Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-152

Ï68 A Nemzetgyűlés 152. ülése 1921 nyersanyagot feldolgozhatja, mig ezzel szemben, ha azt dollár értékű nyersanyagot Amerika, vagy bármely más jó valutájú állam akarja feldolgozni, húsz dollárt kell e célra elköltenie, tehát tisztán 17, vagy 18 dollár az a megtakarítás, amit mi ugyanannak a nyersanyagnak a feldolgozásával elérünk, melynek feldolgozására Amerika 20 dollárt költ el. Ez az egy kis példa, is bizonyitja, hogy versenyképesek vagyunk. Es hogy a munka itt még sem indult meg, annak egyedüli akadálya az, hogy a munkáskérdéssel nem foglalkoztunk olyan intenzive, olyan őszintén és a nemzeti érdekeket oly mértékben előtérbe tolva, mint kellett volna. Nálunk, sajnos — és ez egy százados hibánk, melyre az osztrák rabszolgaság kényszeritett minket — minden politikai kérdés, holott a politikának, legalább is az okos politikának a legnagyobb kérdéseket nem szabad politikai kérdésekké tenni. A munka megindításához a munkáskérdést kellene megoldani. Sajnos, arra az álláspontra helyezkedtünk, — legalább sokan közülünk — hogy nem állunk szóba a szociáldemokrata munkássággal. Én magam is azt vallom, hogy a szociáldemokrata munkásság nagy bűnöket követett el az országgal szemben. A legnagyobb bűnt akkor követte el, amikor eltért az integritás gondolatától, sőt valósággal az integritás ellen dolgozott, de mi is elkövettünk, a régi rendszer is elkövetett a munkássággal szemben egy óriási hibát, mondhatnám szinte bűnt, azt, hogy nem törődött vele és engedte, hogy ezek a munkástömegek politikai kalandorok kezébe kerüljenek (ügy van! jobb felöl.) és azok egyéni ambícióit szolgálják. Most, amikor fait accomplit előtt állunk, amikor van egy nemzetközi szociáldemokrata munkástábor, azt hiszem, nem mondhatjuk, hogy nem állunk azzal szóba. Igenis el kell ismernünk a szociáldemokrácia jogosultságát, amint azt gróf Andrássy Gyula mélyen t. képviselőtársam is kijelentette egyik beszédében, mert ez a nemzetköziség megvan, mert ez egy világáramlat, de arra kell törekednünk, amit már Franciaország, Anglia, Németország, Amerika és ujabban Ausztria is meg tudott csinálni, hogy ezt a nemzetközi munkásságot a nemzeti újjáépítő munkába beállítsuk. Somogyi István : A francia szociáldemokraták most csatlakoztak a harmadik internacionáléhoz ! Orbók Attila: Azt mondja Somogyi t. képviselőtársam, hogy a francia szociáldemokraták, nem tudom én, milyen nemzetköziek. Hát a francia szociáldemokráciának egyik legnagyobb vezére, Gustav Hervé, a háború alatt a »La guerre sociale«, »A társadalmi háború« című lapjánakcímét is »La Victoire«, »A győzelem «-re változtatta és az egész francia szocialista munkásság a francia kormányhatalom mögé állt. De amikor a háború megindult, akkor a francia kormány is elment a szociáldemokrata táborhoz évi febr. hó 24-én, csütörtökön. ós azt mondta, »gondoskodom részedre munkásjóléti intézményekről, adok neked tisztességes megélhetést... Ernst Sándor : Nagyon értenek hozzá Franciaországban ! Orbók Attila : ... és felajánlom az alkut, állj mellém... Ernst Sándor: Franciaországban jól vannak ezek a dolgok! Orbók Attila : ... és tényleg a francia szociáldemokrata munkásság . . . (Zaj a baloldalon.) Ernst Sándor : Sehol sincs annyira elmaradva, mint ott! Orbók Attila : ... a francia kormány politikáját támogatta. Ernst Sándor : Ezt kinek mondja ? Nekünk mondja? Maga sem hiszi. Orbók Attila: Elismerem, hogy t. képviselőtársam a munkáskérdésben talán tájékozottabb mint én, de az, amit' elmondottam, véletlenül olyan tény, amelyet igazán nagyon nehéz dolog volna megcáfolni. Ez históriai tény, ez történelmi visszapillantás. Szóval, helytelen dolognak tartom elrúgni magunkat a munkásságtól. Frühwirth Mátyás: Azzal, hogy a szociáldemokráciát bíráljuk, még nem rúgjuk el a munkásságot! A szociáldemokrácia nem egy a munkássággal! Itt a tévedés! Orbók Attila : Elrúgjuk, sajnos, mert későn kezdünk a munkássággal törődni és foglalkozni. Frühwirth Mátyás : Az a tévedés, hogy a munkásságot mindig azonosítják a szociáldemokráciával ! Nem ugy van az ! Orbók Attila: Sajnos, Benárd minister ur javaslata egyáltalában nem szolgálja azt a célt, hogy a munkásságot magunkhoz édesgessük, hogy velük megértésre, megegyezésre jussunk. Nem szeretek jósolni, de azt hiszem, hogy ha Benárd minister urnák ezt a javaslatát pártkérdéssé fogják tenni, ebből ismét kormányválság lesz. Amit nagyon fontosnak tartanék és amire a kormány bemutatkozása alkalmával a ministerelnök ur rendkívüli meglepetésemre egyáltalán nem tért ki, az a rokkantkérdés, mely téren a ministerelnök ur Magyarországon úttörő munkát végzett. Ha ma az ember beutazza a vidéket, elmegy a városokba és falvakba és ott a rokkantak helyzetévei foglalkozik, arra a szomorú meggyőződésre kell jutnia, hogy ez a nemzet hálátlan az ő hű fiaihoz. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és balfelöl.) Mert nem elég az, hogy az a rokkant kap egy fizetési meghagyást és hogy kap 130 vagy 150 korona havi nyugdíjat papiroson, ha a pénz tényleg nem jut a kezébe. Ne felejtsük el azt sem, hogy amikor az állam a világháború folyamán megszabta ezt a rokkantilletéket, az akkor jelentős összeg volt, ma pedig egy koldusadomány. De ha már ilyen koldusadományt kénytelen adni ez az elszegé-