Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-136

A Nemzetgyűlés 136. ülése 1920. évi dec. hó 2-án, csütörtökön. 199 Elnök : T. képviselő ur, a Ház ebben a kérdésben nem volt abban a helyzetben, hogy állást foglaljon, (Ugy van! balfelöl.) Meskó Zoltán: Képviselők voltak! Elnök: ' A képviselők itt ezen teremben csak mint Ház működnek, künn képviselők. Balla Aladár: Helyreigazítom kijelentésemet, mert azt akartam mondani, hogy ezen akciónkhoz a pártkörben történt megbeszélések kapcsán a Nemzetgyűlés tagjainak többsége csatlakozott. Berki Gyula: Ugy van! Haza akarunk menni Baranyába! Két éve nem láttam a családomat ! Birtha József : Fegyverrel menjünk ! Berki Gyula : Majd rá kerül a sor arra is ! Balla Aladár: Amint méltóztatnak tudni, a nyáron — én első izben épen akkor értesültem arról, amikor távol voltam hazámtól, Karlsbadban — egynéhány magyar politikus aggodalomtól eltelt szívvel utat és módot keresett arra, hogy valamelyik szomszéd állammal megértésre juthassunk. Mikor hazajöttem, megtudtam, hogy ezen mozgalom élén kiváló politikusok állanak és én, mint a Délvidék szülöttje, aki a jugoszláv és a balkán politikai kérdésekkel foglalkoztam egész életemen át, nagyon szívesen engedtem annak a felhívásnak, hogy én is csatlakozzam a szándékolt kiránduláshoz. így aztán, amikor már igen tisztelt barátomnak, Meskó Zoltánnak a szerb külUgyi képviselet utján tudomására hozták, hogy Belgrádban szívesen látják a magyar képviselők kirándulását, megbíztak engem az én barátaim azzal, hogy fölös óvatosságból külön még egy levelet is irjak, amelyet őrgróf Pallavicini György képviselő ur tegnap szíves volt itt felolvasni, és amely levelet én nagyon szívesen megmutatok bárkinek, mert az a levél az én hazafias meggyőződésemnek nemes intencióktól vezérelt őszinte megnyilatkozása volt. Megírtam ezt a levelet azért, hogy még a formát is betartsam, csakhogy nem az egyik képviselőhöz, — amint mondani méltóztatott — hanem magához a Szkupstina elnökéhez címeztem azt és erre a levélre . . , Dinich Vidor: Jött a kitérő válasz! Balla Aladár: . . . miután arra hivatkoztam benne, hogy választ én csak a budapesti szerb külUgyi megbízottól kérek, Milojevic követ ur és Hodjera követségi tanácsos kegyesek voltak engem meglátogatni és bejelenteni, hogy kormányuk azt üzeni . . . Berki Gyula: Ez a fontos! Balla Aladár : . . . és most méltóztassanak jól idehallgatni, mert már hónapok óta szájrólszájra jár, hogy minket kitessékeltek, hogy kosarat adtak nekünk — mondom ezek az urak eljöttek és kijelentették, hogy Belgrádban szívesen látnak minket, mert olyan magyar politikusok kérik a látogatás tudomásulvételét, akik a múltban Kossuth Lajos politikájának is letéteményesei voltak, ós akikkel azt hiszik, hogy a régi politikai tradícióknak megfelelően megértésre tudnak jutni, közeledni tudnak egymáshoz. Én ezután ugy Meskó Zoltán mélyen t. barátommal, mint Dömötör igen t. barátommal együtt a kirándulás részleteinek megbeszélése céljából elmentem a szerb követségre, ahol már a kész programm várt bennünket . . . Berki Gyula : Ugy van ! Balla Aladár: . . . amely szerint a szerb királyi kormány egy külUgyi tisztviselőt attasirozott mellénk, az összes szerb hatóságok a Dunamentén, ahol szerb kikötőket érintünk, értesítve voltak, hogy ugy fogadjanak minket, mint akik exterritoriális jogokat élvezünk; meg lett állapítva a programm, hogy a hajóállomáson hogy fogad bennünket a Szkupstina küldöttsége, hogyan vendégelnek meg bennünket és miként fogják visszaadni a látogatást. Hogy nem mentünk el, t. Nemzetgyűlés, ez azért történt, mert én a mi külUgyi politikánkban nem bizva, féltem attól, hogy amikor elmegyünk, el fogják gáncsolni a mi szép, hazafias törekvésünket. Berki Gyula : Már régen hazamehettünk volna Baranyába! (Derültség és felkiáltások balfelöl : Képzelodés !) Ernst Sándor: Hiszen visszautasították! Berki Gyula: Ez nem képzelődés! Balla Aladár : Ez a száraz tényállás arra vonatkozólag, hogy nem kaptunk kosarat és nem kaptunk kitérő választ, hanem még most is várnak minket Belgrádban, hogy a magyar és jugoszláv barátság kötelékeit bogozzuk. Es itt rámutatok, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, arra a helytelen információra, amelyet őrgróf Pallavicini György igen t. képviselő ur — nem kutatom, hogy honnan — kapott. Csak megállapítom, hogy az ő információja helytelen, mert nemcsak az a baj ennél a tegnapi felszólalásnál, hogy hivatkozni méltóztatott a »Rjecs« cikkének egyik mondatára és el méltóztatott hallgatni, hogy ott bizonyos magyar politikusokról is szó van, — ezt a részét a cikknek nagyon érdekes volna ismertetni, de én nem vagyok felhatalmazva a mélyen tisztelt őrgróf képviselőtársam részéről, hogy ezt itt előadjam — hanem konstatálni kívánom, hogy nem méltóztatott említeni, hogy a »Balkán« című újságot kivéve, amely egy olyan boulevard-lap, mint amilyen a »Male Novine« is, amely főleg a családi Ugyek szellőztetésével foglalkozik Belgrádban és amelyről az összes többi lapok mint revolverjournal-ról irnak és mely »Balkán« című lap sem mondja azt, hogy minket kiutasítottak, vagy hogy kitérő választ kaptunk, mondom, ennek a lapnak kivételével egyetlenegy más újság sem irta azt, hogy minket nem várnak, és a többi lapok egyáltalában nem irtak semmiféle visszautasításról, sőt azzal, hogy a mi levelünket leközölték ugyanabban az időben, ami-