Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-141
A Nemzetgyűlés 141. ülése 1920, az illetőknek joguk magához a vita tárgyához szólni. Annál kevésbé van ehhez joga annak a képviselő urnák, aki személyes inegtámadtatás címén kér szót akkor, amikor még a nevét sem , emiitette képviselő ur, akinek beszéde kapcsán ezt a szót kérik. Ami Bernolák t. képviselőtársamnak azt a felfogását illeti, hogy el volnának zárva a képviselők attól, hogy esetleg helytelenül beállított tényeket rektifikáljanak és hogy az a minister, aki hivatva van az interpelláló képviselő urnák válaszolni, nem tudhatja, nem ismerheti ugy a viszonyokat, s azért kel], hogy beavatkozzék egy másik, harmadik vagy negyedik képviselő, hogy felvilágosítsa őket, erre rövidesen azt felelem, hogy a házszabályok ezekre a helyzetekre is intézkednek, mert amennyiben a Házat nem elégíti ki a minister válasza, joga van a Háznak az interpellációt napirendre tűzni és a napirendre tüzes után ugy az illető képviselőnek, mint a Ház minden egyes tagjának joga van az interpelláció tárgyához hozzászólni. (Ugy van ! Ugy van!) De mindaddig, amig egy interpelláció házhatározattal napirendre tűzve nincs, sem nekem, sem a képviselő urnák, sem senkinek a Ház tagjai közül, sem spontán, sem elnöki engedéllyel, sem a Ház engedélyével az interpelláció tárgyához hozzászólni nem szabad. (Elénk helyeslés.) Elnök: (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy most már az én szempontomból ezt az egész dolgot megvilágítsam. Elsősorban köszönöm Ereky Károly t. képviselő urnák azt a megjegyzését, hogy engem a jóindulat vezetett, azonban tartozom megjegyezni, hogy engem nem a jóakarat, hanem tisztán az igazság, a fennálló precedensnek és a házszabályok vezettek. (Mozgás.) Különös kedvezést nem kívántam Bernolák képviselő ur részére biztosítani, már csak azért sem, mert annak az interpellációnak javarészét, amelyet Orbók képviselő ur elmondott, tulajdonképpen én akartam elmondani. (Mozgás.) Elsősorban tehát megállapítandó az, hogy mi történt. (Olvassa) : »Elnök : Személyes megtámadtatás visszautasítása címén csak akkor van joga szólni a képviselő urnák, ha személyében támadták meg, a többire vonatkozólag nyilatkozni a belügyminister ur dolga. Nekem nincs hozzá jogom, hogy a képviselő urnák a szót megadjam, ha azonban a Ház a szót megadja, akkor a képviselő ur felszólalhat. Felkiáltások : Megadjuk ! Nem adjuk meg ! Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? Felkiáltások : Igen ! Nem ! Szavazzunk ! Második módja annak, hogy a képviselő ur felszólalhasson az, hogy a képviselő ur bejegyzett interpellációja kapcsán a Háztól engedélyt kérhet arra, hogy eltérjen a tárgytól. De van egy bejegyzett interpelláció . . Gaal Gaszton : Megadjuk, de precedenst nem lehet csinálni! Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a képévi december hó 22-én, szerdán. 327 viselő ur személyes kérdésben felszólaljon stb.« Szóval, következett a szavazás. Itt tehát a Nemzetgyűlésnek egy tényéről van sző. Most tisztán arról lehet szó, hogy fel kellett-e tenni ezt a kérdést szavazásra, igen vagy nem. (Mozgás.) A házszabályok 207. §-a azt mondja (olvassa) : »A napirendre tűzött tárgy felett a tanácskozás megkezdetvén, attól eltérve más tárgyról szólni csak a Háznak az elnök felhívására lehet.« Betű szerint véve ez annyit jelent, hogy valamilyen tárgytól eltérni, amely napirendre van tűzve, csak az elnök, illetve a Ház engedélyével lehet. Per analogiam azonban igenis minden egyes felszólalásnál ezt a szakaszt kell figyelembe venni. (Mozgás a középen.) Ugron Gábor (közbeszól. Zaj). Gaal Gaszton : Ez nincs napirenden ! Elnök : Az a kérdés, hogy ha személyes kérdés cimén valaki szót kér, van-e helye annak, hogy a Nemzetgyűlés — illetve a múltban a Ház — megadja a tárgytól való eltérésre az engedélyt, igen vagy nem. Ugron Gábor : Nincs ! Elnök: Nincs? Itt vannak a precedensek, amelyek a Nemzetgyűlés döntvénytárát képezik. Itt van a 66. sz. döntvény (olvassa) : »Miután báró Bánffy Dezső hosszasan kifejtette az ő nemzetiségi politikáját, Varga Sándor személyes megtámadtatás címén szót kér és azzal kezdi, hogy az előtte szóló néhány megjegyzésére akar reflektálni. Justh elnök figyelmezteti, hogy ez nem tartozik a személyes megtámadtatás keretébe és hogy polémiába bocsátkozni csak a Ház engedélyével lehet. A Ház megadja az engedélyt.« A 76. sz. döntvény (olvassa): »Molnár János személyes megtámadtatás címén kér szót és rögtön kéri a Ház engedelmét, hogy Jehlicska Ferencnek a néppárt programmját biráló beszédével foglalkozhassak. A kérdés feltevése nélkül a Ház beleegyezik a kívánságba.« Tehát ebből megállapítható, hogy személyes kérdés kapcsán igenis van helye. . . . Gaal Gaszton : Ha meg volt támadva. (Zaj.) Elnök : . . . annak, hogy eltérés történjók a személyes kérdéstől a Ház engedelmével. Ugron Gábor : Rendes vitánál, de nem interpellációnál. Elnök : Ezt tehát leszögezhetjük. Mindössze az a kérdés marad csak hátra, hogy interpelláció vagy más kérdés kapcsán történhetik-e ez. Ereky Károly: Ez az. Elnök : A személyes kérdés egyáltalában nem függ össze 'azzal, hogy miről folyik itt a tanácskozás, hogy napirendben szereplő számozott tárgy van-e, vagy pedig interpelláció. (Zaj és ellenmondások.) Ha engem megtámadnának a Házban és én egy hét múlva bejövök, bármit tárgyalnak itt, felállhatok és a 215. §. a) pontja alapján szót kérhetek. (Felkiáltások jobbfelöl ; De ha nem támadták meg?)