Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-138

236 A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920. évi dec. hó 18-án, szombaton. miért nem tudott máris oly intenzív lenni, amilyennek azt maguk a külföldiek is tervezték. Csak egy klasszikus esetet vagyok bátor erre nézve itt, a Nemzetgyűlés szine előtt fölemliteni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Idejött Budapestre egy keresztyén finn kereskedő, telve a magyar faj, mint testvérfaj iránti odaadó szeretettel. Amikor megjelent itt Budapesten, első kérése az volt, hogy adjanak mellé egy tanítót, aki őt a magyar nyelvre meg­tanítsa. Ettől kezdve szorgalmasan vette nap­nap után a leckéket a magyar nyelvből. És mi történt, t. Nemzetgyűlés ? Ennek a külföldi, irántunk meleg szeretettel érző, finn barátunknak, igazán végtelen sajnálatunkra, az volt a pechje, hogy egy szomorú emlékezetű szállodában szállt meg, ahol megtörtént vele, hogy három éjszaka egymásután rázták ki az ágyból és igazoltatták, mire ez az ember, aki már magyarul kezdett tanulni, összepakolt és elutazott, le Belgrádba, az ő millióival és az ő hatalmas, százmilliókat érő cipőgyárának ott csinált lerakatot. Ez csak egy példa, t. Nem­zetgyűlés. (Igaz! Ugy van! Zaj és közbeszólá­sok jobbfelöl.) Szilágyi Lajos: Á honvédelmi ministernek addig nem hagyunk békét, amíg rendet nem csinál ! Kovács J. István : T. Nemzetgyűlés ! A másik körülmény, mely szintén a jogbiztonság teljes helyreállításával függ össze — nem habozom teljes őszinteséggel kijelenteni — : a külföldi nagyobb gazdasági vállalkozások tartózkodása és visszahúzódása, visszavezethető arra is, hogy ők komolynak vették azokat a híreket, amelyek arról szólottak, hogy itt egyesek a nemzet dön­tését meg nem várva akarják a király kérdést megoldani (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) és ezzel vérbe, polgárháború veszélyébe döntik a nem­zetet. Szerzett információk alapján és egészen határozottan mondhatom ezt, t. Nemzetgyűlés, és ezért végtelenül örvendek, hogy a t. kormány ebben a kérdésben tegnapi bemutatkozó beszé­dében valamelyes megnyugtató irányban immáron leszögezte magát. Méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy reátérjek ezzel a király­kérdés rövid és objektiv hangon való tárgyalá­sára, (Mozgás, Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! A ministerelnök ur tegnapi bemutatkozó beszédében a királykérdést illetőleg öt nyilatkozatot hallottunk. Az első az volt, hogy a királykórdést min­den puccskísérlettől és minden forradalmi meg­oldástól ment módon, ugy kell megoldani, hogy abban a nemzet akarata jusson kifejezésre; a második az volt, hogy szigorúan törvényes utón, megfelelő előkészítés után lehet és szabad csak ezt a kérdést megoldani; a harmadik az volt, hogy a kormány az önálló, minden más nemzet­től független magyar nemzeti királyság állás­pontján áll; a negyedik az volt, hogy szüksé­gesnek tartja tisztázni a nemzet és a király közti viszonyt és szigorúan körülhatárolni a királyi hatalom jogkörét, és végül az ötödik az volt, hogy minden agitációt meg akar akadá­lyozni ezen a téren, kivéve a Nemzetgyűlésen belül, és bizonyos tudományos téren, majd pedig — egy kissé homályosan — a komolyság krité­riumát is méltóztatott a ministerelnök urnák ebbe belevenni. En tisztelettel kijelentem, hogy a minister­elnök urnák eme öt nyilatkozata közül a négy elsőhöz a maga egészében, becsületes magyar lélekkel hozzájárulok. (Éljenzés jobbfelöl.) Azok, t. Nemzetgyűlés, — különösen ezen az oldalon vannak ilyenek, de a túlsó oldalról is többen leszögezték magukat ünnepélyes formában ehhez az állásponthoz — akik azt vitatják, hogy a megváltozott viszonyok közepette feléledtnek tekintik a magyar nemzet szabad önrendelke­zési jogát, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) akik a magyar nemzet szabad király választási joga alapján állanak, megnyugvással fogadják el azt az alapot, amit a t. ministerelnök ur itt teg­nap, az emiitett négy első pontban leszögezett. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Nevezetesen mi ma­gunk, akik hazánk sorsán csüggő, hazánk jövő­jéért aggódó igazszivü magyaroknak valljuk ma­gunkat, nem gondoltunk egy pillanatig sem arra, hogy ezt a fontos, a nemzet jövőjét századokra lekötő kérdést más módon, mint egyedül törvé­nyes módon megoldani akarnók. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) A másik az, hogy mi sohasem gon­doltunk arra, hogy ennek a fontos, nemzetünk életébe vágó kérdésnek személyi részét lelkiisme­retlenül, a nemzet törvényhozóihoz nem méltóan elő akarnók venni addig, amíg egyfelől nincsen körülbástyázva a nemzet joga a megváltozott viszonyokhoz mérten azzal szemben, akit mint szivének, lelkének bálványát, meg akar koro­názni a magyar nemzet szent, kilencszázados koronájával, Szent István koronájával, másfelől pedig, t. Nemzetgyűlés, nem akarta ez a párt addig, amig a külső politikai helyzet nem tisztá­zódik, annak az alakulása meg nem mutatja azt, hogy melyik megoldás az egyedül megfelelő, nem ennek, vagy annak az érdekében, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) nem ennek vagy annak az osztálynak a kívánsága szerint, (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) hanem az egész magyar nemzetnek az érdekében, mi vagyunk annyira becsületes és lelkiismeretes emberek, hogy addig ebben a kérdésben dönteni nem aka­runk és nem fogunk. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb­oldalon.) Hogy mi mégis bizonyos aláírásokat gyűjtöttünk, én, mint aki ezeknek az összegyűjté­sében igenis tevékenykedtem, azoknak a bará­taimnak is kijelentettem, akik ezt aláírták s itt a Nemzetgyűlés szine előtt is becsületesen kijelen­tettem, hogy ennek kizárólag az volt a célja, hogy tudjuk, milyen állásponton van a Nemzet­gyűlés tagjainak többsége és hogy ezzel doku­mentáljuk azt, hogy aki ezt az álláspontot nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom