Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-141
A Aems etgyűlés 141. ülése 1920, keveset törődtek. A páriái voltak a mi társadalmunknak, s igazán mondhatom, a legkevesebb gondja volt a múlt kormányoknak az, bogy ezeknek az osztályoknak a helyzetén bármivel is javitsanak. Ha visszanézünk csak a legutóbbi fél évszázadra, akkor legtöbb helyen látjuk, hogy egy-egy papságnak, tanítóságnak milyen óriási fontos nemzetnevelő munkát kell teljesítenie. Erre nekik alkalmat kell adni. A múlt század közepe táján Európa Balkánján több állam létesült. Itt van Románia, Bulgária, Szerbia. Ez utóbbiak közül csak kettőt akarok megemlíteni, melyeknek álmait fantazmagóriáknak tekintettük még 1914-ben. Sohasem felejtem el, hogy odalenn Szerbiában egy elemi iskolai könyvben az első lapon NagySzerbiát láttam, amelynek határai körülbelül a mai Nagy-Szerbia határainak megfeleltek. Mi akkor kicsinyléssel, gúnyosan lemosolyogtuk a szerbeknek ezt a nagyzási mániáját, és ime, ma ez már valóság. Hasonló a román tanítóság munkája Erdélyben. Hogy Erdély ma ott van, ahol van, abban nagy része van sokszor magyar királyi állami tanítóságnak és a román papságnak. Ez mind azért történt, mert az állam nem tartotta érdemesnek vagy nem akarta felfogni azt, hogy a magyar nemzetnek feltétlen szüksége van arra, hogy erős tanítóságot szervezzen, hogy a mi tanítóságunk a magyarságtól duzzadjon és a mi tanítóságunk igenis magyar sovinizmusnak pillére legyen odakünn a vidéken. Usetty Ferenc : Nagyon helyes beszéd ! Mózer Ernő: Ma az uj Magyarország fundamentumait akarjuk lerakni. Épen ezért ebben a percben szükségesnek tartottam felszólalni és felhívni ugy a Nemzetgyűlés, mint az összkormány figyelmét arra, hogy sürgősen javítson a tanítóságnak és a lelkészkedő papságnak helyzetén. A magyar tanítóságnak körülbelül 20—25%-a a mai- viszonyok között állandóan utón van a falu és a város között, hol az élelmiszerjegyért, hol az áruért, hol pedig egyéb kérésekért. Ezalatt pedig a gyermekek talán egy-egy idősebb gyermek vezetése alatt vannak az iskolában és nem csoda, ha tudatlanok maradnak. Mi állandóan magyar sovinizmusról, óriási nemzeti érzésről beszélünk, a tények azonban — sajnos — ezt nem fedik. Csak két esetet akarok elmondani a Nemzetgyűlésnek a magyar nép hangulatáról nemzeti szempontból, amiket saját szememmel láttam, saját fülemmel hallottam akkor mikor vidéki kőrútjaimat jártam. Az egyik helyen a Területvédő Ligának szónoka a területi integritásról beszélt és beszéde közepén, mikor épen az integritásról, Felsőmagyarországról beszélt, a nép köréből közbekiáltott valaki : Ne erről beszéljen, hanem arról, hogy lesz-e közlegelő. A másik dolog, amely talán még szomorúbb, az, hogy midőn a képviselőjelölt beszédét befejezte, megkértem a mellettem álló tanítót, legyen szives, kezdje el NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIT. KÖTET. évi december hó 22-én, szerdán. 329 a Hymnust énekelni. A tanitó borzasztó zavarba jött és megkért, hogy álljak el ettől a kérésemtől, mert nem készültek rá és így nem tudják a Hymnust. Ezek olyan szomorú tények, hogy nem csodálom, ha a mi nemzetünk nincs ma abban a tudatban, amelyben lennie kellene, ha a mi nemzetünk nem törődik ma azzal, hogy Magyarország háromnegyed részét idegen hadak tapossák, mert hiszen nem volt, aki erre oktassa, aki erre tanítsa. Nekünk meg kell teljesen változtatnunk rendszerünket. Nekünk fel kell karolnunk a papságot és tanítóságot, oly anyagi és erkölcsi helyzetbe kell őket juttatnunk, hogy ne legyen kénytelen nyomorogni. A tanítóságnak sokan azt vetik szemére, hogy a kommunizmus alatt a kommunistáknak — magyarosan mondva — bedőlt. Nem csodálkozom rajta. Az a tanitó, aki évtizedeken át nyomorgott éhbérért, akkor, mikor a kommunizmus neki havi 3000 korona fizetést adott, ha nem is lélekkel, de legalább is színleg bedől annak a kommunizmusnak. Birtha József." Anyagiakért nem szabad bedőlni ! Mózer Ernő : Nem szabad a tanítóságot annyira verni, ahogy nagyon sokan verik, ellenkezőleg, nekünk tanulnunk kell a kommunizmustól, vegyük át ellenségeinktől is a jót, és állítsuk talpra a tanítóságot, adjunk neki olyan fizetést, biztosítsunk neki olyan létfeltételeket, hogy ha azután ezeket megkapja, meg is követelhessük tőle azt, hogy foglalkozzék a néppel, még pedig necsak délelőtti 8 órától 10 óráig, és délutáni 2 órától 4 óráig, hanem állandóan. Schandl Károly : A tanfelUgyelők üldözik a szövetkezeti tanítókat ! Mózer Ernő: A tanítóság és a papság természetes vezetője a népnek, a nép kultúrájának ; kell tehát, hogy a nép intézményeinek élén is ő álljon. Ma azonban ezt nem követelhetjük tőle. Ma a tanítóság idejének, erkölcsi energiájának legnagyobb részét abban meriti ki, hogy azon gondolkozik, mikép szerezzen félkiló húst a vasárnapi ebédhez, vagy hogyan talpaltassa meg feleségének, gyermekeinek cipőjét, vagy hogyan szerezze meg a gyermekei neveltetéséhez szükséges összegeket. Usetty Ferenc : Neveljen másokat is és vigye bele a lelkét! Mózer Ernő : Ilyen körülmények között nem követelhetjük, hogy másokat neveljen. Ha azonban mi a tanítóság anyagi helyzetét, erkölcsi nívóját meg fogjuk javítani, akkor igenis követelhetjük attól a tanítótól, attól a paptól, hogy foglalkozzék a néppel... Usetty Ferenc: Helyes! Mózer Ernő : ... necsak az iskolában és a templomban, hanem azon kivül is. Usetty Ferenc: Annyit szavaltak már és nem csináltak semmit !
