Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

'A Nemzetgyűlés 141. ülése 1920. tani interpellációm, melyet a belügyminister úrhoz intézek, semmi tekintetben sem irányul a belügyminister ur ellen, aki iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem épen azért, mert a logrend, a jogbiztonság helyreállításának munkájában a főérdem őt illeti. S hogy én itt ma mint az egységes kormányzópárt tagja szólalok fel és hogy ennek a pártnak tagja vagyok, annak sok tekintetben az a magyarázata, hogy Ferdinandy G-yula belügyminister ur benne maradt a kabinetben. T. Nemzetgyűlés ! Amidőn a belügyminister urnák köszönetet mondok, hogy a konszolidáció munkájából olyan nagy részt vett ki magának és olyan szép munkát fejtett ki, arra akarom őt kérni, hogy miután itt a fővárosban már valamennyire helyreállott a rend, egy kissé tekintsen körül az országban, a vidéki városokban, ahol bizony — a vidéki lapokból is meggyőződhetik róla a belügyminister nr — sajnos, még mindig napirenden vannak az atrocitások, még mindig folynak a felekezeti izgatások (Felkiáltások jobbfelöl : Sajnos !) és még mindig folynak egyes egyesületeknek hatalmi túlkapásai. ( Ugy van ! a jobboldalon. ) Arra kérem tehát a belügyminister urat, hogy a rend helyreállításánál törődjék a vidékkel is, a vidék konszolidálására is olyan nagy súlyt helyezzen, mint Budapest rendjének helyreállítására, mert — azt hiszem — a minister ur is tudja, hogy ebben az országban nemcsak egy Britannia-szálloda van, Budapesten a körúton, hanem van több Britannia-szálloda is a vidéki városokban. T. Nemzetgyűlés! Én nem vagyok hajdúsági, hanem székely ; nem vagyok kálvinista, hanem unitárius. Debrecen nem az én kerületem, csak szomszédos kerület. Ezen a magyar, mondhatnám legmagyarabb városon gyakran keresztülutazom ; debreceni körökkel, a debreceni társadalom különböző rétegeivel, munkásokkal, polgárokkal gyakran érintkezem. Debrecen városában a helyzetet a legsiralmasabbnak látom és azt mondhatom, hogy Budapest soha, de soha nem volt olyan rettenetes helyzetben anyagi és erkölcsi tekintetben, mint amilyen helyzetben ma Debrecen van. (Mozgás.) Hogy egyebet ne mondjak Debrecen anyagi helyzetéről: ott most kifejlődött egy uj ipar és ez a világitóhordár-ipar. (Derültség.) Annyira nincs ellátva a város szénnel, hogy az utcák koromsötétségbe borulnak és este, amikor a közönség a színházból vagy moziból hazamegy, 4—5 koronáért vállalkozik egyik-másik ilyen önkéntes hordár, hogy gyertyával vagy lámpával hazakísérje az embereket. Renczes János: Ne menjenek színházba! Orbók Attila: Ami azt a megjegyzést illeti, hogy ne menjenek a debreceniek színházba, rendben van, belemegyek abba is, de tessék statáriális rendeletet kiadni, hogy Budapesten sem mehet senki színházba, mert azt a debreceni polgárt évi december hó 22-én, szerdán. 317 csakúgy megilleti a szórakozás joga, mint a budapesti sibert. (Zaj.) Az anyagi nyomorúság mellett, a szénhiány, drágaság és lakáshiány mellett nagy erkölcsi nyomorúság is van Debrecenben, amely talán még nyomasztóbban hat a lelkekre, mint az anyagi nyomorúság. Az erkölcsi nyomorúság pedig az, hogy Debrecenben egy bizonyos klikknek munkája folytán nemcsak antiszemitizmus van, hanem odáig eltolódott, elfajult a felekezeti harc, hogy ma már ott egy katholikus csoport a kálvinistákkal áll harcban, és ha az ember bármely debreceni lapot felnyitja, állandóan azt látja, hogy ott egy katholikus klikkről s egy kálvinista klikkről van szó és állandóan harc folyik e két csoport között. A kormány nagyon súlyos hibát követett el akkor, amikor a kálvinista Búma élére főispánnak katholikus embert állított. (Zaj halfelöl.) Bernolák Nándor : Itt van a tendenciája az interpellációnak! Orbók Attila : Bocsánatot kérek, majd meg tetszik látni, hogy semmi tendencia nincs. Bernolák Nándor : Fáj a destrukció megölése ! (Zaj. ) Orbók Attila: En nem vagyok sem kálvinista, sem katholikus, nekem nincs semmiféle tendenciám. Ereky Károly: Hát milyen vallású? Orbók Attila : Unitárius vagyok. Miután t. Nemzetgyűlés, Debrecennek, a kálvinista Bómának egyik régi, féltékenyen őrzött tradíciója volt, hogy a közigazgatás első tisztviselője kálvinista legyen ... (Nagy zaj balfelöl.) Usetty Ferenc : Hol van ez megírva ? Bernolák Nándor: Senki nem tesz kifogást ellene ! Usetty Ferenc : Egyáltalán minek hoz ide felekezeti kérdést ? Abszolúte nem tartozik ide ! Orbók Attila : Az, amit mondottam, olyan mellékes dolog, hogy ebbe talán nem is érdemes belekötni. (Zaj. Elnök csenget.) A súlyosabb hiba a személyben van, Hubert Ottó főispán személyében, aki élére állott annak a harcnak, amelyet bizonyos körök Debrecenben Balthazar kálvinista püspök ellen folytatnak. Bernolák Nándor: Az egész harcot Balthazar idézte elő ! Orbók Attila : Az egész harcot Bathazár idézte elő, — mondja a t. képviselőtársam. 0 talán jobban t van informálva az ottani helyi viszonyokról. Én egy dolgot tudok Balthazárról. A fővád ellene az, hogy elment Szatmárba . . . Bernolák Nándor: Oda is! (Zaj.) Orbók Attila : ... és üdvözölte a román csapatok élén bevonuló román királyt. Birtha József: Minek hozzuk ide ezt a dolgot? Orbók Attila : Ahogy én Balthazar püspök múltját, érdemeit és irodalmi munkásságát ismerem s a Megpróbáltatások című könyvét el-