Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

148 A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. somi — hogy ezt a bajt valamiképen orvosoljuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelol.) Tény azonban az, hogy a Hűtőház nemcsak épületet jelent, a Hűtőház jelent egy kiterjedt élelmiszerkereskedelmi szervezetet is. A Hűtőházat csak azután állitják fel, ha már sikerült berendezkedni a gazdasági életben, kiépíteni a kereskedelmi szervezetet, a gyűjtő- és szétoszt ó-szerveket, behálózni velük az egész országot, amely kiterjedt szervezetnek, a nagy egésznek koronája a Hűtőház. Következőleg, amikor azt vagyok bátor mondani, hogy akinek kezében van a Hűtőház, az Budapesten az élelmezési diktátor, akkor én ezzel többet mondottam, mint hogy csak a Hűtőház van az illető kezében, mert kezében kell lennie a tröszt-kapitalizmus révén tulaj donképen az élelmiszert felhozó és szétosztó kereskedelemnek is. (Felkiáltások jobb felől : Ezt mondta Sándor Pál.) Es ez az, amit Sándor Pál fedett itt fel. Amit ő mondott, egy többé-kevésbé majdnem minden vonásában bű képe a magyar liberalizmus alapján felépült, a szabadkereskedelemből kifejlődött gazdasági helyzetnek, (Ugy van! balfelol.) amely teljes erejét a fogyasztók tökéletes letörésére és a gazdák megzsarolására abban az esetben még jobban éreztetné, ha holnap déli 12 órakor a szabadforgalom kihirdettetnék. (Zaj jobbfelöl. Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Gaal Gaszton : Mesebeszéd ! Vass József közélelmezésügyi minister; Bocsánatot kérek, nem szoktam meséket mondani. (Zaj balfelol.) Gaal Gaszton : Nem ért hozzá, mert soha nem foglalkozott életében kereskedelemmel ! (Zaj és ellenmondás a baloldalon. Elnök csenget.) Vass József közélelmezésügyi minister: Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak van ezer holdja, ezek révén nagyon érthet a dologhoz ; én pedig ezeknek a tanulmányoknak és tudományoknak egyetemi professzora vagyok, valamit én is értek hozzá. (Zaj és közbekiáltások.) Bocsánatot kérek nem az ékesszólásnak, hanem a szociális tudományoknak és a nemzet gazdaságtannak. (Az elnöki szélcet Rakovszky István foglalja el.) Azokra a kérdésekre, amelyeket Sándor Pál t. képviselőtársam itt felvetett, lehetetlenség konkrét és pozitiv választ adni anélkül, hogy az ember szeme előtt ne tartsa azt a képet, amelyet ő maga megfestett itt, mert hiszen én nem vagyok kereskedelemiig}! minister és ha kereskedelemügyi minister volnék, nem volnék üzlet-minist er, aminthogy a kereskedelemügyi minister sem az, következőleg, minthogy a gazdasági élettel érintkeznünk kell és azt a gazdasági életet a magunk hatáskörében nem tudjuk egyik napról a másikra átformálni és egy tökéletesen más útra vezetni, tehát én arról nem tehetek, ha különböző tőkeérdekeltségek helyett, amelyek egymásssal talán jótékony konkurrenciában volnának, egyetlen nagy tőkeérdekeltség mutatkozik olyan formában, amelyben fel sem ismerhető az első pillantásra. Mert ha ugy van, ahogy Sándor Pál t. kép-viselőtársam mondotta, hogy a tőkeérdekeltség az egyik helyen generális formájában mutatkozik, a másik helyen tüzéralezredes formájában, a harmadik helyen a francia főmegbizott formájában, akkor én csakugyan nem tudom megítélni, hogy egy és ugyanazon polip terjeszti száz és száz különböző csatornán keresztül a karjait a felé a martalék felé, amelyet mindenáron meg akar magának szerezni. Mikor tehát azt kérdezi tőlem az igen t. képviselőtársam, hog}^ van-e nekem arról tudomásom, hogy ez egy és ugyanazon tőkeérdekeltség, akkor azt felelem, hogy nincs tudomásom róla. Én akkor, amikor minden körülmény mérlegelésével, a szakértők bevonásával is, megadom erre vagy arra az engedélyt, mindenekfölött közélelmezésügyi minister vagyok, nem vagyok sem tőkének, sem ennek vagy annak az érdekeltségnek exponense, (Helyeslés abaloldalon.) ellensége vagy jóbarátja, én azt nézem, hogy a belső fogyasztás érdekeit hogyan tudom az ország saját erejéből valutapazarlás nélkül valamiképen kielégíteni. (Élénk helyeslés.) Erre találtuk ki azt a szisztémát, hogy azt a túlságos nagy Sturm és Drang-et, a külkereskedelemnek azt a rettenetes támadását, amellyel mindent ki akart vinni az országból, valamiképen felhasználjuk a belföldi ár nivellálására egyrészt, másrészt a belföldi fogyasztás jobban való dotálására. Ha szabadjára eresztjük a szabadforgalmat, különösen az exportszabadforgalmat . . . Gaal Gaszton : Arról senki sem beszél ! (Élénk felkiáltások : Isten ments !) Vass József közélelmezésügyi minister: ... amiről nincs szó egyelőre — de ha szabadjára eresztjük ezt a kereskedelem kiédója és folytonos követelése értelmében, akkor méltóztassék meggyőződve lenni, hogy itt Magyarországon a gazdának sem maradna már február 23-án egy darab kenyere sem. (Zaj. Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Kerekes Mihály : Sokkal olcsóbb és jobb kenyeret ettek volna Magyarországon ! Túri Béla : Olcsóbb nem lett volna ! Kerekes Mihály : A gazdák érdeke a rekvirálás ! (Felkiáltások balfelol : Hiszen nem gazda !) Engem gazdák választottak meg. (Zaj.) Somogyi István : Azért még nem értesz hozzá, hogy gazdák választottak meg. (Zaj.) Elnök : Kérem Somogyi és Kerekes képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Vass József közélelmezésügyi minister: Ezért kellett a kormány tudomásával az exportengedélyek kiadását junktimba hozni a belső közélelmezés érdekeivel. így törtért és semmi más érdek nem mérlegeltetett egyetlenegy esetben sem, mint tisztán és kizárólag ez az érdek. Ha már mos^ bebizonyítja nekem Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy Stern Samunak vagy mondjuk inkább annak a bizonyos tőkének a kezében szaladtak össze a szálak . . .