Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-138
250 A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920. évi dec. hó 18-án, szombaton. nek látszik az az időpont, amidőn az összes békeszerződések között a legsúlyosabbal sújtott csonka Magyarország a béke reviziója érdekében fellépjen, figyelemmel továbbá arra, hogy egyes jelek arra vallanak, hogy a sèvres-i békeszerződés szintén revízió tárgya lesz és Végül figyelemmel az Egyesült Államoknak a ratifikálással, valamint Argentínának és a délamerikai államoknak a népszövetségi szerződés 10. §-ával szemben elfoglalt álláspontjára, tisztelettel kérdem a külUgy minister urat, hajlandó-e a trianoni békeszerződés reviziója tárgyában akciót indítani már most, mert ennek kapcsán hivatalos formában lehetne újból a világ elé tárni mindazt a sok igazságtalanságot, mindazt a sok nyomorúságot, amelyet a trianoni békeszerződés következtében kénytelen ma a megszállott területen, valamint a csonka Magyarországban élő magyarság a wilson-i elvek cégére alatt eltűrni,. .. Kutkafalvy Miklós: Nem csak a magyarság! A többi is! Karafiáth Jenő: . . . elszenvedni. Mivel pedig még a békeszerződés revíziójánál is aktuálisabb a trianoni békeszerződésnek, sajnos, oly kevés, eddig még végre nem hajtott és reánk kedvező határozatainak érvényre juttatása, tisztelettel kérdem a külUgyminister urat : Hajlandó-e azonnal lépéseket tenni Pécs és Baranya vármegye megszállott részeinek haladéktalan kiürítése tárgyában ? (Helyeslés, taps.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a külUgyminister urnák. A ministerelnök ur kíván válaszolni. Gr. Teleki Pál ministerelnök. T. Nemzetgyűlés ! Nem első alkalommal szegezem le erről a helyről a békeszerződés rosszaságát és. nem első alkalommal szegezem le erről a helyről azt, hogy Baranyának ki nem ürítése égbekiáltó igazságtalanság (Ugyvan! Ugy van!) és bizalmatlanságnak forrása is azokkal szemben, akik a békeszerződést megalkották. Mert hogyan bízzunk mi igazságunkban akkor, ha még az a kevés sem hajtatik végre, ami reánk nézve ebben a békeszerződésben kedvező, mint azt az a de facto állapot mutatja, mely köztünk és szomszédaink között fennáll ?! Friedrich István: Ezt mondtuk mindig! Gr. Teleki Pál ministerelnök: Elsősorban a baranyai kérdésekre szeretnék kitérni. Ezeknek a baranyai kérdéseknek a tárgyában már számtalanszor interveniáltunk, már számtalan jegyzéket irtunk, és a külUgyministerium az alatt az idő alatt is, míg nem én vezettem, folytatta azt a munkát, talán már valamivel kedvezőbb körülmények között, mert jelenleg a jugoszláv államnak van már itt egy képviselője, akivel már komoly eszmecseréket lehetett folytatni. Azt hiszem, sőt ugy tudom, ő is látja és belátja ezen helyzet illegális voltát. Mi ezentúl is minden alkalmat fel fogunk használni és minden nyomatékkal, minden erővel törekedni fogunk arra, hogy ezt a kérdést állandóan felszínen tartsuk. Ha gyenge is az erő, ha gyenge is a szavunk ma a nagyhatalmakkal szemben, de meg vagyok róla győződve, hogy a folytonos hangoztatással eredményt fogunk elérni. Itt azonban nem az a sajnos és legmegbélyegzőbb momentum, amit velünk szemben a kívülállók követtek el, hanem az a legmegbélyegzőbb, hogy akadnak — nem is akarom mondani, hogy magyar emberek, (Ugy van! Ugy van !) nem is érdemlik meg ezt a jelzőt — hanem olyanok, akik Magyarországon születtek, (Felkiáltások a baloldalon : Hazaárulók ! Efíalteszek!) akik mertek itt köztünk járni és akik hajlandók az országot eladni avégből, hogy ők ott a maguk Ugyeit, a maguk üzleteit megcsinálják, akik hajlandók elmenni egy másik államhoz, mikor az ő felfogásuk szerint is — legalább az ő felfogásuk is az kellene hogy legyen, mint Magyarországból származó embereknek is tudniok kellene ezt — az a megszállás jogtalan, hajlandók odamenni és azt kívánni, hogy ez a megszállás tovább tartson, hogy Magyarországgal szemben, amely valamikor az ő szülőhazájuk volt, még az a csekély előny se valósittassék meg, mely a de facto állapottal szemben a trianoni békében foglaltatik. Ez oly gyalázatos tett, oly hazaárulás, melyet eléggé megbélyegezni nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Ez közönséges hazaárulás, melyet ki kell mondani és le kéli szegezni a legnagyobb határozottsággal. Meg vagyok győződve arról, hogy ilyen embereknek az értékét az ellenszeg sem becsüli túl. (Ugy van! Ugy van!) Én tudok esetet arról, — nem akarok sem neveket, sem nemzetiséget említeni — hogy a háborúban az egyik frontról átszökött egy tiszt, a hazáját és az ő oldalát elárulva, a másik frontra. Azon a másik fronton egy csapathoz került, ahol úriemberek voltak, tisztek, ahol uri felfogású, becsületes, tisztességes emberekkel találkozott. Azok kihallgatták őt és igen értékes adatokat kaptak tőle az ellenségnek, az ő oldalának az állására vonatkozólag. De azután — és ezt én magam hallottam az egyik úrtól, aki ott jelen volt — amint az illető nekem mondotta : »kénytelenek voltunk ezzel az úrral együtt is enni, mert nem volt más helyiség, mint az a kaverna, amelyben benn voltunk; de kezet természetesen nem adtunk neki.« Ezt az esetet csak abból a szempontból akartam említeni, hogy én meg vagyok győződve arról, hogy ezeket az embereket az ellenség is, a volt ellenség is ilyen módon értékeli, hogy, amikor ilyen embert esetleg egyik-másik dologra nézve felhasználhatnak, akkor vele szóba is állanak, de az ilyen embernek a másik oldalon sem adnak kezet s meg vagyok győződve épen azért, hogy az ilyen emberek intrikája és működése nem akadályozhatja meg a jognak és igazságnak győzedelmeskedését. ( Ugy van ! Ugy van !)
