlottak a gazdasági harc­ban azokkal szemben, akik évszázadokon át, generációkon át örökölve kaptak már olyan tulajdonságokat őseiktől és élnek ma olyan viszonyok között, amelyek a gazdasági harc­ban őket feltétlenül előnyben részesitik. Ami pedig a liberális ideológia jelszavait illeti : egyenlőség, felebaráti szeretet, az erők szabad kifejtése, a szabad verseny stb., én ezekre a jelszavakra kijelenthetem, hogy nemcsak én, hanem képviselőtársaimnak jó nagy része sem engedheti magát ezekkel a jelszavakkal megtéveszteni, mert mi elvi alapon álló ellentétben vagyunk ezzel az ideológiával. Ha ugyanis a liberalizmus lényege a szélső individualizmus, akkor a mi program­munk szocializmus. Ha ott az erők szabad kifejtése és az egyénnek minden áron való érvényesülése, az önzés és az egyéni érdek­nek árkon-bokron keresztül hajszolása az ur és a megengedett, mi viszont azt tartjuk, hogy az egyéni önzés és az egyén kíméletlen érvénj^esülése helyett ur legyen és követendő legyen az igazság, a felebaráti szeretet, az egyéni érdek összeegyeztetése és harmóniába hozása a társadalomnak és a köznek érde­keivel (Ugy van ! Ugy van! a középen.) és az egyedül álló egyén jólétének emelése he­lyett a nagy sokaság általános jóléti fokának emelése. (Helyeslés és taps a középen.) Általában az egyenlőség és a szabad erő­kifejtés helyett mi azt kívánjuk, hogy itt ur legyen az a princípium, amely a szolidari­tást állítja előtérbe, mert szolidaritásra van szükségünk az erők szabad kifejtése helyett, ha szociális békét akarunk, már pedig mi akarunk szociális békét. Ennek a szociális békének létrehozására azonban határozottan káros a liberális ideo­lógia, amely azt mondja, hogy fő az egyén minden kimélet nélküli érvényesülése, ön­zése, és akkor az erők legteljesebb szabad kifejtése majd fog egyensúlyt magával hozni. Mi, ellenkezőleg, azt hisszük, hogy az egyéni képességek, az egyéni erők mindenre való tekintet nélküli kifejtése okvetlenül azzal fog járni, hogy az erős szemben állván a gyen­gével, teljes erőkifejtése a gyengének rová­sára megy, a gyengének elnyomására és pusz­tulására vezet. Kovács Emil : Ököljog ! Haller József : Már pedig ne méltóztas­sék megfeledkezni arról, hogy az emberi tár­sadalom nagy sokasága gyengékből áll és

Next

/
Oldalképek
Tartalom