Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. mert a magasabb rangúak kapván először, csak azokhoz jut az áru Î Kerekes Mihály: Minden jóléti bizottságnál igy van ! Nem is kell bizonyítani ! (Helyeslés.) Hornyánszky Zoltán : Azután azt mondtam, hogy a fegyencek rendelkezésére álló könyvtárban sok erkölcstelen könyv van és ezeket adják ki a fegyenceknek. Nem akarok itt részletekkel előállani, de egész sereg ilyen könyv van. Hogy pl. egyet említsek, ott van Sas Ede könyve : »Én vagyok az élet«. Ez a regény egy apostata szerzetes életét irja le, olyan beállításban, ami feltétlenül nem az erkölcsök emelésére, hanem csak rontására, destruálására alkalmas. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Kiselejtezzük ! Hornyánszky Zoltán : A fegyenceknél az erkölcsi nevelés az első és ha ott ilyen könyveket adnak ki, akkor ott rosszul állnak a dolgok s az nagyon rossz eredményekre vezethet. Abban a fegyintézetben megfordulhatnak idegen emberek, akik nem tudnak az intézet rejtélyeibe betekinteni, de akik ott vannak, azok tudják, hogy ezeket a könyveket a könyvtárból ki kell dobni. Az igazságügyminister ur maga is elismerte, hogy az oktatás és a tantermek tekintetében bajok vannak és hogy a mostani állapoton javítani kell. Ebben a részében tehát tudomásul veszem a választ. Végül azt mondottam, hogy az ellenforradalom idején letartóztatott katonatisztekkel ott nagyon rosszul bántak. Abban igaza lehet a minister urnák, hogy azokat az egyéneket, akiket kivittek, kellő elbánásban részesítették, mert a szabadban dolgozhattak. De én ugy tudom, hogy ép azért vitték őket oda, hogy meggyötörjék, jobban dolgoztassák, mint a fegyenceket. Hajnalban négy órakor kivitték és künn dolgoztak este nyolcig. Amikor két tiszt szökni akart, megvasalták őket, még pedig ugy, hogy a kezükön látható nyoma maradt ennek. Ezek a tisztek megtették a feljelentést az illető tisztviselő ellen, nemcsak az igazságUgyministeriumban, de a katonai hatóságnál is. Mindmáig ezt a feljelentést nem intézték el. Azok a tisztek ellenforradalmi tisztek voltak, akik a keresztény nemzeti Magyarország érdekében álltak az ellenforradalom élére, hogy a keresztény Magyarországot megmentsék a destrukciótól. És akkor épen az ott alkalmazott egyik tisztviselő, aki főelvtárs volt, bánt velük igy és négyszemközt akarta őket megnyerni a kommunizmus és a proletárdiktatúra eszméjének. Bocsánatot kérek, ez legalább is olyan visszaélés, hogy ebben is olyan vizsgálatot kellett volna elrendelni, hogy ne az intézeti igazgató, vagy olyanok, akik vele érintkezésben vannak, hanem olyan független egyének vizsgálták volna meg az illető működését, akik azt méltóan elbírálnák. A választ tehát, ismétlem, csak részben vehetem tudomásul. Elnök: Kivan a minister ur szólni? évi december hó 1-én, szerdán. 179 Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Csak egy percre akarom a t. Nemzetgyűlés türelmét igénybe venni. En azt hiszem, hogy minden kérdésre megadtam a választ. Ha azt mondtam, hogy a t. képviselő ur vádaskodott, ezt csak ugy értelmeztem, hogy olyan adatokat méltóztatott idehozni, amelyek nem megfelelők. Méltóztatott tőlem kérdezni, hogy igaz-e ez meg ez meg ez. Én megadtam a választ és azt hiszem, sikerült kimutatnom, hogy a dolgok az én adataim szerint másképen állanak. Hogy e vállalatok között zsidó van, ezt megengedem, de jeleztem, hogy e szerződések 1908— 1910 óta vannak érvényben és ez év végén járnak le. Ezután szabad verseny alapján fogjuk a munkákat kiadni. Méltóztassék elhozni azokat a vállalkozókat, mi a legnagyobb örömmel fogjuk őket fogadni. (Helyeslés.) A mérlegre nézve meg kell jegyeznem, hogy az nem olyan mérleg, mint valami kereskedelmi vagy ipari vállalatnak a mérlege. Minden egyes osztály külön kimutatja, hogy neki mennyi bevétele volt, de a kimutatás az egész fegyintézetnek rezsijét, mint kiadást, nem tartalmazza. Ezt az egész fegyintézet vagyoni mérlege tartalmazza, de nem az a bizonyos iparüzleti mérleg, amelyet kifogásolni méltóztatott. Hogy a fegyintézeti alkalmazottak kaptak-e valamit, vagy sem, erre nézve itt van a fegyintézetnek az 1920. évre vonatkozó hirdetménye, amelyet április 15-ikén adtak ki. Az egész árjegyzék a legminimálisabb ártételeket tartalmazza. A végén ez áll : Tudvalevően a kerttelep terményeinek elárusitásáról a tisztviselők s az őrség esetről-esetre értesítve lesznek. Csomagolást nem adunk. Az összes alkalmazottak a részükre szűk* séges mennyiséget megrendelhetik. Akiről megállapítást nyert, hogy a vásárolt árut elidegeniti, az vásárlási kedvezményét az egész évre elvesziti. Tehát mindenki megrendelheti és meg is kapja azt, amire szüksége van. Ami fölösleg marad, azt beszállítják az igazságUgyi tisztviselők beszerzési csoportjába. Ott egyszer ez, egyszer az kapja. Itt az elnök ur visszautasította a tisztviselők ellen felhozott vádat és én is kénytelen v?gyok őket védelmembe venni. Hornyánszky Zoltán : Alul kell kezdeni a kiosztást ! Tasnádi Kovács József: Senki sem bántja őket ! A rendszer rossz ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Amint előbb emiitettem, nemcsak a magasabb rangúak kapnak a feleslegből, hanem mindenki kivétel nélkül. Természetes, hogy ha valamiből csak öt darab jön, akkor abból nem kaphat ötszáz ember, hanem csak öt. Ami a könyveket illeti, már jeleztem, hogy a képviselő ur interpellációját már jóval megelőzően intézkedés történt, hogy a könyveket át kell vizsgáim, és fél éven belül jelentést kell tenni, hogy melyek azok a könyvtári könyvek, amelyek nem odavalók. Az intézkedés tehát megtörtént. 23*
