Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-144
A Nemzetgyűlés 144. ülése 1921. házba a szerződést. Mikor ezt Lipták államtitkár meghallotta, rögtön autóba vágta magát, idejött és meg akarta gátolni Bubinek akkori ministert abban, hogy ezt a szerződést aláirja, de nem tudta meggátolni. Fangler Béla : És lemondott ? (Zaj balfelöl) Lipták Pál : Az államvasutak elnöke azt mondta, hogy megáll a vasút, ha nem kapja a szedet. Sándor Pál : Tudomásom van arról is, hogy ezt Korányi minister ur is ellenezte. Furcsa dolog azonban, hogy hogyan köthet a kereskedelemUgyi minister egy százmillió márkás hitelszerződést egy külföldi céggel, amelyet nem a pénzUgyminister ir alá, hanem a kereskedelemUgyi minister. Szabó József (budapesti) -. Ezt a képviselő ur is tudta? Sándor Pál : Csak most tudtam meg. Tudomása volt erről Bródy képviselő urnák és Hegyeshalmy minister urnák is, a mint el is mondta, hogy nem fogadta el annak a vállalatnak az elnökségét. Nekem csak most jutott tudomásomra. Az Omke-ben és a közvélemény előtt folyton ostoroztuk a Stern Samu-korszakot és ebbe a koncertbe beleszólt ezeknek a vasgyárosoknak panasza is, amelyet regarddal a kormány iránt, sehol sem akartak képviselni, sem a Gyosz-ban, sem másutt és nekünk kellett azt a hálátlan feladatot vállalnunk, hogy ide hozzuk a Nemzetgyűlés elé. Ha ezután én beírok egy interpellációt és azt látom, hogy egy sürgős interpelláció van, amely jóformán elébe vág a dolognak, akkor kérdezem : ki képviseli az országnak érdekeit, én-e, vagy az a t. képviselőtársam, aki ezt az interpellációt idehozta. (Folytonos zaj és közbeszólások a baloldalon.) Hiába vágnak közbe, én itt nehéz kötelességet teljesitek, igen sok olyan érdek ellen, amelyek megboszulhatják magukat rajtam, de nem törődöm vele, mert azt tartom, hogy feltétlenül meg kell tisztitanunk azt a mucsarat, amelyben az ország benne van. Somogyi István: Az árakon kivül eddig nincs benne semmi! Sándor Pál : Itt van a második tétel. Megvették az árut, az acélt 3850 márkáért ugyanakkor, amikor Németországban a magánforgalomban 3200-ért lehetett kapni. Itt van az ajánlat. Oláh Dániel : Ugyanolyan minőségben ? Sándor Pál: A minőség ugyanaz. A 3850es árral szemben a mai ár 2600—2800 márka. Itt ujabb bűnt követtek el a ministeriumban. Lipták államtitkár tudta és meg is mondta azt, hogy októberben már egyengetve volt az ut a cseheknél a koksz-szállítás Ugyében (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) «és tudniok kellett a ministeriumban azt is, hogy február első napjaiban már megindul az első kohó, amelyben ezt az acélt gyártják 25 százalék erejéig. Önök tudták, hogy ez igy van, mindamellett megévi február hó 5-én, szombaton. 431 csinálták ezt az üzletet. Tudták, hogy sokkal olcsóbban, ennek a negyedrészéért is meg tudják kapni az árut. Van azonban itt valami, ami még sokkal furcsább. Itt van a hatodik tétel : a mozdonyok. Bocsánatot kérek, az embernek megáll az esze, ha ilyeneket lát és nem akarja elhinni, hogy ez tényleg létezik. A hatodik tételben szereplő mozdonyforresöveket 12.000 márkáért vették meg ugyanabban az időben, amikor 6570-ért ajánlották, tehát a különbség 5430 márka. A kvantum igen nagy, négyszáz tonna, tehát 4000 métermázsa. Itt az a furcsa eset történt, hogy 40 vagont, tehát 4000 métermázsát rendeltek meg. A Máv.-nál voltak még ajánlatok. Egy ajánlat 11.400, a másik ajánlat 9808 márkára szólott ; novemberben pedig az ár 6570 márka volt. Meskó Zoltán: Mi van a minőséggel? Sándor Pál : Ugyanaz a minőség. Nincs más minőség, hiába akarnak ebbe belekötni. Tessék megkérdezni akármelyik mérnököt. Oláh Dániel: Forrcső és forrcső sohasem volt egy! (Zaj.) Sándor Pál : Itt van az ajánlat. A legfurcsább azonban a következő. Ezek az ajánlatok elutasittattak, igy mondja az én forrásom, a Gépgyárak és Vasművek. A Máv. anyagosztálya azzal utasitotta el azt az öt vagonra szóló ajánlatot, melyet olcsó áron kapott, hogy először is még másfél évre van neki forrcsöve, tehát neki nem kell, másodsorban pedig elutasította azért, mert Weisz Manfréd amúgy is beállítja most az átalakított gyárába ezt a gyártást, ennélfogva többé forrcsőre szükség nincs. Ilyen viszonyok között 83°/o-kai túlfizetni ezt a forrcső vet, ez, azt hiszem, félig-meddig tisztességes államban mégsem járja. (Zaj.) A Vasművek állítása szerint az árak mindenütt 16—83%-kai drágábbak, mint az akkori napiárak. Itt vannak az adatok felemlítve, nem akarom ezzel a t. Házat untatni. Egyet azonban fel kell említenem, mielőtt az olajakról beszélek. Novemberben történt még egy lépés a kereskedelemUgyi ministeriumban, azt pedig nem egy zsidó tette meg, hanem Homonnay t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk!) Homonnay t. képviselőtársam, akinek voltaképen becsületbeli dolga lett volna, hogy ezt az interpellációt behozza ebbe a Házba, akkor az ő kerületbeli gyárainak érdekében, különösen az acélgyár érdekében, amely préselt ágytokot akart akkor szállítani az államnak s amelynek kötése volt tizenháromezer ilyen ágytokra, Homonnay t. képviselőtársam benn volt a Máv.-nál és a ministeriumban és megkérdezte, miért utasítják ezt vissza, miután ez megvan az országban ; mikor ő hajlandó sokkal olcsóbban adni ezt az ágytokot, mint ahogy külföldről hozzák. Bár többször járt ebben az Ugyben ugy a ministeriumban, mint a Máv.-nál, fáradsága egyáltalában nem járt eredménnyel. A különbség itt
