Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

A Nemzetgyűlés 140. ülése 1920. rálynak, II. Károlynak tanulságos példáját akarta II. Jakabbal szembeállítani, ezt nem engedték meg. : A »Pesti Hirlap« vezéreikkében Kovács István t. képviselőtársam beszéde után következő napon szórói-szóra a következőket olvastam (olvassa) : »A ministerelnök ur a királyválasztás jogának feléledését megállapította.« Hát engedelmet kérek, el tudnak képzelni nagyobb propagandát az egyik irányban, mint hogy na azt irja az egyik lap a miniszterelnök beszédével kapcsolatosan, hogy a ministerelnök ur a leghatározottabban megállapította a nemzet szabad királyválasztási jogát ? B. Szterényi József : Nem állapította meg! Ugron Gábor : Természetes, hogy nem állapította meg, csak ezt irja egy lap. Ezt nem veszi . észre a cenzúra ; ezt az agitációt megtűri, de amikor példának okáért én semmi másról nem irtam, mint arról, amit mások is írtak, a pragmatica sanctio egyik vagy másik paragrafusáról, ugyanaz a cenzuraezt a maga teljességében törölte. Bocsánatot kérek, igy ezt a kérdést kezelni nem lehet. Ujolag kérem, vegyük le ezt a kérdést a napirendről, ne foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, hanem állapodjunk meg azon az állásponton, melyet Kovács István t. képviselőtársam kifejtett és elfogadva annak mind a négy, továbbmenve mind az öt pontját, halasszuk ezen kérdés eldöntését arra az időre, amikor azzal az ország érdekében foglalkoznunk kell. Egyetlen egy megjegyzést akarok csak tenni Kovács t, képviselőtársam beszédére, még pedig arra a részére, amelyben rendkívüli módon kiemelte nagyon helyesen a maga szempontjából azt, hogy ennek a kérdésnek megoldása csakis a nemzet érdekében történhetik, vagyis csakis anamzet érdekét nézve szabad ennek a kérdésnek megoldásához hozzányúlni. Megengedi nekem a t. kpviselőtársam, de az az érzésem volt, hogy ez az ő kijelentése egy bizonyos mértékben éllel mifelénk volt fordítva. Vegye kérem a képviselő ur tudomásul azt, hogy mi is tisztán a nemzet érdekét tartva szemünk előtt vagyunk legitimisták. Ez az egyedüli és fő szempont. B. Szterényi József: Nagyon természeteden. Ugron Gábor : Vannak mellékszempontok is. Emellett a fő, kardinális szempont mellett ott van pl. az eskü kérdése. De legyen meggyőződve a t. képviselőtársam, ha én azt látnám, ha azt érezném, hogy az én álláspontom árt az országnak, akkor félreállnék is visszavonulnék teljesen a közélettől, ugy várnám be a nemzet döntését, a nemzet egyetemének döntését ebben a kérdésben, és ugy tartanám meg azt az esküt, amelyet tettem, az egy élő Istenre, a Szűz Máriára és minden szentekre, amely esküre való hivatkozást a kormány a cenzúrával a lapból kidobhat, azonban hogy én ezt az esküt meg is tartom, azt ez a Nemzetgyűlés tőlem rossz néven nem veheti. B. Szterényi József: Ugy van ! Ezen az állásponton vagyunk mi is ! évi december hó 21-én, kedden. 309 Balla Aladár : Aki más véleményen van, az lázadó? A szabad király választók valamennyien esküt tettek, azok lázadók? Ugron Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Végzem felszólalásomat. Minderi felszólalás ebben a kormány programmja körüli vitában, ismétlem, biztatás volt a tettek felé. Minden felszólalás várakozást mutatott a jövővel szemben. Tessék a kormánynak megfelelni ennek a várakozásnak, és tessék e biztatásnak megfelelően tettekkel, cselekedetekkel jönni. Az én érzésem és meggyőződésem az, hogy a kormánynak sorsa a kormány kezébe van letéve. (Általános helyeslés és éljenzés.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Sokorópátkai Szabó István képviselő ur a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kért. A szó őt megilleti. Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Csak nagyon rövid időre óhajtom szíves türelmüket igénybe venni. Drozdy t. képviselőtársam távollétemben jónak látta beszédében az én csekélységemre is bizonyos megjegyzést tenni, (Halljuk ! Halljuk !) különösen azt, hogy mivel szolgáltam én rá arra, hogy tizenhat hónapig Magyarország ministere voltam és hogy halálomig kegyelmes urnák szólítsanak engem. T. Nemzetgyűlés ! Hogy miképen szólítanak engem, azzal sohasem törődtem. De hogy mivel szolgáltam rá arra, hogy tizenhat hónapig Magyarország ministere voltam, azt, ha még nem tudta az igen tisztelt nemzetgyűlési képviselőtársam, megmondom most, hogy legyen vége már egyszer annak a kitalált mondásnak, mintha én valami előráncigált ember lettem volna. Nem ráncigált engem senki elő, én magam jelentkezetni akkor, amikor a haza veszélyben volt. Akkor, amikor oly sokan, mondhatnám, megkergültek, amikor vörös gombot tűztek fel, mert az volt divatos, igen sokan pedig gyáván visszahúzódtak, akkor ez a győrmegyei kisgazda a saját kezdeményezéséből . . . (Egy hang a baloldalról : Ez fáj nekik !) ... elindult onnan Pannonhalma környékéről, hogy megakadályozza azt a veszedelmet, amely akkor elsöpréssel fenyegette a mi szegény hazánkat. Sajnos, nem sikerülhetett ez nekem sem, gyenge voltam hozzá, sokan kellettek volna a munkához, kellett volna az, hogy minden egyes vidéken akadt volna ilyen apostol. T. Nemzetgyűlés ! Nem voltam én előráncigált ember. Hiszen megtudta az ország, hogy én ott a Dunántúl dolgozom, mert az 1918 március 7-én tartott nagy földmivespárti gyűlés engem választott meg elnökének, tehát mint egy nagy országos pártnak elnöke jöttem én vissza a kommün bukása után Budapestre. Hogy mit csináltam a konmmün alatt, azt mindenki tudja. Amíg az igen tisztelt képviselőtársam Pápán az ő saját ítélete szerint hasznos dolgot, mások nézete szerint elitélendő dolgot művelt, addig én többször, többizben vörös katonák szuronyai között sétáltam az országúton a győri vádbiztosság börtöne felé, amely börtön-