Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

À Nemzetgyűlés 140. ülése 1920. »nem párbajozom, mert kongreganista vagyok«, (Helyeslés.) vagyis azt mondotta, hogy nem párbajozik, mert keresztyén és ezzel ezt a kérdést a nagy keresztény etika legfelsőbb régióiba emelte, (Ugy van ! Ugy van !) Mert, t. Nemzetgyűlés, a keresztyén embernek sok nem szabad. A keresztyén élet egy magasabb rendű, jézusi értelemben vett aszkézis. A világban élés, de a világtól független élet. De azért a keresztyénség nem negatívum, nem megtagadása vagy megtiltása ennek vagy annak a dolognak, hanem a keresztyénség a maga legbelsőbb lényege szerint alkotó erő, konstruktiv hatalom, az isteni akarat megvalósulni akarása a földön, a világot átformáló, embert ujjászülő isteni dynamis, az eszmék örök felbukkanásában és letűnésében az egyetlen változhatatlanság, mely az idők végén átdicsőül az örökkévalóság tartalmává. Mert e földön minden : matéria és idea változik, átalakul és elenyészik; realitás és pozitívum egy van : a Jézus mint Krisztus. Ezzel szemben a kurzusos keresztyénség, ez a konjunkturás keresztyénség, ez a kirakat-keresztyénség, ez a dervis-keresztyénség . . . Meskó Zoltán : Schnellsieder-kereszténység, mint Huszár mondta ! Kiss Ferenc : ... ez minden a világon, ami nevet csak nyert, csak egy nem : keresztyénség, nem nemzetet konszolidáló, egyént legeneráló képesség és erő. A nemzeti konszolidáció szempontjából, t. Nemzetgyűlés, meg kell emlékeznem, illetve reá kell mutatnom egy mozzanatra, amely szintén nem a keresztyénség összeforrasztó és egységesítő célját szolgálja, és ez a feletkezeti túlbuzgóság. ,Egyik keresztyén felekezetet sem akarom árnyékával sem illetni a feltevésnek, mintha a belsó béke megrontására törne, de egyes aggasztó jelek láttán hazafi lelkem benső szorongása kényszerít egy kijelentésre. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) En nem egyházamat féltem, t. Nemzetgyűlés, mert a gályarabok utódaiban van még annyi hit, jog és erő, hogy szükség esetén vérük ismételt hullásával meg tudják védeni egyházukat, (Ugy van! jobb felől.) de féltem ezt az istenverte, ezt az ezer sebből vérző, a világ legutolsó nációitól is meggyalázott szerencsétlen magyar hazát, (Ugy van! jobb felöl.) amely a török-tatár dulást ós a mindkettőnél rosszabb osztrák jármot kibírta, a véritéletes öt esztendő után talpon maradt, majd a félőrültek és az egész gazemberek kettős forradalmát is kibírta, de amelynek a kegyelemdöfést adná meg egy felekezeti háború, (Ugy van! jobbfelöl.) amely gonoszabb minden polgárháborúnál, ahol csak politikai szenvedélyek, tehát földi érdekek ütköznek, mig a vallási meggyőződés féltéséből fakadó harc, ahol a földi és mennyei örökértékek lebegnek a kard élén, csak azokat hagyná megsebzetlenül, akiknek sem hitük, sem Istenük. (Ugy van ! jobbfelöl.) évi december hó 21-én, kedden. 3Ö1 Én ugy vagyok meggyőződve és lelkem mélyén ugy érzem, hogy minél erősebb valakinek a vallási meggyőződése, minél drágább valakinek az istenhitnek és az istentiszteletnek azon módja, azon formája, amely az ő lelkének nyugalmat és kielégültséget ad, az előtt annál drágább a más vallásúak meggyőződése (Taps jobbfelöl.) az annál megértőbb , a mások hite ós vallási meggyőződése iránt. És én, az izig-vérig kálvinista, a legodaadóbb buzgósággal tudom támogatni az izig-vérig katholikust, ha látom, hogy ő is velem együtt magyar. (Általános élénk helyeslés és taps.) Azon függő kérdések között, amelyek a keresztyénséggel hozattak kapcsolatba, ugy érzem, hogy meg kell emlékeznem az úgynevezett zsidókérdésről is. (Halljuk ! a középen.) Az eddig mondottakból önként folyik, hogy nem oszthatom azon álláspontot, amely az antiszemitizmussal a keresztyénség egész tartalmát kimeríteni véli, vagyis nem tartozom azok közé, akiknek összes keresztyénségük az antiszemitizmus. (Felkiáltások balfelöl: Mi sem!) A zsidókérdés politikai vonatkozásában az én meglátásom szerint tisztán faj védelmi kérdés. Vagyis különböztetek: akik az én fajom károsítása, rontása és hátratétele nélkül, sőt ellenkezőleg — az én fajom javára, előnyére, Ugyeinek előbbvitelére a nemzeti karakter jegyében élnek és működnek, és pedig értékesen élnek és működnek s kulturális és közgazdasági javakkal szaporítják a nemzet birtokállományát : a Sándor Pál-féle zsidóvallásu magyarok, akiknek számuk sokkal több, mint ahogy azt némelyek gondolják, — az ilyen zsidóvallásu magyarok éljenek, munkálkodjanak ós legyenek a mi nemzeti közéletünk megbecsült tényezői. Kuna P. András: A terhet is közösen viseljük !. Kiss Ferenc : De akik fajomat a kulturális vagy közgazdasági téren lélekzetvételhez jutni nem engedik, (Felkiáltások a baloldalon : Ez az !) akik a magyarság erkölcsét, szellemét, lelkét meghamisítják vagy megmérgezik, (Félkiáltások a bal- és szélsöbaloldalon : Ez az !) akik az emancipációt hegemóniára akarják felhasználni, azokkal ugy bánok el, ahogy tudok . . . Meskó Zoltán: Ezek vannak többségben, sajnos! (Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Kiss Ferenc : . . . és eszközeim megválogatásában nem kérdem sem a liberalizmustól, sem az álhumanizmustól, hogy szentesitik-e azokat, hanem fajfentartási Ösztönöm parancsszavát követve, nem osztályozom a rablót, hogy cseh-e, oláh-e, szerb-e, zsidó-e, hanem mindegyiket ugy kezelem, mint nemzetem ellenségét. (Helyeslés balfelöl.) Benkő Gábor : Szabolcs megye tele van ilyenekkel ! Sándor Pál: Akasszák fel az ilyeneket! Kiss Ferenc: Ettől függetlenül, t. Nemzetgyűlés, a zsidókérdésnek van egy másik meg-