Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-153
Ä Nemzetgyűlés IBS. ülése 1921. évi február hó 25-én, pénteké??. „ 2ÔÔ a munkások, a tisztviselők és általában a dolgozó polgárok érdekét. így vetődött rá a figyelem arra is, hogy elavult községi közigazgatási törvényeinket is teljes mértékben át kell alakitanunk, illetve olyan községi törvényeket kell alkotnunk, amelyek valóba>n a dolgozó magyar nemzet érdekét szolgálják. Régi községi törvényünk a liberális szellem egyik torzalkotása volt, amely teljes mértékben azok kezébe adta a hatalmat, akik -— mint az elmúlt két-három évtized beigazolta — ezzel a hatalommal kellőképen élni nem tudtak, illetve sok tekintetben visszaéltek vele. (Mozgás.) A választási kampányban a Nemzetgyűlés tagjainak legalább 80%-a azt igérte, hogy a Nemzetgyűlés legelső és legfontosabb feladatai közé fog tartozni az uj községi, közigazgatási törvény megalkotása. A képviselők akkor hangzatos szavakkal megigérték a nemzetnek azt is, hogy legfőkép az átkos virilizmust fogják teljesen kiküszöbölni, hogy igy azok is bejuthassanak a község sorsának intézésébe, akik vagyontalanságuk miatt eddig attól teljesen távol állottak. Ezek a közigazgatási törvények azonban még mindig késnek. A most lemondott belügyminister ur három vagy négy izben is beterjesztette törvényjavaslatát, de azt mindenkor következetesen visszavonta. A nép azonban várja, hogy végre megszülessék ez a törvény és nemcsak a nép java, de az ország érdeke is megköveteli, hogy végre rend teremtessék az egész vonalon, igy közigazgatásunkban is, ahonnan tulaj donképen minden kisarjadzik. Közigazgatási törvényünk késik. Mindenütt égő türelmetlenséggel várják, hogy végre megmozduljon a Nemzetgyűlés és ezt a legfontosabb törvényt megalkossa. Általános kívánság az is, hogy a mostam községi képviselőtestületek mindaddig megtartsák mandátumukat, mig az uj törvény meg nem születik. Attól félnek ugyanis, hogy újra a régi törvény értelméoen történnék a választás, ami súlyos bonyodalmaknak válhat szülőokává. Most .azután Pest vármegye községeinek nagy felháborodására 48.512/1920. sz. a. megjelent egy alispáni rendelet, amely a vármegye egész területére elrendeli a képviselőtestületek újból való megalakítását, valamint azoknak az elöljárói állásoknak újból való betöltését, melyekre a megválasztottak megbizatása már lejárt, — természetesen az 1886 : XXVI. te. szellemében. Amikor küszöbön van az uj törvény megalkotása, teljesen érthetetlennek tartom, miért volt egyszerre olyan nagyon sürgős az alispán urnák a választás kiirása. A legutóbbi községi képviselőtestületi választások 1913 február havában történtek meg. A képviselőtestületek, melyeknek mandátuma már régebben lejárt, még mindig ott vannak a községi közigazgatásnak az élén, végzik a maguk munkáját, hogy jól vagy rosszul, az most nem tartozik ide, de tény az, hogy nyolc esztendő óta ezeket nem bolygatták meg és most, amikor talán már csak hetek választanak el bennünket attól, hogy az uj törvényt megalkossuk, a dolog egyszerre sürgőssé vált, a régi képviselőtestületeket nem tartják alkalmasaknak és Pest vármeg}^ területére egyszerűen kiirják az uj választásokat. Scholtz Ödön : Sopron megyében is választanak ! Budaváry László : Akkor ott is helytelenül csinálják. Hiszen ha itt még mindig ä régi békebeli állapotok volnának, senki sem ütközhetnék meg a dolgon, senki sem látná a kérdést oly súlyosnak, de ma, különösen a Budapest környéki községekben oly rettenetes nagy a felfordulás az állapotokban, hogy ezt nemcsak sérelmesnek, de súlyos mértékben veszélyesnek tartom, nemcsak az egész vármegye és az egyes községek, de az ország szempontjából is. Mert mit jelent az, ha a régi törvény szellemében hajtják végre ma a községi képviselőtestületi választásokat? Azt jelenti,hogy újból a virilistákból hivatalból töltik be a községi képviselőtestületi tagok felét, tehát 50%-át. Már most, ha nem megyek messzebbre, csak a saját kerületemet, vagy azt a községet nézem, ahol lakom és ahol az állapotokat igen jól ismerem, megdöbbenéssel kell konstatálnom azt a tényt, hogy a vagyon ma talán 50%-ban azok kezére csúszott át, akiket egyáltalában nem tartunk kivánatos elemeknek arra, hogy akár a község életében, akár a vármegye vagy az ország életében döntő faktorok legyen. Pl. Pestújhelyen a háború előtt körülbelül 10 zsidó háztulajdonos volt. Ma a zsidókézen levő házak száma már meghaladja a 300-at. (Felkiáltások : Hallatlan !) És ezek nem törzslakók, ámbár talán még akkor sem szólhatnának még a liberalizmus kedvelői sem amellett, hogy a virilis jog alapján bevonulhassanak a községi képviselőtestületekbe, ha törzslakók volnának, hanem itt teljesen szegénysorsu jött-ment, Galiciából, vagy nem tudom, honnan bevándorolt zsidókról van szó, akik 2—3 éven belül összevásároltak minden eladó ingatlant, földet, telket és házat. Benkő Gábor: A keresztény kurzus alatt! Budaváry László : Van köztük olyan, aki mindenféle telekspekulációk révén többszörös milliomos lett és most ez egyszerűen azon az alapon, mert a község adófizető polgára, bevonul a szavazók közé és minthogy a legtöbb adót fizeti, egyenesen virilise lesz a községnek. Ez teljesen lehetetlen állapot. Igy pl. van ott egy marhahajcsár, aki azelőtt az egyik községből a másikba hajtotta az állatokat néhány korona napidíjért és ma Pestújhely nyolc legszebb villája az övé, többszörös milliomos és mig eddig más cselédje volt, ma egész raj cselédet tart maga körül. Természetes dolog, hogy ő a község virilis tagja lesz. Ezt ugyan nem tartom fontosnak és nem is ezért szólalok fel, hanem egészen másért. Pl. az az anomália áll elő, hogy pl. az én választókerületemben, melynek képviselője vagyok és ahol már három év óta lakom, minthogy teljesen vaI ' gyontalan vagyok, igy a községnek adót nem fize-