Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-140
A Nemzetgyűlés 140. ülése 1920. házat meg fogjuk reformálni«, (Felkiáltások a baloldalon : Helyes !) Ereky Károly : De nem összehívni ! Drozdy Győző : Én nem az összehívásáról beszélek, hanem a megreformálásáról. Ereky Károly : Az természetes ! Az ,kell ! Drozdy Győző : Amennyiben olyan formában óhajtja a ministerelnök ur a főrendiházat megreformálni, hogy majdan a következő országgyűlésnek esetleges második kamarájára vonatkozó javaslatot terjeszt be, (Felkiáltások a baloldalon : Ugy van ! Csak erről van szó I) ehhez mindenkor hozzájárulok, de minthogy a ministerelnök ur ezt világosan ki nem fejezte és a megjelent ujságközleményekből (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Azt ir, amit akar /) arra lehet következtetni, hogy a főrendiházat még a Nemzetgyűlés élete alatt óhajtják összehivni, ez ellen határozottan tiltakozom. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Ereky Károly : Megüzenjük a redakciónak, hogy Drozdy tiltakozik a redakció ellen i Drozdy Győző : Sajnálom, hogy a ministerelnök ur programmbeszédében egyáltalában nem tett említést a társadalmi megbékülésről. Pedig a ministerelnök ur is láthatná, hogy a többtermelés a munka megindulása és egyáltalán az állami élet helyes irányba való terelésének első feltétele a társadalmi megbékülés. Számtalan ember gyötrődik ma még gondok közt azért, mert őt esetleg kis hibáiért vagy pedig ellenségei üldözik. Hány munkaerőt lehetne felszabadítani, ha megszüntetnek az ok nélküli üldözéseket ! Ezért nagyon megfontolandónak tartanám pl. azt is, hogy, amennyiben a zalaegerszegi internálási tábort haladéktalanul fel nem oszlatnák, azt egy parlamenti bizottság látogassa meg (Felkiáltások a baloldalon : Helyes!) és az a parlamenti bizottság állapítsa meg. . . Schandl Károly : Olasz ? Drozdy Győző : . . . nem olasz, hanem magyar parlamenti bizottság állapítsa meg, hogy kik szenvednek ott ártatlanul. Zákány Gyula : Megy lassan, de nagyon lassan döcög ! Drozdy Győző : A ministerelnök ur kijelentette végül, hogy ő tovább is a nemzeti, keresztény és demokratikus alapon kivan haladni, amint eddig is haladt a politikában. Zákány Gyufa: Tetteket ígért, de még ebben a tekintetben nem láttuk. Drozdy Győző: Azt látjuk azonban, hogy eddig sem keresztény, sem nemzeti, sem pedig demokratikus irányban nem haladt a kormány; ha tehát ezt az irányt óhajtja szolgálni, más utakat ajánlok a ministerelnök ur figyelmébe. Elnök : Következik ? K. Pethes László jegyző : Riss Ferenc ! Kiss Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A pénzUgyminister ur tegnapi beszédében igen eredeti formában, mindnyájunkat megkapó módon és évi december hó 21-én, kedden. 299 bizalmunkat teljesen felkeltve vázolta az ország anyagi megépítésének feltételeit. Méltóztassék nekem megengedni, hogy a mai napon ennek pendantjaként itt az ország lelki megépülésének kérdéseivel foglalkozzam. Rá óhajtok mutatni néhány olyan kérdésre és megbeszélésem tárgyává kívánok tenni néhány olyan témát, mely körül manapság még mindig bizonyos fogalomzavar mutatkozik, amelyeknek helyes értelmezése pedig az ország újjászületésének eminens érdeke. Mikor a mai éra kezdetén a keresztyénség mint jegecedő központ vitetett be a köztudatba, ennek lelkem mélyén megörültem (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) és minden tartózkodás nélkül csatlakoztam ahhoz az irányzathoz, mely az ország megújulásának fő szempontjaként épen a keresztyénséget jelölte meg, mert ugy voltam és vagyok meggyőződve, hogy csakis Krisztus élete... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Ferenc : ... ós példája az az egyedül kivezető ut, mely bennünket a mai társadalmi romlásból ki tud juttatni. Nem ok nélkül gondoltam, hogy az ország keresztyén népe végre önmagára és egymásra talált s Mismerte miszszióját, mely nem más, mint az egyéneket átalakítani és az átalakult egyének életével támasztani alá az ország megújulásának nagy munkáját. Mert csak ez egy utón lehet elérni az egyének krisztianizálását, a lelkek újjászületését. Tömegek belső átalakulás nélküli felvonultatása, tömegeknek akár csatasorba állítása sohasem fog oly tényezőként jelentkezni, mely az ország regenerálására és megújítására alkalmas erőt és tényezőt nyújthatna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az egyének krisztianizálása azonban egy uj keresztségét kivan meg, amely uj keresztségnek már nem vizzel, mint inkább vérrel kell megtörténnie, tudniillik minden embernek a maga kedvesebbik énjét, az ó-embert kell megöldökölnie, hogy az ő ujembere támadjon fel, egy uj keresztyén, egy uj magyar, mert csakis így tudja az ország mai helyzetében reá váró feladatait teljesíteni. Amilyen helyesnek találom tehát a cél kitűzését, hogy a keresztyénség alapján akarjuk regenerálni Magyarországot, másrészről meg kell vallanom, hogy a kiindulást nem találom ilyen szerencsésnek, mert azok helyett, amik történtek, sokkal szivesebben láttam volna, ha az országot regenerálni akaró keresztyén irányzat egy nagy, nyilvános bűnbánattal kezdődött volna meg, egy az egész országot betöltő »Peccavi Domine« felsirással; a nagy vérözön után a könnyözönnek kellett volna következnie, amelyben a megtisztult és egymásra talált lelkek egymást felismerték volna, egymásba kapcsolódtak volna abban a szent, abban a nagy vágyban és fogadalomban, hogy minden civódást, versengést, egyéni és pártérdeket félretéve, vállat vállhoz vetve, közös erővel megalapítjuk ezen a földön Jézus királyságát és ezzel megkezdjük az ország ujjáépülését, újjászületését. 38'
