Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-142

A Nemzetgyűlés 142. ülése 1921. Sándor Pál : Mennyit kaptak a mai napig ? Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister: Azt nem tudom, de hiszen két hónapi ideje van, hogy 90°/o-ban leszállitsa ezeket és én azt hiszem, hogy ha ilyen mértékben szállította ezeket az anyagokat... Sándor Pál : Egészen biztosra veszem, hogy nem szállít. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister: ... akor pedig nem lesz baj, mert akkor ezeket a képviselő ur szerint drága anyagokat nem fog kelleni átvenni. Azt mondják, akik támadják ezt a szerződést, hogy hogyan lehetett nagyobb tételű anyagokat lekötni akkor, amikor az árak csökkenőben voltak. Erre csak azt felelhetem, hogy ezek az anyagok az államvasutaknak nem olyan hosszú időre terjedő szükségletét fogják kielégíteni. Ezek az anyagok csak a pillanatnyi és a legközelebbi jövőben felmerülő szükségletek fedezésére kellettek. Ha már most nem szerződésileg kötötte volna le az államvasút ezeket az anyagokat, hanem esetről-esetre kellett volna megvásárolni készpénz ellenében, akkor drágábban jutottunk volna ezekhez az anyagokhoz, mert akkor már effektive ki kellett volna fizetni az árukat a mai magasabb valutában. így pedig megvan a remény arra, hogy ha a visszafizetésre kerül a sor, a valutánk meg fog javulni, és nem kell majd azt a magasabb differenciát megfizetni. Óriási felelősség terhelte az államvasutak igazgatóságát akkor, amikor elhatározta magát arra, hogy a szerződést megköti, mert — amint emiitettem — már ismételten tárgyalt jobbra és balra, belföldön és külföldön, és sehonnan sem kapott elfogadható ajánlatot. Ez volt az első és egyedüli cég, amely elfogadható ajánlatot nyújtott be. Sem az államvasutak igazgatósága, sem az akkori kereskedelemUgyi minister nem vállalhatta volna azt a felelősséget, hogy az államvasutak az üzemüket beszüntessék, mert ha az államvasutak kénytelenek az üzemüket beszünteni, ez azt jelenti, hogy azok a vállalatok sem tudnak dolgozni, amelyeknek érdekeit itt némelyek annyira megsértve látják. Nem szükséges különben közelebbről rátérnem arra, hogy ez mit jelentene. Megrendelték ezeket az anyagokat felelősségük tudatában és én csak azt mondom, hogy amikor ezt tették, akkor feladatuk magaslatán állottak. Következik az interpellációnak utolsó pontja {olvassa): Igaz-e az, hogy egyes magyar vállalatok, amelyek a szállításra konkrét ajánlatot tettek, ezzel az Ugylettel külön is károsodtak és hogy több magyar érdeklődőnek helytelen felvilágosítást adott a Máv. a szükségletekre vonatkozólag?« Itt egy vállalatról lehet szó, amely állítólag különösen károsodott ennek a szerződésnek révén, a Magyar Acélárugyárról, amely az államvasutaknak kovácsolt ágytokokat szállít. évi február hó 3-án, csütörtökön. 363 Az államvasutak azonban a préselt ágytokokra tértek át, mert ezek sokkal megfelelőbbek, tartósabbak és könnyebbek. Az a cég, amely érdekeiben sértve gondolja magát, a préselt ágytokoknak előállítására nincs berendezve és az államvasutak igazgatóságának a sürgős szükséglet kielégítése végett külföldre kellett fordulnia, mert a belföldön nem tudta ezeket beszerezni. Ami ennek a kérdésnek második részét illeti, hogy : »több magyar érdeklődőnek helytelen felvilágosítást adott a Máv. a szükségletre vonatkozólag«, erre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy ilyenről nekem tudomásom nincs, nem is tudtam ennek utána járni, mert sehol sem volt megemlítve, hogy ki volna az, akinek az államvasutak helytelen felvilágosítást adtak volna. Nem is tudnám, hogy miért tette volna ezt. Ez a múltban sem történt és azt hiszem, hogy egészen alaptalan meggyanusitása az államvasutak vezetőségének, hogy valakinek helytelen felvilágosítást adott volna. Nem tudom, hogy mi lett volna ennek a célja, értelme, mert hiszen az államvasutak egyebet sem tettek, mint azon fáradoztak, hogy a vasút számára anyagokat szerezzenek, tehát csak nem fogják maguktól eltávolítani azokat, akik esetleg tudnak anyagot szállítani. Ez semmi egyéb, mint meggyanusitás. Sándor Pál: Az egész? Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister : Nem, hanem az, hogy helytelen felvilágosítást adtak volna. Ezt a meggyanusitást kénytelen vagyok a magam részéről a leghatározottabban visszautasítani. Sándor Pál : Ahhoz semmi közöm ! Ezekben feleltem azokra a kérdésekre, melyeket Herrmann Miksa igen t. képviselő ur az interpellációja keretében hozzám intézett. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy még két dologra rátérjek. Az egyik az, hogy az én személyemet is igyekeztek ebbe a dologba belekeverni. Egy újság, az Iparos Hírlap, ugyanis január 19-iki számában szintén foglalkozik az államvasutak Ugyével és két kérdést állit fel. Az egyik az, hogy az államvasutak tényleg olyan állapotban voltak-e, hogy nyilvános pályázat hirdetésére már nem volt fizikai idő, másodszor pedig, hogy : kik hozták az államnak ezt az üzletet, ki volt i i Z el befolyásos magyar kapacitás, akit a vállalat elnökéül megnyert, hogy a vállalat érdekét az állammal szemben képviselje. T. Nemzetgyűlés! Miután minden irányban tisztázni akarom a kérdést, ezt magam hozom ide. Sokan nem is birtak erről tudomással, mert — ugy látszik — ez a lap a nyilvánosság kizárásával jelenik meg. (Derültség.) Erre vonatkozólag van szerencsém közölni, hogy november második felében, amikor — mint most utólag megtudtam -— ez a szerződés már meg volt kötve, telefonált nekem egy barátom, meg is mondhatom a nevét: gróf Somsich Tihamér, és azt kérdezte tőlem, nem volnék-e hajlandó egy részvénytársaságnál, amely most 46»