Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-130
58 A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920, Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! À lakásUgy megoldása általában véve borzasztóan nehéz, még pedig azért, mert nincs lakás. Épen ezért mindig lesznek elégedetlenségek mindkét oldalon. Elégedetlenek azok, akik nem tudnak lakást kapni és elégedetlenek azok is, akiktől a lakást elveszik. Érthető tehát, ha bűnbakot keresnek, akit mindenért okolhatnak és érthető az is, ha a bűnbak a lakáshivatal, amely ezekkel az Ugyekkel foglalkozik és amely látható orgánuma a lakáskérdés intézésének. Ezért támadják a lakáshivatalt. Pedig az a funkció, t. Nemzetgyűlés, amit a lakáskérdésben ez a hivatal és általában az igazságUgyi kormányzat végez, épen az, amit a legkevésbé lehet okolni. Annak oka, hogy ezt az Ugyet közmegelégedésre megoldani nem tudjuk, az, hogy nincs lakás és hogy ... Kovács Emil : A galiciaikat nem merik kitelepíteni ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister :... nem tudunk elég lakást szerezni. A helyzet szanálásának egyik módja volna talán az is, amire t. közbeszóló képviselőtársam utalt, t.-i. kitoloncolása azoknak, akiknek nem kell okvetlenül itt lenniük, szóval, akik nem idevalók, ez az Ugykör azonban nem tartozik sem a lakáshivataiJioz. sem az igazságUgyi kormányzat resszortjába. Ezeket a kérdéseket más szerveknek kell elintézni. Kovács Emil : A kormány Ugykörébe tartozik ! Azért kellene kapcsolatba hozni a lakáshivatalt a belügyministeriummal ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Meg vagyok győződve róla, hogy ez máris megindult és e tekintetben is folyamatban van a szanálás. Kovács Emil: A sok bába közt elvész a gyerek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ami a kiutasításokat illeti, ezek a rendeletek már a. végrehajtás stádiumában vannak és azt hiszem, a közeljövőben látni fogják a t. képviselő urak, hogy mi ennek az eredménye. (Helyedéi bal felöl.) A ministerelnök ur kijelentette itt a múltkor, hogy most már ő is energikusan kezébe vette különösen a vagonlakók Ugyét, abban a tekintetben, hogy részükre helyiségeket szerezzen s bejelentette, hogy e célból egy laktanyát és egyéb épületeket fog igénybevenni. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban én csak azt akarom hangoztatni, hogy amikor a t. képviselő urak és különösen a sajtó, állandóan a lakáshivatalt és az ottani birákat támadják, akkor épen olyanokat támadnak, akiken a legkevésbé sein múlik, hogy ez a lakáskérdés közmegelégedésre megoldassék. Ok a, saját Ugykörükben megtesznek mindent, az ő kötelességük azonban csak az, hogy azokat a lakásokat, melyeket rendelkezésükre bocsátanak, a rendeletek szerint és az igazságnak megfelelően szétosszák. Ez az egyik felévi november hó 16-án, kedden. adatuk. Másik feladatuk pedig az, hogy ha lakásokat igényelnek és meg kell állapítani, hogy kinek van lakásjogosultsága, ezt megállapítsák, vagy valakitől elrekvirálják a lakást. Ok uj lakást adni vagy szerezni nem tudnak. Azt azonban megállapíthatom, hogy a lakáshivatal és különösen az ottani birák ezen Ugykörükben kötelességüket hiven. lelkiismeretesen és pontosan teljesitik és egyáltalában nem az ő hibájuk, hogy nem tudnak mindenkit elhelyezni s hogy eddig minden vagonlakót fedél alá juttatniok nem sikerült. Ok csak azok fölött a lakások fölött diszponálnak, amelyek nekik rendelkezésükre állanak. Jelezhetem még, t. Nemzetgyűlés, hogy a vagonlakókat illetőleg az a megállapítás, amit Frühwirth t. képviselő ur részéről hallottunk itt, hogy augusztus óta csak 99 vagonlakónak utaltak ki lakást, téves, mert ez idő óta körülbelül 1300 vagonlakó részére utalt ki lakást a lakáshivatal. Frühwirth Mátyás: Hajléktalanoknak! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Nem kérem, vagonlakók részére. Már most ki az a vagonlakó ? Valaki vagonlakó mivoltának megállapitása szintén nem a lakáshivatal feladata. Eddig ugy állt a dolog, hogy a menekültUgyi hivatal állapitotta meg ezt s adott ki az illető részére igazolványt. Minthogy azonban ez nem bizonyult mindig megfelelőnek, akként intézkedtem, hogy csak azt szabad vagonlakónak tekinteni, aki de facto, tényleg vagonban lakik. (Helyeslés balfelöl.) Épen ezért két rendelkezés történt. Abban az esetben, amikor egész házkomplexusokat vagonlakóknak lehetett kiadni, — például a Juranits-utcai és Pongrácz-utcai eset, ahol külön e célra épült házak vannak — az volt az intézkedés, hogy a bizottság kiment a pályaudvarra és ott adta ki a tényleges vagonlakóknak a lakást. A másik intézkedés pedig az, hogy vagonlakónak ma csak azt tekinti a lakáshivatal, aki az állomásfőnökség igazolásával tudja bizonyitani, hogy milyen számú vagonban lakik. (Helyeslés). Más mód nem áll rendelkezésünkre. Nekünk ugyanis nincs módunkban minden egyes esetben kimenni és megállapítani ezt, ugy hogy valamely hatóság igazolását el kell fogadnunk. (Helyeslés.) Támadták a képviselő urak az elnöki tanács intézkedését is. Azt hiszem, hogy a múlttal szemben ennél jobb intézkedést tenni nem lehet. A múltban 45 biró foglalkozott lakáskiutalással, aminek az volt a konzekvenciája, hogy miután egy-egy fél néha 10 lakásra is adott be igényt, amennyiben az illető tényleg jogosult volt, két-három biró is más és más lakást utalhatott ki ugyanannak a félnek javára. A másik anomália az volt a régi időben, hogy egymásról nem tudván, ugyanazt a lakást többek részére kiutalták.
