Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-154
^4 Nemzetgyűlés 154. ülése 19.21. évi febr. hő 26-án, szombaton. 227 kiáltások : Vezető vármegye !) Szabolcs vármegyében 23.000 hold, Zemplén vármegyében 93.000 hold. Ez az ingatlanok terén mindent megmagyaráz. Hogy áll a dolog az ingóságok terén, arról legjobb nem olvasni statisztikát. Ugyancsak a gazdasági kérdésnél kell megemliteni a zsidóságnak azt a nagy eredményét, hogy a munkásság vezetését ő ragadta teljesen kezébe . . . Usetty Ferenc : Abban is a magyar a bűnös ! Hegedüs György : ... és belevitte a szomorú emlékű forradalomba és kommunizmusba a magyar munkásságot. Hiszen a vezetők mind zsidók voltak. A munkásság révén bármikor belenyúlhatott gazdasági életünkbe, sztrájkok rendezésével megakaszthatott mindent és a legnagyobb nyomást gyakorolhatta gazdasági életünkre. A főcél azonban nem az volt, hogy a munkásságot segítse, hogy annak a munkásnak több kenyeret adjon, hanem az, hogy a kizárólagos zsidó célokat ezzel is segítse megvalósítani. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ennek a folyománya az, hogy a magyar nemzetet elválasztották a munkásságtól, pedig ki tagadja azt, hogy a munkás épen olyan édestestvérünk, mint az a másik. Levágta a munkásságot a magyar nemzet testéről ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és belekergette a nemzetközi viharba, belekergette egy forradalomba, amely tönkretette ezt a nemzetet és tönkretette a munkásságot is. Hogy mik a céljai a munkássággal, arra vonatkozólag felolvasok egy érdekes kis részt, (Halljuk ! Halljuk!) amelyben azt mondja a szabadkőmivesség — ezt kimondták 1897-ben Baselben az ottani Bnai Boath-páholy kongresszusán, amely páholynak csak zsidó tagja lehet. Budaváry László ; Azon a bizonyos cionista kongresszuson i Hegedüs György (olvassa) : »A munkásságot forrongásban fogjuk tartani, őket küldjük a barrikádokra, de közben gondosan fogunk ügyelni arra, hogy a munkásság kívánsága ki ne elégíttessék, mert az elégedetlen munkásságra szükségünk van (Mozgás.) avégből, hogy ezekkel robbantsuk szét a keresztény társadalmat, siettessük a teljes anarchiát, hogy azután maguk a keresztények jöjjenek kérlelni a zsidóságot, hogv vegye át a hatalmat.« (Zaj.) Budaváry László : Tessék megcáfolni í Kern lehet megcáfolni 1 (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Hegedüs György. A jegyzőkönyv megtalálható Nílus professzor könyvében, amely Moszkvában jelent meg 1901-ben, lefordították angolra és több nyelvre és most van magyar fordítás alatt, mely' közzé lesz téve. Körülbelül száz esztendeje annak, hogy a magyar országgyűlésen komolyan kezdtek foglalkozni a zsidókérdéssel. Régente is igyekeztek törvényekkel rendezni a dolgot, azonban az első nagy jajszó a zsidók miatt 1830-ban hangzott el Kölcsey Ferenc ajkáról, (Halljuk ! Halljuk í) aki a szatmármegyei megyegyűlésen mondott beszédében a következőket mondotta : (Halljuk ! Halljuk ! olvassa.) »Rettegek a tekintetes vármegye figyelmét elfárasztani s meg lévén ugy is győződve, hogy sokan ülnek itt tudománnyal és tapasztalással tiszteletreméltó férfiak, akik ezeket jobban értik és akik ezeknél jobbakat és hasznosabbakat tudnak, mint én, félbeszakítom jegyzéseimet. Egy van csak. amit még figyelembe hozni bátor vagyok, t. i. hogy az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való gyarapodása. Az 1804-i populáris összeírás a megyében 2290 zsidót számlál, 1826-ban pedig 2872-t találtak ...« Budaváry LáSZlÓ : Bár ma is igy volna î HegedÜS György (tovább olvassa): ...ezen nemes megye kebelében. Következőleg a zsidó népesség 582 férfival és ha az asszonyokat is hozzáadjuk, 1164 lélekkel szaporodott és pedig azon idő alatt, amely alatt — ha az emiitett összeírásokban valami hiba nem, történt — a keresztény adózó nép száma több mint 16,000-rel kevesbedett meg. Senki sincs a tekintetes vármegye itt ülő tagjai között, akinek a zsidóság ezen szaporodása a szomszéd Gáliciának sorsát eszébe ne juttatná. Távol vagyunk attól, hogy azon rémitésekre menjek vissza, amelyeket Eisenmengernek és hasonlóknak tudósításai terjesztenek. De bátran említem ezt az iszonytató rajzot, amelyet professor Schultze Galíciának az Izrael fiai által történt lesülyedéséről az egész ausztriai birodalom kárára előad. Méltán mondja ő, hogy amery országban a zsidók megszaporodnak, az nagy végromlás szélén áll» S maga az a nevezetlen, de köztiszteletben álló politikus, aki a zsidókat Franciaországba visszahívni tanácsolá, világosan megintette a hozzánk hasonlókat, mondván : nem kicsi és szegény státusba való a zsidó, hanem nagyba és gazdagba. Itt segiti az indusztriát, ott megöli.« Bródy Ernő: Mit mondott Eötvös József ? Budaváry László : Azt ön nem tudja. (Zaj.) Ereky Károly : Nem értett a közigazgatáshoz, Budaváry László : Most azt kell meghallgatni, hogy mit mond Hegedüs, Hegedüs György : A zsidóság hatalma tulajdonképen akkor kezdődik, amikor a szabadkőmű* vességet teljesen a kezébe, kerítette. Észrevette azt, hogy a szabadkőművesség egy rendkívül erős, fegyelmezett társaság, egy bomlasztó szervezet, amelyet ő mint fegyvert a kezében tarthat. Ez a szabadkőművesség már több évtized óta/ mint el-eltünő és megint előbújó sötét felhő jár, mozog ide-oda nemzetünk egén. Patacsi Dénes : Mint a vakondok a föld alatt. Hegedüs György: Ott ólálkodik a szabadkőművesség az állami életünknek, irodalmunknak, minden állami funkciónknak terén. Igyekszik fon-: tosabb területeinket kezébe venni, igyekszik mindenhová exponált embereit betolni . . . Meskó Zoltán : Azok nem támadták egymást, mint a keresztények. Hegedüs György .* • • igyekszik magának mindenütt pozíciót csinálni. Be fogom bizonyítani, hogy a zsidóság és a szabadkőművesség, ez a kettő, 39*
