Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

264 A Nemzetgyűlés 139. ülése 1920 roppantul fontos. Roppant könnyebbség ha minden szelvényünk egyforma, nem kell kérdezni, hogy mi van ráirva. Ez rendkívül megkönnyíti a magyar állam kötvényeinek kijutását. Lesz azután egy 5%-os járadék, amely, ismétlem, a legjobb papírok egyike lesz Közép-Európában, végül lesz az a sorsjegy, amelyről még fogok szólni. De még tovább is kell mennem. Felhatalmazást kell kérnem, hogy az OsztrákMagyar Banknál lévő belombardirozott kötvények kiváltása iránt tárgyalhassak. A magyar hitel dolgában ma többet nem lehet tenni. Ha ezt én meg akarom tenni és ha már redukáltam mindent, akkor az ententenak is megmondhatom, hogy ő is legyen erre kímélettel. Ezt azért hangsúlyozom, mert Parisból, mikor ott Walkó államtitkár tárgyalt, igen furcsa híreket hallottam. A franciák részben még mindig a tejjel-mézzel folyó Magyarországot látják, Bánáttal és mindennel, mintha mi valami nagy jólétben élnénk. De még más is történik. A jóvátételi bizottság ugyanis Bécsben van és így a bécsiek informálják. Az információk a mi politikai állapotunkat feketének, gazdasági helyzetünket pedig rózsaszínűnek festik. En szivemből sajnálom Ausztriát, mert sok baj érte, bámulom azt az organizált sirást, amelyet ők az egész világon rendeznek, (Derültség.) de kijelentem és kötelességem épen nekem kijelenteni az entente-val szemben, hogy Magyarország sokkal rosszabb helyzetben van, mint Ausztria. Először azért, mert az utóbbi események folytán az egész magyar kereskedelem Bécsbe vándorolt... (Felkiáltások: Elég baj!) Báró Szterényi József: Mindig mondjuk! Hegedüs Loránt pénzUgyminister : ... ugy hogy Bécs sohasem volt annyira a monarchia középpontja, mint ma. A bécsi bankok oszlopot fognak emelni a magyar pénzUgyi kormányzatnak, hogy mindenkit odakerget, másodszor azért, mert Ausztriát oly módon csonkították meg, hogy autonom részeket lekapcsolták, Magyarországot pedig ugy, hogy élő testrészeket vágtak le. (Ugy van! Ugy van!) Ez egészen más, és ennélfogva tiltakozom az ellen, hogy mi Ausztriánál rosszabb elbánásban részesüljünk. Ami a hitel részét illeti, ezt akartam önöknek mondani, mert csak akkor lesz erkölcsi erőm, hogy Parisban erről tárgyaljak és megmondjam az entente-hitelezőknek azt, hogy többet nem tudunk fizetni, ha itt nekem teljes erőm lesz ahhoz, hogy egy krajcár se menjen máshova, mint ahova mennie kell. (Élénk helyeslés.) Az entente-tal «zeniben ez az álláspontom nem uj. Engem az a szerencse ért, hogy Huszár t. barátom kiküldött abba a bizottságba, amely Neuillyben tárgyalt s amelyben ott gróf Apponyi Albert (Éljenzés.) elnökünk és büszkeségünk alatt, Bethlen István és Teleki barátaimmá], amennyire lehetett, ellenségeinkkel ott birkóztunk. Az a maroknyi magyar csapat, amely ott küzdött, mindössze ötven emberből állt s abban nem volt sem személyi maraévi december hó 20-án, hétfőn. kodás, sem párttusa, sem intrika, sem -semmi. Ez hihetetlen dolog. Akkor én már kifejtettem álláspontomat, amelyet vallok ma is. A nagyhatalmak nagy tévedésben vannak, ök a mi trianoni békeszerződésünk gazdasági szerződéseit lefordították a németből szóró]-szóra, majdnem stiláris módosítások nélkül. De elfelejtették azt, hogy Németország hitelezője volt Franciaországnak, Magyarország pedig adósa Franciaországnak. Ha tehát ők Németországot szorítják, a legjobb esetben német pénzt kapnak, de ha minket szorítanak, akkor saját embereiket fogják tönkretenni. Ez az álláspont, amelyen álltam akkor és amelyen állok ma is, amelyet képviseltem és amelyet Parisban képviselni fogok. Ismétlem azonban, hiába megyek oda, ha nem tudunk csakugyan teljes rendet csinálni és a mérhetetlen pazarlásnak gátat vetni. (Taps.) Ezért elmentem Magyarország főméltóságu kormányzójához és azt mondtam : igenis, én vállalkozom rá ; de kívánságom az, hogy mindent legyen szabad redukálnom ; kérésem az, midőn ministertársaim megtiszteltek avval, hogy idehívnak, hogy elfogadom ezt, de akkor egy évig én vagyok a pénzűé: vd diktátor, aki azt teszem, amit jónak látok é.3 kezemben van a kulcs (Elénk helyeslés.) és mindenki tudja meg, hogy minden garas oda fog menni, ahová azt az én becsületes és fukar kezem juttatja. (Helyeslés.) Bejelentettem, hogy én mindenütt akarom a redukciót, amire a kormányzó ur őfőméltósága családjával együtt az ő nemes puritán egyszerűségével példát mutat, amennyiben megengedte, hogy magán az udvartartáson kezdjem a red akciót. (Élénk helyeslés.) En végig fogok menni mindenen. Meg fogom kérdezni, mi szükségünk van nekünk főudvarnagyi bíróságra. (Helyeslés.) Végig fogok menni mindenen. (Halljuk ! Halljuk !) En elmondok mindent, uraim ! önök olvastak róla az újságban és napokig nem tudták, hogy minister leszek-e. A valóság az, hogy én Írásbeli feltételeket hoztam, amelyek elfogadtattak. Ennek következménye lett az, hogy a ministeri tárcák száma kevesebb lett, kevesebb lett az államtitkári állások száma és hogy el fogjuk adni az autókat, úgyhogy ha az uraknak sürgős dolguk lesz, azt bérkocsikon fogják elintézni. (Helyeslés.) Én nem mernék a hitelezők szemébe nézni, ha elpazaroljuk az ő pénzüket. (Helyeslés.) E redukciónak végig kell menni az egész vonalon, ami nagyon természetes dolog, Minden félreértés kikerülése végett ki kell jelentenem, hogy semmiféle tisztviselői kedvezményt meg nem bántok addig, amig pénzünket meg nem javítottam. Ha pénzünket megjavítottam, elveszem az összes vasúti kedvezményeket : aki vasúton akar utazni, fizessen érte ! (Helyeslés.) A redukcióban tovább kell menni. Szerény nézetem szerint meg kell nézni, hogy a ministerelnökségen mi szükség van közjogi osztályra, amikor sem Horvátország, sem Ausztria nincsen