Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-153

1% A Nemzetgyűlés 153. ülése 1921. évi február hó 25-én, pénteken. hogy egy komoly intelmet intézzek a t. Nemzetgyűléshez. (Halljuk ! balfelöl ) Tudjuk, hogy Deák Ferenc, a haza bölcse azt mondotta, hogy nem háborúskodásban, hanem békés munkálkodásban rejlik egy ország boldogsága. E mondás igazságát bőven volt alkalmunk tapasztalni a közelmúltban. De miért van az, hogy amikor megszűnt a világháború, akkor ebben a megmaradt kis országban uj háborút folytatunk, nemcsak künn az országban, hanem itt a Házban is? Usetty Ferenc: Már az, aki! Pásztor József : Hát már annyira megszoktuk a nyomort és szenvedést, hogy a boldogságra nem is reflektálunk? Mintha egy, a földünk közelében elvonuló üstökösből kiáradó gáz megmérgezte volna a levegőt, elbódította volna az embereket, elvette volna azok józan Ítélőképességét! (Derültség bal felöl. Ugy van! TJgy van! jobbfelöl.) Keresem minduntalan az ofcát, hogy miért kell ennek igy lennie, — aminthogy bizonyára mindenki szeretné tudni — és visszapillantást vetve a történelemre, arra a megállapodásra jutok, hogy tulajdonképen nincs megfertőzve a levegő ; mert igy volt ez régen is minden ilyen szétszóródás után. (Zaj balfelöl,) Eövid leszek, látom, hogy egyes t. képviselőtársaim türelmetlenkednek. Szabó József (budapesti): A 215. szakasz! Pásztor József : T. Nemzetgyűlés ! Az önzés és hiúság a legnagyobb hibája az embernek. Elnök (csenget) : A képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A képviselő urnák van joga beszélni, mert fél kettő előtt kezdte a beszédét és különben is soron volt, de kérem, hogy rövidre szabja felszólalását. Pásztor József: Akkor a tárgyhoz fogok szólni és röviden, öt perc alatt befejezem. Igen t. Nemzetgyűlés ! Én amikor gyermekkoromban azt hallottam és azt olvastam, hogy vannak vademberek, akik emberhúst esznek, de saját törzsüket nem eszik meg, csak idegen törzsbelieket, akkor igy sóhajtottam fel : »Istenem, ha embereknek teremtetted őket, miért nem adtál nekik annyi észt, hogy ember embert ne egyen meg?« És ha az országban szétnézünk, vájjon sokkal jobbak vagyunk-e mi is? Hiszen ugy nézünk ki, mintha egymást meg akarnók enni, ha nem is a szó teljes értelmében. Ismétlem, hogy az önzés és a hiúság a legnagyobb hibája az embereknek és ezt a két rossz tulajdonságot, sajnos, a műveltség sem képes eltüntetni az emberek szivéből ; sőt minél magasabb fokra hág egy-egy korban a műveltség, annál jobban elhalványul az isteni szikra és annál jobban látható az ember a vele született meztelenségében, állati mivoltában. Hiszen tudjuk, hogy Krisztust is, a legfőbb igazságok kutforrását, az akkori kor főemberei ölették meg önzésből és hiúságból. Szabó Gy. János: Hatalomvágyból! Pásztor József: Minden kornak megvoltak a maga urai és azt látjuk, hogy azok voltak a legboldogabb társadalmak, amelyek uralkodói, urai e két főhibát minél jobban vissza tudták fojtani az emberekben. Csak mellékesen említem meg, hogy e hibáktól mentesemberek a legtöbb esetben az egyszerű emberek sorából kerülnek ki. Az Isten az ő fiához egyszerű pásztorembereket hivott meg és Krisztus tanítványaiul egyszerű embereket válogatott ki ; tapasztaltuk a kommunizmus idején itt is, hogy az egyszerű emberek a legnagyobb elitélői a minden oldalról való kilengésnek. (Ugy van ! Ugy van'! jobbfelöl.) Én tehát, t. Nemzetgyűlés, csak azt akarom mondani, hogy talán vegyük elő a jobbik eszünket. (Derültség balfelöl.) Ha mi azt mondjuk : »győzött a kisgazdapárt, győzött a kereszténypárt!« — hát győztes talán van, de legyőzött csak az ország lehet. Mert mit vészit a kisebbségben maradt párt? Talán a hiúságát és semmi mást; de az ország sokat veszíthet. Tehát nyissuk ki a szemünket, ne legyünk rövidlátók, ne nézzük, hogy kisgazda-, vagy kereszténypárti-e valaki, (Felkiáltások balfelől: Nem is neszük!) osztály osztály ellen — személy személy ellen ne küzdjön, hanem nézzük egyedül a magyarságunkat, értsük meg egymást és dolgozzunk! (Éljenzés.) Elnök: Az idő előrehaladván, félbeszakítjuk tanácskozásunkat és áttérünk Orbók Attila képviselő ur indítványának megindokolására. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék indítványát megindokolni. Orbók Attila: T. Nemzetgyűlés! Bátorkodtam az inditványkönyvbe egy indítványt bejegyezni, mely szerint a Nemzetgyűlés sürgősen utasítja a kormányt, hogy a lakáskérdés megoldása tárgyában rendeletet és törvényjavaslatot terjesszen elő, amely a lakáskérdést az egyetlen megoldható módon oldja meg, még pedig ugy, hogy lakásokat teremt. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, nem is kell hosszabban fejtegetnem a lakáskérdés fontosságát. (Félkiáltások balfelől: Nem!) Csak két dolgot akarok megemlíteni: a fajvédelmi és a közgazdasági szempontot. Nekünk a háború iszonyú veszteségei után arra kell igyekeznünk, hogy a mi fajunk erősödjék, hogy a vérveszteséget pótoljuk, és épen ezért el kell törölnünk ebben az országban a tömeglakás intézményét, amely a tüdővésznek, mindenféle betegségnek, pusztító kóroknak melegágya. A gazdasági jelentőséget sem lehet lebecsülni, t. Nemzetgyűlés! Uj vállalatok elhelyezkedésére kell felkészülni ; fel kell készülnünk arra, hogy a természetnek egy szerencsés véletlenje folytán Budapest lesz a dunai központ és hiába igyekeznek az osztrákok ezt megaka-