Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

246 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. nem magánügy, hanem az ország közélelmezésé­nek állapota miatt közügy. Ha azt kérdem, hogy mi az oka ennek a szo­morú állapotnak, amely a gróf Andrássy-féle ura­dalmon van ? Csak azt mondhatom, hogy maga az uradalom, mert ő ezt tudatosan csinálja. Van ugyanis egy ministeri rendelet, amelynek értelmében azok az ingatlanrészek, amelyeket 1 * a tulajdonos megművelni nem tudott, a bővebb termés biztosítása végett nincsetleneknek, vagy törpebirtokosoknak adandók ki megművelés alá. Hogy az uradalomnak ne kelljen kiadnia birtoká­nak igen nagy részét ebből az okból, egyszerűen ugy tesz, hogy a birtokot magasan, vékonyan egyszer megszántatja, s a főszolgabírónak a szem­üvege mindjárt ugy látja a birtokot, hogy az már meg van müveive, tehát abból már semmit kivenni nem lehet. Nagy Pál : Es a gazdája be van irva az ellátat­lanok közé ! Rassay Károly : Zsidó ? Hegedüs György : Nem, gróf Andrássy Sándor. A zsidó itt ügyesebb. Megtörtént az is, hogy ennek az uradalomnak tavaly 60 hold szénája szárított állapotban künn a réten elpusztult, mert nincs elég igavonó állatja, amellyel hazahordassa. Kis- ; gazdák jelentkeztek, felkínálkoztak, hogy haza­hordatják, betakarítják a szénát, azonban az ura­dalom a szénát hordásra ki nem adta, hanem in­kább engedte, hogy az egész összerakott széna ­mennyiség ott rothadjon. Benkő Gábor : Rosszabb a zsidónál ! Hegedüs György : Az uradalom már régeb- : ben adott át parcellákat bérlet mellett — termé­szetesen csak keveset — a kisgazdáknak ; azon­ban írásbeli szerződést sohasem akartak kötni, aminek az lett a következménye, hogy a bérleti feltételeket az intéző ugy változtatta, ahogyan akarta. Benkő Gábor : Zsidó sem tesz ilyet ! Hegedüs György : S az a nyomorult bérlő­kisgazda kénytelen volt a változó feltételeket is elfogadni, csakhogy valahogy bennmaradhasson a bérletben. Az elmúlt nyáron pl. az történt, hogy a bérlőtől ezüstben követelték a bérleti összeget, annyi ezüst koronát, ahány koronában ki volt kötve a bérleti összeg. (Mozgás) Természetes, hogy ezt nem adták meg, hanem egyszerűen feljelentést tettek az intéző ellen. De megtörtént az is, hogy a bérlőtől pénz helyett ga­bonát követeltek. Természetes, hogy a gabonát most, mikor rekvirálnak és amikor a kisgazda be­csülettel odaad mindent az államnak, mert tudja, hogy adnia kell, hogy itt összeroppanás ne történ­jék, . . . Kerekes Mihály : Ha nem adja, elveszik tőle ! Hegedüs György : . . . nem akarta odaadni ; azonban a szolgabiró csendőrséget bocsátott az ura­dalom rendelkezésére s a bérlők ingatlanairól az összerakett keresztekből az intéző által megálla­pitott mennyiséget az uradalom haza vitette. (Fel­kiáltások jóbbfelől : Hallatlan !) Azonban ez a ren­geteg, igy összeharácsolt gabona rövid idő alatt el­égett. (Mozgás jobb felől.) De történt más is. A földetlenek lépéseket tet­tek Zala vármegye közigazgatási bizottságánál, hogy a termelés biztosítására vonatkozó rendelet alap­ján adjanak ki nekik földet. A közigazgatási bizott­ság — meg kell állapitanom — igen korrektül és gyorsan járt el ; kiküldte azonnal dr. Németh József kincstári jószágigazgató tanácsost, aki a helyzetet megvizsgálta és megállapította azt, hogy ott igenis sok kisgazdának és nincsetlennek bérlethez van joga. Meg is hozta a maga határozatát a közigazgatási albizottság, azonban ennek a határozatnak igen nagy része még most sincs végrehajtva. Egy másik eset az, hogy az 1920. évi 8540. számú rendelet alapján többen kishaszonbérletük meghosszabbítását kérték. Ezen rendelet alapján a letenyei községi képviselőtestület az 50 legsze­gényebb gazdának, illetve haszonbérlőnek a bér­letét meg is hosszabbította a következő évre Ezt a képviselőtestületi határozatot beterjesz­tették a főszolgabírónak, a főszolgabíró pedig egyszerűen azt irta rá, hogy a közigazgatás egy­szerűsítéséről szóló törvénynek nem felel meg a határozat, tehát ezt nem hajtja végre. Vissza­adták tehát a bizottságnak a határozatot, amely­nek elnöke, egy ügyvéd, kijavította azt, beter­jesztette újra a szolgabírónak, aki — amikor már megsejtette, hogy interpellációra kerül a dolog — részben el is intézte a dolgot ugy, hogy kiváloga­tott az igényjogosultak közül egynéhányat, azok­nok igényét megállapította, bérletüket meghosszab­bította, a többiekre vonatkozólag pedig azt mondta, hogy kötelezi az uradalmat, hogy valahol másutt adjon nekik bérletet, nem ott, ahol eddig bérle­tük volt. As uradalom azonban ezeket a bérlete­ket még ma sem adta ki. Benkő Gábor: Jogrend a vidéken 1 Hegedüs György : Ha mindezek után azt kér­dezzük attól a falusi kisgazdától, attól a nincste­lentől, vájjon hogyan gondolkodik az ilyen nagy­birtokokról, akkor meggyőződhetünk róla, t. Nemzetgyűlés, hogy bizony nem ugy, ahogyan az a konszolidációnak és a társadalmi békének meg­felelne, (igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Benkő Gábor : .És joggal ! Hegedüs György: Nem ugy gondolkodik az a kisgazda, ahogy a falusi embereknek gondol­kodnia kellene. (Felkiáltások jóbbfelől: Sajnos!) Elismerem, hogy ez rettentő gyuanyag a falu népének lelkében ; mert nemcsak Letenyéről van szó, igy van ez másutt is. (Igaz ! Ügy van ! jóbb­felől.) Mi. akik örökösen azt hirdetjük, hogy nem akarunk osztályharcot, nem akarjuk a falu lelki nyugtalanságának lángralobbantását ; mi akik örö­kösen nyugalmat és békét hirdetünk a faluban : ha ilyen esetek előfordulnak, nem vállalhatunk felelősséget. Viseljék a következményekért a fele­lősséget azok, akik az amúgy is nyugtalan, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom