Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-141
320 A Nemzetgyűlés 141. illése 1920 kevesebben voltak, mint itt, pedig itt is elég kevesen szoktak lenni, és most az a keresztény igazgató az ő keresztény társulatával tönkre fog menni. Ez kicsinyben képe az egész keresztény irányzatnak. (Ellenmondás és mozgás a haloldalon.) Ereky Károly: Nevetséges ilyent állítani Î Orbók Attila: Nekünk nem az a negatívum volna az első kötelességünk, hogy a zsidókat támadjuk, hanem az a pozitívum, hogy keresztény testvéreinket, a keresztény közalkalmazottakat, a keresztény művészeket, a lerongyolódott, tönkrement keresztény középosztályt és a munkanélküli munkásságot pozitive támogassuk. Ezért mondom, hogy ez a debreceni eset az egész keresztény kurzus kicsinyben, mert igenis mi mindig támadjuk a zsidóságot, de szeretném látni azokat az eredményeket, tessék felmutatni, amelyek a keresztény társadalom, a középosztály és a munkanélküli munkásság felemelésére történtek. (Mozgás.) Utcai atrocitások is napirenden vannak Debrecenben, minden este elcsattan az utcán egy pár pofon és ezt annyira megszokták már a debreceniek, hogy már nem is beszélnek róla. Ez annál fájdalmasabban esik a debrecenieknek, mert akármerre néznek maguk körül, mindenütt rend és konszolidáció van, többek között Bihar vármegyében, az én kerületemben is, ahol semmiféle felekezeti izgatás, felekezeti harc nem folyik, ahol a kisbérletek Ugyét elintézték, ahol a nép hozzájutott a kis haszonbérletekhez, a házhelyekhez, ahol semmiféle egyletek hatósági jogkört nem vindikálnak maguknak, ahol a hatósági jogkörök nincsenek összekeveredve, már kellőképen szót vannak választva. Azt hiszem, az, hogy Biharban ilyen rend van, sok tekintetben az ottani főispán munkájának eredménye, hogy pedig Debrecenben ilyen felfordult állapotok vannak, az, azt hiszem a főispán ur érdeme. Bernolák Nándor : Majd rögtön megmondom, kié. Orbók Attila: A cenzúrára kitérve, azt az egy dolgot nem birom sehogy sem megérteni, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur, aki sok tekintetben erélyt tanúsított, rendet csinált, épen a cenzúrával nem tud boldogulni, hogy ez olyan hatalom, amely teljesen nyakára nőtt. Pl. Balthazar könyvét, melyben a védekezése volt — mert a lapokban nem védekezhetett — a cenzúra betiltotta. Nyilatkozni sem nyilatkozhatott... Bernolák Nándor: Megjelent a könyv! Orbók Attila : Megjelent a könyv, de ugy, hogy Debrecenben a cenzúra nem engedélyezte, mire felhozták Budapestre, ahol a cenzúra engedélyezte, innen visszavitték Debrecenbe, itt pedig a cenzúra három hónapig nem engedélyezte a könyvet. Bernolák Nándor : Ez megint nem felel meg a tényeknek, megint anzágolás ! (Mozgás.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni ! évi december hó 22-én, szerdán. Bernolák Nándor: Majd megmagyarázom! Orbók Attila: Méltóztassék magát mérsékelni képviselő ur! En adatok alapján beszélek, tessék elhinni, nagyon jóhiszemű emberek informáltak, Debrecen legkiválóbb civis családjainak sarjai, városi tanácsnokok, és tessék elhinni, hogy azok nem mind hazugok és gazemberek, akik egy képviselőt félrevezetnek. Bernolák Nándor: Nem mondom, hogy hazudnak, csak tévednek ! Orbók Attila: A cenzúrával kapcsolatban legyen szabad még valamit felemlítenem, ami nem tartozik szorosan ehhez az Ugyhöz. (Zaj a baloldalon.) Interpellációm előterjesztése előtt fél órával kezembe veszem a »Magyarság« című lapot, mely egy keresztény lap, Milotay István dr. szerkeszti, a napokban indult meg. Megjelenik ma benne egy cikk, melyben az van, hogy karácsonyra elkészül az amnesztiarendelet. A cikkben van egy rövid bevezetés, utána pedig a következő (olvassa): »A készülő rendeletre vonatkozólag Teleki Pál gróf a »Magyarság« munkatársának a következőket mondta« : Utána törlés következik. (Derültség.) Hát hogy képzeli el a kormány azt, hogy ebben az országban a tekintélyeket helyre tudja és helyre fogja állítani, amikor ez a lap ötven—hatvan ezer példányban megjelenik és százezer ember azt olvassa, hogy a ministerelnök ur szájára a cenzúra érdes tenyerét rátette. Usetty Ferenc : A »Pesti Napló«-ban benne volt! Orbók Attila : Ez után a kis kitérés után legyen szál)ad erre kérnem a belügyminister urat, hogy tekintsen a vidékre, tekintsen Debrecen városára, tegyen meg mindent, hogy ott a társadalmi béke helyreállittassék. A főispánok lemondtak. A ministerelnök urnák módjában van Debrecen város élére egy oly főispánt állítani, aki Debrecen társadalmának osztatlan bizalmát és ragaszkodását bírja. Bernolák Nándor: Ez volt az intenció. Tasnádi Kovács József: El kell törülni a főispánokat. Ott van az alispán! Orbók Attila: A következő interpellációt vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : 1. »Hajlandó-e a belügyminister ur odahatni, hogy a vidéken is helyreállittassék a társadalmi béke és a jogbiztonság? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur mindent elkövetni, hogy Debrecen városában a felekezeti harc megszűnjék és a városi főispáni állást egy oly ember töltse be, aki iránt a város lakossága bizalommal viseltetik ?« Bernolák Nándor : Ezt akarta a képviselő ur! Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Bernolák Nándor : Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : A házszabályok 215. §-ának a) pontja értelmében a képviselő urat megilleti a szó. (Ellenmondásoh a jobboldalon.)
