Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hé 26-án, szombaton. garancia nincs arra, hogy a mi munkánknak keserves gyümölcseit megbecsülni tudja és amely soha szent örökségül se munkakedvet, se becsületet, se kegyeletet, se tisztességet, se rendet, se fegyelmezettséget és hozzá még tudást, az élet fegyverét sem viszi magával az életbe. Es ennélfogva bátorkodom a következő rövid interpellációt intézni a kultuszminist er úrhoz, ille tőleg az összkormányhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a kultuszminister urnák s a kormánynak, hogy az iskolai tanitás a községi elemi, polgári stb. iskolákban, dacára az ujabb megkezdési határidő megállapításának, még ma sem f oly hátik, még a központi fűtési berendezésű intézetekben sem, a fűtőanyag hiánya vagy alkalmatlan volta miatt ? Hajlandó-e az illető faktoroknál odahatni, hogy a tanitás akadályai, — akár a fűtőanyag hiánya, akár az iskolák menekültek általi lefoglaltsága okozza — haladéktalanul elhárittassanak és a tanitás azonnal megkezdessék s jövőben a fűtőanyagok az iskolák számára idejében biztosíttassanak ?« (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző: Hegedüs György! Hegedüs György : T. Nemzetgyűlés ! Az 1920. évi XXIX. te, valamint az ezen törvény végrehajtása tárgyában kiadott 8420/1920. számú ministerelnöki rendelet, továbbá az ugyanezen évi 366. sz. földművel és ügyi ministeri rendelet halasztást nem tűrő sürgős esetekben házhelyek kijelöléséről és kishaszonbérletek megalakításáról szól. Ez a törvény és a végrehajtási rendeletek körülírják és megállapítják azokat a jogokat, illetve követelményeket is, amelyek feníorgása esetén valaki magának házhely kijelölését és kishaszonbérlet kiadását kérheti. Az emiitett végrehajtási rendeletek kimondják azt is, hogy a házhelyek és kishaszonbérletek kiadása iránti eljárás a községi elöljáróság előtt inditandó meg és csak akkor indul meg, ha igénylő jelentkezik. T. Nemzetgyűlés ! Hosszú, szenvedéssel teljes utat tett meg a magyar falu, amig ezt a törvényt a kezéhez kaphatta. Bármennyire ócsárolják is ezt a Nemzetgyűlést és bármennyire is izgatnak ellene, hírlapokban és társulatokban, mégis nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ugy az 1920. évi XXIX. te, amely a házhelyekről szól, valamint az 1920. évi XXXVI. te, amely a földbirtokreformról szól, dicsőséges, messze századokba belenyúló és tüzkéveként világitó alkotása ennek a Nemzetgyűlésnek és büszkesége, örök büszkesége a földmi velés ügyi minister urnák. Ez a két törvény nem csupán gazdasági kérdéseket akar megoldani, hanem elejét akarja venni sok igazságtalanságnak, az ujabb korszakra is ráragadt modern jobbágyságnak, amely künn a falun a falunak aa egyszerű proletárja és a földbirtokos között van. Ezek a törvények ugyanis nem csupán gazdasági kérdések megoldását akarják, nem csupán azt akarják, hogy az a falusi földmives házhoz, vagy földbirtokhoz, földbérlethez jusson és hogy kenyerét ne az uraságén, hanem a magáén keresse meg ; hanem jelenti azon elidegenít hetién, le nem kötelezhető emberi jogot, az állam polgárainak emberi jogát, azon erkölcsi követelményt is, hogy amint egy államban, egy hazában egyenlő kötelességnek kell lennie, épugy nem maradhat meg ott olyan vagyoneloszlás, amely mellett az egyik — bármennyire is keressük a simitó szót •— mégis csak rabszolga a másik mellett : keresztény vagy zsidó földbirtokos mellett. (Ugy van ! jobb felöl.) T. Nemzetgyűlés ! Azonban ezek a törvények jelentenek mást is. Jelentik azt, hogy a magyar falu népe annyi évszázad után, ahogy mondani szokták, megérett arra, hogy mint politikai tényező részt vegyen hazájának nemcsak fizikai megvédésében, hanem politikai kormányzásában is. ötéves háborúnak, trónok összeomlásának, forradalomnak és kommunizmusnak kellett eljönni, hogy felnyíljék a magyar intelligenciának a szeme és bslássa azt, hogy a magyar falu nem Ázsiának, hanem Magyarországnak egyik része, amellyel törődnie kell. v Ezért, t. Nemzetgyűlés, politizálhatunk bármekkora ügyességgel, felvethetünk száz és száz királykérdést, dolgozhatunk fortéllyal és raffinériával és szövetkezhetnek az ellenkező gondolkozásuak bármennyiszer egymással : ebben az országban igazi, nagy, erőteljes kereszténységet, demokráciát és megnyugvást csak ennek a két törvénynek a gyors, pontos és lelkiismeretes végrehajtása fog hozni, (ügy van! a középen.) T. Nemzetgyűlés ! El vitázhat atlan igazság, hogy az 1918. évi szomorú forradalmat, valamint az ennél még gyászosabb kommunizmust is nagymértékben elősegitette a hazai föld igazságtalan eloszlódása. Magyarország agrárállam volt már békében, különösen agrárállam most ; a megélhetési viszonyok, a termelési feltételek tehát legelső sorban a földbirtokhoz vannak kötve. A földbirtok azonban azáltal, hogy körülbelül 4000 nagybirtokos kezébe jutott, el volt vonva a falusi munkástömegek elől, amelyeknek megélhetése, kultúrája és társadalmi nyugalma, valamint hazafias megbízhatósága erősen függött attól a nagybirtoktól, amelynek jobbágya volt silány bérért és amelyet testének verejtékével művelt meg évszázadokon keresztül — nem a maga számára, hanem a földesura számára. A legnagyobb vétket követte el tehát a magyar földbirtokososztály, midőn mindezt tudta és látta, — hiszen látnia kellett — és nem siettett a magyar falu segítségére, amelyet megmenthetett volna és ezzel megmenthette volna saját hazáját is, hanem törvénnyej forrasztották a falunak a torkára jogos kívánságait. A falusi nagy tömegek, amikor megélhetésük már nem volt biztosítva a nagybirtok mellett, a nagyvárosok füstölgő gyárkéményei