Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-138
236 A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920. évi dec. hó 18-án, szombaton. miért nem tudott máris oly intenzív lenni, amilyennek azt maguk a külföldiek is tervezték. Csak egy klasszikus esetet vagyok bátor erre nézve itt, a Nemzetgyűlés szine előtt fölemliteni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Idejött Budapestre egy keresztyén finn kereskedő, telve a magyar faj, mint testvérfaj iránti odaadó szeretettel. Amikor megjelent itt Budapesten, első kérése az volt, hogy adjanak mellé egy tanítót, aki őt a magyar nyelvre megtanítsa. Ettől kezdve szorgalmasan vette napnap után a leckéket a magyar nyelvből. És mi történt, t. Nemzetgyűlés ? Ennek a külföldi, irántunk meleg szeretettel érző, finn barátunknak, igazán végtelen sajnálatunkra, az volt a pechje, hogy egy szomorú emlékezetű szállodában szállt meg, ahol megtörtént vele, hogy három éjszaka egymásután rázták ki az ágyból és igazoltatták, mire ez az ember, aki már magyarul kezdett tanulni, összepakolt és elutazott, le Belgrádba, az ő millióival és az ő hatalmas, százmilliókat érő cipőgyárának ott csinált lerakatot. Ez csak egy példa, t. Nemzetgyűlés. (Igaz! Ugy van! Zaj és közbeszólások jobbfelöl.) Szilágyi Lajos: Á honvédelmi ministernek addig nem hagyunk békét, amíg rendet nem csinál ! Kovács J. István : T. Nemzetgyűlés ! A másik körülmény, mely szintén a jogbiztonság teljes helyreállításával függ össze — nem habozom teljes őszinteséggel kijelenteni — : a külföldi nagyobb gazdasági vállalkozások tartózkodása és visszahúzódása, visszavezethető arra is, hogy ők komolynak vették azokat a híreket, amelyek arról szólottak, hogy itt egyesek a nemzet döntését meg nem várva akarják a király kérdést megoldani (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) és ezzel vérbe, polgárháború veszélyébe döntik a nemzetet. Szerzett információk alapján és egészen határozottan mondhatom ezt, t. Nemzetgyűlés, és ezért végtelenül örvendek, hogy a t. kormány ebben a kérdésben tegnapi bemutatkozó beszédében valamelyes megnyugtató irányban immáron leszögezte magát. Méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy reátérjek ezzel a királykérdés rövid és objektiv hangon való tárgyalására, (Mozgás, Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur tegnapi bemutatkozó beszédében a királykérdést illetőleg öt nyilatkozatot hallottunk. Az első az volt, hogy a királykórdést minden puccskísérlettől és minden forradalmi megoldástól ment módon, ugy kell megoldani, hogy abban a nemzet akarata jusson kifejezésre; a második az volt, hogy szigorúan törvényes utón, megfelelő előkészítés után lehet és szabad csak ezt a kérdést megoldani; a harmadik az volt, hogy a kormány az önálló, minden más nemzettől független magyar nemzeti királyság álláspontján áll; a negyedik az volt, hogy szükségesnek tartja tisztázni a nemzet és a király közti viszonyt és szigorúan körülhatárolni a királyi hatalom jogkörét, és végül az ötödik az volt, hogy minden agitációt meg akar akadályozni ezen a téren, kivéve a Nemzetgyűlésen belül, és bizonyos tudományos téren, majd pedig — egy kissé homályosan — a komolyság kritériumát is méltóztatott a ministerelnök urnák ebbe belevenni. En tisztelettel kijelentem, hogy a ministerelnök urnák eme öt nyilatkozata közül a négy elsőhöz a maga egészében, becsületes magyar lélekkel hozzájárulok. (Éljenzés jobbfelöl.) Azok, t. Nemzetgyűlés, — különösen ezen az oldalon vannak ilyenek, de a túlsó oldalról is többen leszögezték magukat ünnepélyes formában ehhez az állásponthoz — akik azt vitatják, hogy a megváltozott viszonyok közepette feléledtnek tekintik a magyar nemzet szabad önrendelkezési jogát, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) akik a magyar nemzet szabad király választási joga alapján állanak, megnyugvással fogadják el azt az alapot, amit a t. ministerelnök ur itt tegnap, az emiitett négy első pontban leszögezett. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Nevezetesen mi magunk, akik hazánk sorsán csüggő, hazánk jövőjéért aggódó igazszivü magyaroknak valljuk magunkat, nem gondoltunk egy pillanatig sem arra, hogy ezt a fontos, a nemzet jövőjét századokra lekötő kérdést más módon, mint egyedül törvényes módon megoldani akarnók. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A másik az, hogy mi sohasem gondoltunk arra, hogy ennek a fontos, nemzetünk életébe vágó kérdésnek személyi részét lelkiismeretlenül, a nemzet törvényhozóihoz nem méltóan elő akarnók venni addig, amíg egyfelől nincsen körülbástyázva a nemzet joga a megváltozott viszonyokhoz mérten azzal szemben, akit mint szivének, lelkének bálványát, meg akar koronázni a magyar nemzet szent, kilencszázados koronájával, Szent István koronájával, másfelől pedig, t. Nemzetgyűlés, nem akarta ez a párt addig, amig a külső politikai helyzet nem tisztázódik, annak az alakulása meg nem mutatja azt, hogy melyik megoldás az egyedül megfelelő, nem ennek, vagy annak az érdekében, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) nem ennek vagy annak az osztálynak a kívánsága szerint, (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) hanem az egész magyar nemzetnek az érdekében, mi vagyunk annyira becsületes és lelkiismeretes emberek, hogy addig ebben a kérdésben dönteni nem akarunk és nem fogunk. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Hogy mi mégis bizonyos aláírásokat gyűjtöttünk, én, mint aki ezeknek az összegyűjtésében igenis tevékenykedtem, azoknak a barátaimnak is kijelentettem, akik ezt aláírták s itt a Nemzetgyűlés szine előtt is becsületesen kijelentettem, hogy ennek kizárólag az volt a célja, hogy tudjuk, milyen állásponton van a Nemzetgyűlés tagjainak többsége és hogy ezzel dokumentáljuk azt, hogy aki ezt az álláspontot nem