Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-151
106 A Nemzetgyűlés loi. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdán. támogatást a magam részéről, de azok közé fogok tartozni, akik a legélesebb szemmel, éber figyelemmel és súlyos kritikával fogják kisérni a kormánynak további ténykedését. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, rátérünk az interpellációkra. Mielőtt ezt tennők, napirendi javaslatot kivánok tenni a Nemzetgyűlés legközelebbi ülésének idejére és napirendjére nézve. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslóin, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap, február hó 24-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsa, s ennek napirendje legyen : 1. a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése, 2. a kormány programmja felett megindult vita folytatása, 3. az állami italmérési jövedékről a pénzügyminister törvényjavaslata, ezzel kapcsolatban Haller József nemzetgyűlési képviselő ur indítványa az állami adományozástól és engedélyezéstől függő haszonhajtó jogosítványok revíziója tárgyában. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen napirendi indítványomat elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként jelentem ki. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a kereskedelemügyi minister ur válaeza Sándor Pál képviselő ur interpellációjára. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Sándor Pál képviselő ur folyó év február hó 5-én interpellációt intézett hozzám az úgynevezett WolffBiedermann szerződés dolgában, amelyet a Magyar Királyi Államvasutak kötöttek ezzel a céggel. Méltóztatnak tudomással birni arról, hogy két nappal előbb Herrmann Miksa t. képviselőtársunk ugyanebben az ügyben intézett interpellációt hozzám és én arra azonnal feleltem. Feleletemben én nemcsak azokra a kérdésekre terjeszkedtem ki, amelyeket Herrmann képviselő ur interpellációjában felhozott, hanem kiterjeszkedtem ennek a kérdésnek minden részletére is, mert méltóztatnak tudni arról, hogy ezt a kérdést a múlt hónapban a sajtó igen bőven tárgyalta és igen súlyos vádakat emelt ezzel a kérdéssel kapcsolatban az én hivatali elődöm, illetve az államvasutak vezetősége ellen. Jóllehet én ezt a kérdést igyekeztem minden oldalról megvilágítani, Sándor Pál képviselő ur mégis szükségesnek tartotta ezt az ügyet még egyszer ide a Ház elé hozni, ö azt mondotta, hogy hazafias szolgálatot vél ezzel teljesíteni,, ami alatt nyilván azt értette, hogy az a másik képviselő, aki ugyanebben az ügyben interpellált, nem tudom micsoda céllal hozta ide ezt a dolgot. Erre különben Herrmann képviselő ur megfelelt Sándor. Pál képviselő urnák, ezzel tehát tovább foglalkozni nem akarok. . . A magam részéről csak azt kívánom megjegyezni, hogy mindazok a vádak, amelyeket Sándor Pál képviselő ur ebből az ügyből kifolyólag hivatali elődöm ellen, elienem és az államvasutak igazgatósága ellen emelt, teljesen alaptalanok. Ö interpellációjában egyetlenegy uj váddal sem jött, ellenkezőleg meg kell állapitanom, hogy bizonyos olyan dolgokra, amelyeket a sajtó szintén vádképen hozott fel a kormány ellen, nem is terjeszkedett ki, illetve nem fektetett azokra a vádakra olyan súlyt, mint a sajtó. Ezek a vádak elsősorban arra vonatkoznak hogy itten a hazai ipar súlyos károsodást szenvedett azáltal, hogy ezeket az anyagokat az államvasút a külföldről szerezte be. A másik vád az volt, hogy ennek a szállításnak kiadásánál nem tartották be a közszállitási szabályzat rendelkezéseit. Ezeket a dolgokat Sándor Pál képviselő ur csak mellékesen érintette és nem hegyezte ki annyira, mint annak idején a sajtó; ő a fősúlyt arra fektette, hogy ennek a szerződésnek megkötésével óriási károsodás érte llamvasutat és ezzel a magyar államot. Én már a maitkor kijelentettem, hogy ezek az állítások minden alap nélkül valók ; itt semmiféle károsodás nem érte az államvasutakat, sőt ez az ügylet, amint azt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarában is mondottam, eltekintve attól, hogy teljesen korrekt üzlet volt, az adott viszonyok közt előnyös is volt az államvasutakra nézveSándor Pál képviselő ur, hogy állítását kézzelfoghatóan illusztrálja, azt mondotta, hogy ennél az ügyletnél nem kevesebb, mint 3 / 4 milliárd kárt szenvedett az állam. Méltóztatnak tudni, hogy ennek az ügyletnek az értéke százmillió márkára rúgott akkor, amikor ezt megkötötték s amikor körülbelül hat koronán állott a márka. Tehát 600 millió koronáról volt szó. Azóta, sajnos, a márka árfolyama felment és Sándor Pál 10 koronáról beszélt, azután szives volt engedni egy koronát és azt mondani, hogy kilenc az árfolyama a márkának. Én akkor megmondtam neki, hogy amikor beszélt, csak 8'84 volt, azután a márka árfolyama megint lement és tegnapelőtt 8 korona 35 fillérért is adtákvették Budapesten a márkát. De elfogadva az ő kilenc koronás árfolyamát, akkor is a 100 millió márka 900 millió koronának felel meg. Nem tudom, mit gondol Sándor Pál képviselő ur, hogyha a 900 milliós ügynél háromnegyed milliárd kár érte az államot, akkor tulaj donképen mit kaptunk mi azért a pénzért ? Mert ha 900 milliós ügyletnél 750 millió korona a kár, akkor teljesen érthetetlen előttem, hogy mit adtak a még fennmaradó 150 millióért. Sándor Pál t. képviselő ur beszédét azzal kezdte, hogy hivatali elődömnek, nekem és az államvasutak vezetőségének egy erkölcsi bizonyítványt állított ki, megdicsérte Rubinek Gyulát, megdicsért engem és az államvasutak vezetőségét. Nyomban utána azután azt mondja Sándor Pál
