Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-130
A Nemzetgyűlés 130. ülése 1920. évi novefnber hó 16-án, kedden. 43 Rupert Rezső; T. Ház! Ha idebenn konszolidáció lett volna; ba minden ugy történt volna, hogy a magyar nép jelleme a külföld előtt kétségtelen lett volna; ha a külföld megtudta volna, hogy a magyar nép a legjobb népe a világnak és békeszerető, amely eltűrte, hogy a háború alatt idebenn angolul es franciául beszélhessenek emberek és nem jutott eszébe ezért senkit sem inzultálni... ( Zaj hal felöl. FelMáltások : Nem erről van szó!) Őrgr. Pallavicini György: Ez nem személyes kérdés ! Házszabályellenes ! (Felkiáltások balközépen : Miért bántotta képviselőtársát ?) Rupert Rezső: Rátérek. Elnök : Kérem tévedés forog fenn. A képviselő „ ur személyes megtámadtatás címén kért szót. 0 tényleg meg lett támadva, méltóztassék nyugodtan meghallgatni. (Felkiáltások bal felől : De nem a tárgyról beszéli) Rupert Rezső : T. Ház ! Ha a magyar népet a külföld másképen ismerné, ha nem gondoskodtak volna a városi kloakából kiömlő esőcselékek arról, hogy a magyar nép jelleme másképen állittassék be a külföldön : ma az egész világ rokonszenve velünk volna, (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon és a balközépen.) a magyar népet ma nem az után Ítélnék meg, hogy egypár rendbontó mit csinál. Akkor a ratifikáció kérdése is máskép állott volna, akkor az ententenak nem lett volna sürgős a ratifikáció, akkor időt nyertünk volna arra, hogy a magyar nemzet mellett a rokonszenv feltámadjon, és ha feltámadt volna . . . (Nagy zaj balfelöl. Félkiáltások : Tárgyhoz !) Elnök : Kérem, képviselő ur, méltóztassék a tárgyhoz térni, ez nem tartozik a személyes kérdés keretébe. Rupert Rezső : Ugyebár, t. Ház, nekem bizonyos hátteret is alá kell festenem. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem vagyunk rá kíváncsiak !) Kerekes Mihály: Megtámadják és nem engedik védekezni ! Taszler Béla: Mondja el a Világnak, nem itt a Nemzetgyűlésen! Rupert Rezső: Tehát nem én, — aki a ratifikáció mellett voltam — hanem ezek a viszonyok voltak azok, amelyek a ratifikáció kérdésében a legtöbbet ártottak,. amelyek nem engedték, hogy itt bizonyos elposványosodás legyen, amelyben nem követelték volna tőlünk a ratifikációt és talán e keserű poharat nem kellett volna fenékig kiüritenünk. Budaváry László : Az ilyen cikkekkel ásták alá a nemzet tekintélyét! Rupert Rezső : T. Ház, épen azért, természetesen, az én lelkiállapotomról adtam számot, amikor azt a nyilatkozatot megtettem. Lingauer Albin : De ez őrjöngés ! Rupert Rezső : Amikor azt láttam, hogy ellenünk ingereltetett az egész világ és ellenségeink csak az alkalmat várják, hogy üssenek rajtunk, — e szörnyű anyagi és erkölcsi kényszerhelyzetben azt mondottam, hogy kötelességemnek ismerem a ratifikációt, amint mindenki kötelességének ismerte azok közül, akik felszólaltak mellette ... Lingauer Albin : Senki sem támadta meg őket érte ! Rupert Rezső : ... — és végtelenül fájt, amikor Windisch-G raetz hercegtől azt kellett hallanunk. — utóbb ugyan rektifikálta kijelentését — hogy mi könnyebb lelkiismerettel mérlegeltük a ratifikálás kérdését, mint ő. Őrgr. Pallavicini György: Nem ugy hangzott el! Rupert Rezső : Mi az a vivisectiót a megállapodásokhoz képest egész türelemmel végigviseltük és mivel azzal szemben itt nem reagálhattunk, méltóztassék megengedni azt az emberi jogot, hogy ha idebenn nem lehetett, odakünn nyilváníthassuk róla a véleményünket. (Felkiáltások balfelől : A Világban meg a Pesti Naplóban! Zaj.) Ma is az az álláspontunk, hogy igenis nekünk erkölcsi szolidaritásban bajtársilag kel^ lett volna összefognunk és igy kellett volna a kényszerhelyzet előtt meghajolnunk, mert hiszen mindnyájan tudtuk, hogy a békét ratifikálnunk kell. Minket talán jól érinthet, kellemes lehet nekünk, hogy a nem felelős elemek ellene vannak a ratifikálásnak, (Felkiáltások halj elől : Nincs felelőtlen ember e Nemzet gyűlésben !) hogy a menekültek ellene vannak a ratifikálásnak. Nekünk kedves lehet, ha egy Raffay azt írja, hogy nem fél a megszállástól, mert van nemzeti hadseregünk, és inti az Alföld és Dunántúl bőségben úszó és uzsoráskodó népét, hogy nem érti meg az otthonából kiűzött honfitársakat. Ha jól esnek, is ezek a korholások, azért nekünk, akik itt a Nemzetgyűlésen ülünk, ezt a szörnyű terhet, hogy ratifikáljunk, magunkra kell vennünk. Ezért mondtam, hogy amint én is a ratifikáció ellen vagyok, mint mindenki a parlamentben, épugy, mint Profile Vilmos t. képviselőtársain is ; mi és mégis kényszerültünk ez előtt meghajolni, ugy az illetőknek is ezt a bajtársias kötelességet, épugy, mint mindenkinek, velünk meg kell osztaniok. (Zaj és ellenmondások balfelöl,) Lingauer Albin : És dokumentáltuk volna kifelé, hogy egyhangúlag szavaztuk meg. Rupert Rezső : Ehelyett méltóztassék megnézni a nagy német népet, amelynek Hindenburgjai vannak. Az a nagy német nép semmivel sem kevésbé hazafi, mint mi vagyunk, semmivel sem kevésbé gyenge, mint mi vagyunk, és az a német nép is kényszerült meghajolni és annak a nagy német népnek már csak azért is hiszek a feltámadásában, mert megértette a ratifikáció szükségességét — a Hindenburgok is és a legkisebbek is — és azt mondta, hogy szolidárisán, bajtársiasan vesszük az ódiumát magunkra annak, hogy a békét ratifikáljuk. (Nagy zaj bal felől.) fi*
