Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-151

10t) A Nemzetgyűlés 151. ülése 1921. évi február hó 23-án, szerdám,. jobbfelöl.) Én csak azon csodálkozom, hogy, amidőn ők ezt megállapították, ugyanakkor nem mentek egy lépéssel tovább és nem állapították meg azt is, hogy tulajdonképen mi ennek az izoláltságnak az oka. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Csodálatos jelenség, hogy olyan álla­mok, amelyeknek semmiféle azonos érdekük nincs, — és itt utalok Jugoszláviára, Cseh­országra és Olaszországra — egy pontban meg tudnak egyezni egészen odáig, hogy szövetséget kötnek egymással életre-halálra. És ha keresem, hogy mi ez a pont, meg kell állapitanom, hogy a Habsburgok restaurációjától való félelem az, amiben találkoznak és amiben egymást megértik és szövetséget biztosítanak egymásnak. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) T. Nemzetgyűlés ! Olaszország legtekinté­lyesebb lapja, a Corriere délia Sera irta az egyik vezércikkében azt, hogy Olaszországnak érdeke azoknak az utód-államoknak az erősí­tése és a konszolidáció terén való elősegítése, amelyek a monarchia államaiból alakultak. Ter­mészetesen nem mi reánk gondolt; ami kide­rült a további okfejtésből: — mert álláspont­ját azzal indokolta, hogy a Habsburgok vissza­hozatalával szemben ez adja a legerősebb biz­tosítékot és erőt. Ugyanakkor felvetve a kér­dést, (Halljuk! jobbfelöl.) rámutatott az illető cikk ' arra, hogy kik azok, akik ma a Habsburgok restaurációjának gondolatát képviselik, ugy adva meg a feleletet: azok a pártok, amelyek ma Magyarországon a hatalmat kezükben tartják. (Zaj.) Csontos Imre: Mi nem tartjuk a hatalmat a kezünkben ! (Derültség jobb felöl.) Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! E ferde beállítás ellen a magyar Nemzetgyűlésnek az ország vitális érdekei szempontjából tiltakoznia kell és pedig nem akként tiltakoznia, (Halljuk ! jobbfelöl.) hogy elhangozzék egy-egy nyilatko­zat, hanem egy törvényhozási aktussal kell tiltakoznia. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Mert, amíg ez meg nem történik addig az az izoláltság mindig súlyosabb lesz ránk nézve. T. Nemzetgyűlés ! Csodálatos dolog, hogy ha nem vagyunk is diplomaták, hanem csak a józan ésszel próbálunk gondolkodni, akkor is rá kell jönnünk arra, hogy ha velünk szemben egy ellenséges gyűrűt alkotnak oly államok, amelyek­nek vannak egymásra ellenségesen ható érdekeik és ezek nem tudnak érvényesülni, épen azért, mert van egy nagy közös érdekük, akkor ezt a közös érdeket meg kell szüntetni, hogy azok a természetes ellentétes érdekek hassanak, hogy szembe kerüljenek egymással, hogy a ható ellentéteket a magunk részére hasznosítsuk. (Helyeslés és félkiáltások jobbfelöl: Ez a ma­gyar politika!) T. Nemzetgyűlés! Nem akarok itt arra kitérni, hogy ez az izoláltság mit jelent reánk nézve gazdasági szempontból; nem akarok arra kitérni, hogy micsoda naivitás folytonosan a szociális problémákat és a kenyérkérdést han­goztatni addig, amig i egy erélyes, energikus lépéssel a külpolitikai téren a bilincseket szét nem pattantjuk. Szeretném fölvetni azt a kér­dést, hogy azok a képviselőtársaink, akik itt nagyon emlegetik a kenyérkérdést, hogyan akar­nak kenyeret teremteni? (Ugy van! jobbfelöl.) Vájjon nem gondolják-e azt, hogy a törté­nelemből már mennyire ismeretes az, hogy vala­hányszor a magyar nemzet a maga szabadsá­gáért harcolt, mindig előjöttek kenyérkérdéssel és a nagy ideális gondolattól át akarták vinni a küzdelmet a materiális térre. (Ugy van! jobbfelöl.) Kerekes Mihály: A királykérdésből is azt csinálták ! Rassay Károly: T. képviselőtársaim! Nagy ideák nélkül, nagy és nemes gondolatok nélkül nemzeteket kormányozni nem lehet és nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy le lehet nyomni egy nemzetet arra a színvonalra, ahol csak a materiális érdek, a kenyér a döntő és azokon a nagy gazdasági válságokon, amelyek még előt­tünk állanak, ez a nemzet nem fog tudni ke­resztülmenni, mert ily politika mellett nem lesz elég lelkiereje azokkal megküzdeni. (Ugy van! jobbfelöl ) Ha a kommunizmuson és annyi gaz­dasági válságon át tudtunk menni, ez nem azért történt, mert sok kenyeret tudtunk termelni, hanem azért, mert a nemzet tömegeit egy nagy ideális, nemzeti gondolattal galvanizáltuk. Kérdezem most már a külügyminister úr­tól, hogy ily politika mellett remél-e sikereket a külpolitika terén ? Kérdeznem kellene a pénz­ügyminister urat is, vájjon gondolja-e, hogy a mi valutánkat meg tudja javítani addig, amig a külföldön akként van beállítva a magyar nem­zet, hogy itt a hatalmat kezükben tartó pártok csak az alkalmas pillanatra várnak, hogy itt a Habsburgok visszahozatalával ujabb háborús bonyodalmat okozzanak. (Zaj. Felkiáltások bal­felöl : Ugyan ! Ugyan !) Hiszi-e, hogy az a kül­föld a mi valutánkat értékelni fogja akkor, ami­kor egyrészről áll egy ferde beállítás, a másik oldalon pedig áll egy háborús eltökéltség és el­szántság, amely a nekünk imputait szándékot meg akarja akadályozni? 'Szóval, a külföld előtt be vagyunk állítva, mint egy vulkánon táncoló nemzet, amely ön­maga rohan egy ujabb háborús veszedelem felé. (Zaj. Felkiáltások jobb felöl : Halljuk ! Halljuk !) Balla Aladár: Helyre, kérem! Ez az a beszéd, amit meg lehet hallgatni! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Ha a kormány iránt bizalmatlan vagyok, akkor ennek a bizalmatlanságnak egyik főoka az, hogy a kormány a király kérdésben halogató és ferde politikájával a nemzetet nehéz, súlyos válságok elé viszi. T. Nemzetgyűlés! Ami a kormány gazda­sági politikáját illeti, ehhez nagyon nehéz szólani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom