Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921 . évi február hó 23-án, szerdán. 115 kormánnyal érintkezésbe lépni. Az Államvasutak kiküldöttei ismételten lent jártak Bukarestben, heteket és hónapokat töltöttek ott és utoljára is múlt év szeptember havában visszajöttek azzal, hogy a román kormány a tárgyalásokat megszakította, de egy bizottságot fog ideküldeni, hogy azzal folytassuk a tárgyalásokat. (FelMáltások a szélsőbaloldalon : Vacarescu vezetése alatt!) Ezt a bizottságot még ma is várjuk. Akkor, amikor az Osztrák-Magyar Államvasút-Társaság december elején megtudta azt, hogy az Államvasutak megkötötték a szerződést a Biedermann-céggel, az Államvasut-Társaság újból jelentkezett és újra ajánlatot tett ezekre az anyagokra. Az ajánlat post festa érkezett; tetszett volna Faith Béla urnák a román kormánynál szorgalmazni, hogy teljesítse a szállítást. Ha elfogadhatók lettek volna az árak, mi szívesen megkötöttük volna, az áruszállítási szerződést az Osztrák-Magyar Államvasut-Társasággal is. Mondom, szívesen megkötöttük volna ezt a szerződést, ha az árak megfelelők lettek volna. De hogy állunk az árak dolgában ? Van nálam egy kimutatás, ahol szembe vannak állítva az Osztrák-Magyar Államvasut-Társaság árai a Biedermann-iéle árakkal. Azt tapasztalom, hogy számításba véve a márkának akkori kurzusát, amikor az ügylet megköttetett és leinek azt a kurzusát, amely akkor jegyeztetett, arra az eredményre jutunk, hogy két cikk kivételével az Osztrák Magyar Államvasút Társaságnak árajánlatai sokkal de sokkal magasabbak, ugy hogy ha elfogadta volna a Magyar Államvasút az Osztrák Magyar Államvasút Társaságnak árajánlatát, nem kevesebb mint 42,416.000 koronával többe kerültek volna ezek az áruk, mint ahogy igy kerülnek a Biedermann-cégnél. Ezt akartam az Osztrák Magyar Államvasút Társaságnak az üzletére nézve megjegyezni. Most bátor vagyok az interpelláció tizenegy pontjára egész röviden felelni a képviselő urnák, mert hiszen a dolog lényegét elmondottam ; igen behatóan foglalkoztam evvel a dologgal, túlsoká is vettem igénybe az igen tisztelt Háznak figyelmét, de méltóztassanak elhinni, hogy ez nem rajtam mult. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. ) A képviselő ur interpellációjának első pontja ez (olvassa) : Igaz-e, hogy a Máv. igazgatósága a kereskedelemügyi minister tudtával és beleegyezésével 100 millió márkáért iparcikkeket rendelt meg a külföldön, melyeket részben hazai gyáiak is szállíthattak volna? »Erre a válas/om röviden ez: Igen.« A második kérdés (olvassa): »Igaz-e, hogy a hazai gépgyárak ez ellen idejekorán tiltakoztak s a rendelés ennek dacára megtörtént?« Tény az, hogy mikor a hazai gyárak tudomást szereztek arról, hogy tárgyalások folynak az osztrák céggel és hogy ezek már nagyon előrehaladott stádiumban vannak, akkor felterjesztést intéztek az akkori kereskedelemügyi ministerhez és a ministert kérték, hogy ettől a tervétől álljon el. E? a felterjesztés azonban november 2-án kelt ós a kereskedelemügyi ministeriumba november 3-án vagy 4-én érkezett be, tehát 6—7 nappal előbb, mintsem a szerződést aláirtuk. A dolog ugy állott,— mint már ismételten mondottam — hogy az Államvasút olyan helyzetben volt, hogy nem várhatott arra, amig a hazai vasgjárak üzembe jönnek és képesek lesznek az Államvasutnak legsürgősebb szükségletét leszállítani. Ezt az elkésve érkezett tiltakozó felterjesztést a kereskedelemügyi minister ur abban a stádiumban, amelyben a dolog akkor volt és amellett a helyzet mellett, amelyben az Államvasút volt, nem vehette figyelembe. Ez a válaszom a második pontra. A harmadik kérdés (olvassa) : »Igaz-e, hogy a Máv. igazgatósága a szállítást fel sem ajánlotta a hazai iparnak, sőt volt olyan eset, hogy hazai cég olcsóbb szállítását nem vette figyelembe, a rendelést drágábban külföldön helyezte el?« Ami a kérdésnek az első részét illeti, hogy igaz-e, hogy a Máv. igazgatósága a szállítást fel sem ajánlotta a hazai iparnak, ez nem felel meg a valóságnak, mert — amint már említettem, az Államvasutak igazgatósága állandó összeköttetésben volt az összes tekintetbe jövő hazai, cégekkel, s ezek nagyon jól tudták', hogy az Államvasutaknál milyen anyag hiányzik, nagyon jól tudták, hogy mi az Államvasutak szükséglete a múltban és tudhatták azt is, hogy mi lesz a szükséglet a jövőben ? Arról tehát nem lehet beszélni, hogy a hazai ipar nem lett volna tájékozva az Államvasutak szükségletéről. Ami ennek a pontnak a második felét illeti, hogy hazai cég olcsóbb szállítását nem vették figyelembe s a rendelést drágábban, külföldön helyezték el, ez azokra az ágytokokra vonatkozik, amelyek annyira a szivéhez vannak nőve a képviselő urnák, s amelyekre nézve én már kifejtettem, hogy másféle áruról van szó, nem kovácsolt és préselt ágytokokról, és igazoltam azt is, hogy az az ár, amelyet ő a kovácsolt ágy tokokra mondott, nem felel meg, mert 118 márkánál jóval drágábbak voltak. Következik a negyedik pont (olvassa) : »Igaz-e, hogy november 2-án, tehát a kérdéses szerződés megkötését megelőző 8 nappal Lipták dr. államtitkár, aki a szóbanforgó megrendelési anyagok mindegyikére nézve elsőrangú szakember, a Vasművek és Gépgyárak Egyesületének nála megjelent küldöttsége előtt határozottan kijelentette, hogy erről az ügyről abszolúte tudomása nincs és ilyen szerződés megkötését határozottan ellenzi. Ennek dacára a szerződés november 10-én aláíratott. Igaz-e ez?« Erre a kérdésre azt válaszolom, hogy én akkor nem voltam kereskedelemügyi minister, most pedig nem volt módomban beszélni az elődömmel, mert — sajnos — beteg. Erre tehát 15*