Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-138
â40 A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920. évi dec. hó 18-án, szombaton. Kovács J. István : ... mert nagyon félek, hogy ha megmarad is a ministerium, ő aligha marad meg ezzel a javaslattal, (Ugy vaní Ugy van! a jobbóldalon és a középen.) A másik réteg, amelynek a nemzet harmonikus egészébe való beállítása — fájdalom — szintén akut szükséggé vált, a hivatalnokosztály, a középosztály. Ha a munkásosztály körében elkeseredettség van, ez még elenyésző csekélység ahhoz a fájdalomig fokozódó elkeseredéshez, ahhoz a rémséges kótsógbeesettséghez, (Ugy van ! Ugy van ! a jobb- és a szélsöbalólclalon.) amely a magyar középosztály tagjait elfogja a mai szomorú időkben, (Ugy van! Ugy van! jobbés balfelöl.) Ha mi konszolidációt akarunk, ennek a konszolidációnak létrejövetele csak ugy lesz lehetséges, ha azok, akik ennek a konszolidációnak a munkáját, mint az állami gépezet magasabb vagy alacsonyabb fokon álló szervei végzik, megelégedettek és minimális létfeltételeiket a munkaadó államtól megtudják szerezni. Amig volt a középosztálynak eladnivalója, amig volt magáról levetnivalója, addig ezt a kérdést el lehetett halasztani, de amikor az utolsó bútordarabot és magáról az utolsó ruhadarabot is eladta, akkor ezzel a kérdéssel komolyan, becsületesen, magyar módra szembe^ kell nézni és ezt a kérdést meg kell oldani. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Csak olyan hivatalnoki kartól várhatjuk azt, hogy a keresztyén kurzusra szégyent ne hozzon és a keresztyén kurzus alapját képező becsületességnek megtestesítője legyen bármely fokon, bármely hivatalban, bármely székben, akár a legfelsőbb fokon, a birói székben is, amelynek a maga és családja tisztességes, egyszerű megélhetéséhez a föltételeket megadjuk. ISFe várjuk mi, hogy félistenek legyenek azok a hivatalnokok. Azok is emberek, azok is családjukat, gyermekeiket szerető emberek, akiknek szintén enniök és ruházkodniuk kell. Akárhogyan, akár létszámcsökkentéssel, akár a hivatalnoki kar nagy részének más életpályákra való tervszerű átvitelével, de ezt a kérdést becsületesen meg kell oldani, . . . Budaváry László: Ezt már százszor elmondták ! Kovács J. István : . . . mert ez az egyetlen mód arra, hogy megszűnjék az a szomorú állapot, amelyre Sigray Antal t. képviselőtársam is rámutatott ma, hogy a keresztyén kurzus szégyenére a panamák soha ugy nem virágoztak, mint mostanában. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Orbók Attila : Szabad sajtót kérünk, akkor nem lesz panama! Bernolák Nándor: Ki panamázott? A tényeket közölni kell. Kovács J. István : Sigraynál nem méltóztatott kifogásolni, hogy tényeket nem adott. (Felkiáltások balfelöl: Halljuk ott is!) Bernolák Nándor : Semmi panamát megtűrni nem szabad ! Kerekes Mihály: Miért nem szabad írni a sajtóban róla? Turi Béla: Akár Sigray mondja, akárki, tessék bizonyítani. Ugron Gábor : Stern Samut miért cenzúrázzák ki? Stern Samut miért nem szabad támadni ? (Zaj és felkiáltások balfelöl : Ki az !) Szmrecsányi György: Ki az a Stern Samu ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rubinek Gyula: Ha valami butaságot az Omke megír, Huszár elhiszi. Sándor Pál : El is hiheti, ez igaz ! Rubinek Gyula: Nem igaz! Sándor Pál : Igaz, csak kicenzurázták. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni. Kovács J. István: A falu és a város ellentéte is ebből a forrásból táplálkozik. A városok lakosságát alkotó munkásság és hivatalnoknépség a mai idők súlyát összehasonlíthatatlanul jobban érzi, mint a falusi népség, ezért támad önkénytelenül lelkében a tagadhatatlanul jobb életfeltételek közt élő falusi népség iránt bizonyos ellenszenv. Ezt a kérdést, t. Nemzetgyűlés — tekintettel arra is, hogy a falvaknak is lehet és van panaszuk — csak ugy lehet megoldani, ha a városi munkás- és hivatalnoksereg életföltételeit emberivé és elfogadhatóvá tesszük. Akkor ez az ellentét is feltétlenül megszűnik. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad szavaimat befejeznem annak a hangoztatásával, hogy ennek a társadalmi harmóniának, ennek a békességnek a megteremtése föltétlenül erős kezet igényel, amely a kormány gyeplőjét fogni ós igazgatni tudja. Megeresztett gyeplőkkel a békesség csöndes évtizedeiben lehetett haladni, de viharos és még, fájdalom, belső szenvedésektől és a ki nem aludt forradalom kráterétől izzó lelkek százezrei felett megeresztett gyeplőkkel egy kormány sem haladhat. Ezért várva várjuk azt az erősebb kezet, amely erősebb kéz megjelenésétől várjuk a belső konszolidációt, várjuk a társadalmi harmóniának megvalósítását, várjuk a boldogabb jövendőt, amelyben mi minden ellenkező jel dacára fanatikus hittel hiszünk és hinni, amig élünk, meg nem szűnünk. (Helyeslés.) Amikor kijelentem, hogy pártom az indemnitáshoz hozzájárul, a magam részéről vagyok bátor a következő, beszédemben már jelzett indítványt előterjeszteni (olvassa) : »A magyar Nemzetgyűlés őszinte köszönetét tolmácsolja a svájci, holland, dán, svéd, 7 norvég, brit nemzeteknek és az Egyesült-Államok népének azokért a krisztusi könyörülő szeretetből fakadó adományokért, amelyekkel Magyarország, elsősorban Budapest nyomorgó százezreinek nehéz helyzetén segíteni igyekeznek, hasonlóképen azért, hogy az éhező magyar gyermekek ezreivel és ezreivel osztották és osztják
