Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-142

A Nemzetgyűlés 142. ülése 1921. uré. Az tehát nem volt egy tengő-lengő exiszteneia, hanem igenis az államvasutak ismerték azt a céget, mert öt esztendő óta volt a szállítója, és tudott szállitani olyankor is, amikor más külföldről nem tudott szállitani, tudott szállitani akkor is, mikor bojkott volt. Talán ez mégsem »sajnos«. Ez a cég tett egy ajánlatot az államvasutaknak, amely az első pillanatra előnyösnek látszott. Minthogy az is kifogás tárgyává tétetett a hírlapi támadások során, hogy hogyan jut a Wolff-cég, ez a németországi cég ahhoz, hogy olajokat, kátrányszurkot és ilyenféle cikkeket szállítson, megjegyzem, hogy a Wolff-cégnek egyáltalában nem volt szándéka ezeket a cikkeket szállitani, hanem csak vasanyagokat akart szállitani ; miután azonban az államvasút az ő olaj- és kátrányszurokszükségletét nem tudta máshonnan külföldről fedezni, azért az államvasutak a Wolffcéget arra bírták rá, hogy vállalja az olajoknak a szállítását is. Tehát sem Biedermannak, sem Wolffnak eszeágában sem volt ilyen árukat szállitani. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja ét.) A Biedermann-cég ajánlata az első pillanatra előnyösnek látszott. Az ajánlata t. i. abból állott, hogy szerez Hollandiában százmillió márkás kölcsönt az államvasutaknak, amely kölcsönnek valutája fordítandó azon áruk árának kiegyenlítésére, amelyeknek szállítására a Biedermann-cég vállalkozott. A kölcsön, amely egy hollandi céggel köttetett, százmillió márkáról szól — amint emiitettem — s a megállapodás az, hogy az a cég 1921 január elsején fizet, illetőleg rendelkezésre bocsát harminchárommillió márkát a magyar államvasutaknak, 1921 március elsején ujabb harminchárommilliót, s 1921 május elsején harmincnégymillió márkát, összesen tehát százmillió márkát. Ezen százmillió márka után köteles a m. kir. államvasút 7%-ot fizetni, és pedig attól az időponttól kezdve, amelytől fogva rendelkezésre áll ez a pénz az államvasutaknak. Rubinek Gyula : Vagyis a tényleges összeg után ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemUgyi minister: Igen, a tényleges összeg után, vagyis 1921 január elsejétől fogva harminchárom millió márka után, március elsejétől hatvanhat millió márka után és május elsejétől fogva pedig százmillió márka után. Ezt a kölcsönt az államvasutak tartoznak két részletben visszafizetni, és pedig a felét, ötvenmillió márkát, 1922 december hó 31-ig, s a másik felét, a másik ötvenmillió márkát, 1923 december 31-ig. Tehát a fele kölcsön adatik két esztendőre, a másik fele három esztendőre. A megállapodás az illető céggel az, hogy amennyiben a rendelkezésre álló kölcsön 90%-a erejéig nem szállít árut a Wolff-Biedermannévi február hó 3-án, csütörtökön. 359 cég, akkor tartozik kamatot fizetni azon pénz után, amely fel nem használtatott, és pedig négy és fél százalékot. Tehát ebben a tekintetben is az államvasutak érdekei meg vannak óva. Most rátérek a másik szerződésre, amelyet a Biedermann és társa bécsi céggel kötött az az államvasutak igazgatósága. Ez a szerződés vonatkozik — amint már az előbb emiitettem — vasanyagokra és olajfélékre. Amint azt már Herrmann Miksa igen t. képviselő ur is szóba hozta, 65 millió márkára rug a szállítandó vasanyagok és 35 millió márkára a szállítandó olajanyagok értéke. Az anyagok, amelyekről itt szó van, felerészben olyan vasanyagok, amelyeket az országban ez időszerint elő nem állítanak, vagyis 32Vs millió márkára rug azoknak az anyagoknak az értéke, amelyeket Magyarországon mostanában beszerezni nem lehet, mert Magyarországnak olyan vállalata nincs, amely azokat előállíthatná. Ilyen pl. a rugóacél, kerékabroncs és több másféle anyag, amelyekről az érdekképviseletek is elismerik azt, hogy azokat az országban ezidőszerint előállítani nem lehet. A másik fele az anyagoknak olyan, amelyeknek előállítására a hazai ipar be van ugyan rendezve, nem volt azonban abban a helyzetben, hogy az államvasutaknak ezt az égetően sürgős szükségletét kielégíthette volna. Megjegyzem itt, hogy állítás is elhangzott, hogy a hazai vállalatok nem voltak tájékoztatva arról, hogy mire van szükségük az államvasutaknak, mert ha tudták volna, akkor ugy rendezkedtek volna be, hogy ezeket az anyagokat előállítsák és az államvasutaknak szállítsák. Ez egy teljesen hamis beállítás, mert hogy miféle anyagokra van szükségük az államvasutaknak, azt azok a vállalatok, amelyekről itt szó van, igen jól tudják, mert hiszen nem tegnap óta szállítói az államvasutaknak, hanem évek hosszú sora óta, évtizedek óta, s különben is — amint emiitettem — az államvasutak igazgatósága állandó összeköttetésben volt ezekkel a vállalatokkal, úgyhogy ezek állandóan informálva voltak az államvasutak szükségleteiről. Hogy ezek nem voltak képesek ezt a szükségletet fedezni, ennek oka főkép abban rejlik, hogy nem rendelkeztek a szükséges nyersanyaggal és a szükséges szénnel. Amikor ezt megemlítem, akkor rögtön rá kell térnem arra a vádra is, hogy micsoda előrelátó politika az az államvasutak igazgatósága részéről, hogy beszerzi a kész gyártmányokat és nem szerzi be a nyersanyagokat a hazai vállalatok számára, hogy azokat feldolgozzák ós igy szállítsák az államvasutaknak ? Hát, igen t. Nemzetgyűlés, ilyet csak az állithat, aki teljesen tájékozatlan a viszonyok felől, mert azokat a nyersanyagokat megszerezni nem lehetett. Vádolták az államvasutak igazgatóságát és a kereskedelemUgyi ministert azzaj