Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-128

10 A Nemzetgyűlés 126. illése 1920, évi nov. hó 13-án, szombaton. Gr. Klebelsberg Kunó : T. Nemzetgyűlés! Mint Sopron szabad királyi városnak, a nagy nyugatraagyarországi metropolisnak képviselője, tiltakozom a békeszerződés ratifikálása ellen. Sopron," t. Nemzetgyűlés, nyelvében túlnyomóiag, lelkében egészen magyar város, amely hazafias lelkének egész erejével ragaszkodik az ezeréves magyar hazához. A legutóbbi képviselőválasztások alkalmával Sopron ennek a ragaszkodásnak megható jelét adta. Mert hogy Sopron városának magyar származású és magyarajku polgárai a végsőkig ragaszkodnak ehhez a hazához, arról nem is kívánok szólni. Azonban tisztes német gazdapolgárok, mielőtt szavazatukat leadták volna, eljöttek hozzám é.; megkérdezték : uram, rendületlen hive lesz-e a Magyarországhoz való ragaszkodásnak, mert mi szavazatunkat csak akkor adhatjuk nyugodt lélekkel önre, ha majd a Magyarország mellett való megmaradásra szavaz. Az egész választási mozgalom folyamán, az összes népgyűléseken hangsúlyoztam, hogy az, aki rám adja szavazatát, a magyar haza mellett való megmaradásra szavaz, és igy választottak meg túlnyomó többséggel. Az a felemelő érzés töltött el tehát engem, hogy az én választásom akkor egyben népszavazás volt a magyar hazában való megmaradás mellett. Legutóbb pedig a múlt hónap 30-ikán, amikor a ratifikálás kérdése már napirenden volt, Sopron város törvényhatósági bizottsága ünnepélyesen tiltakozott az elszakítás ellen. Sopron városát tehát Ausztriához annektálni csak a városnak kifejezett és határozott akarata ellenére lehetne. És épen ez az, ami engem azzal a megnyugtató tudattal tölt el, hogy Sopron városa meg fog maradni Magyarország mellett. Magas véleménnyel vagyok azoknak az osztrákfpolitikusoknak államférfiúi belátása iránt, akik ma Ausztria sorsát intézik. Épen ezért meg vag3?-ok győződve arról, hogy ők Nyugat-Magyarországhoz, Sopron városához nyúlni nem fognak. A saint-germaini szerződés és a trianoni békeszerződés az erőszakosságnak egyugyanazon a gondolatából fakadt, és nem emelhetnének az osztrákok többé joggal tiltakozást a saint-germaini szerződésnek ama pontja ellen, amellyel tőlük a csehországi németséget akaratuk ellenére elszakították, ha NyugatMagyarország hű polgárait épen ilyen szerződés jogcímén akarnák Magyarországtól elvenni. T. Nemzetgyűlés ! Nincs közöttünk senki, aki azt érezné, hogy a magyar nemzetet ebben a világháborúban legyőzték volna. Minket a románok, a szerbek sem győztek le. Egy világkonjunktura volt az, mely a nagy tusát ellenünk döntötte el. De utóvégre a szerbek, románok azon az oldaIon voltak, amely ellenünk küzdött, az osztrák németség ellenben velünk eg}" oldalon küzdött. Tisztán emberileg is érthetetlen lenne tehát, ha Német-Ausztria a nagy osztozkodásban, amely Magyarország felett folyik; résztvenne, T. Nemzetgyűlés ! Mindig azt vallottam, hogy Ausztriát és Magyarországot érdek fűzi egymáshoz és ugy érzem, hogy a jövőben is sok érdek fogja egymáshoz fűzni. A földrajzi helyzet nem változott meg a világháború következtében sem. De kell, hogy az osztrákok belássák, hogy abban az esetben, ha Nyugat-Magyarországhoz hozzányúlnának, ezzel kihívnák maguk ellen a magyar nemzet jogos haragját és engesztelhetetlen gyűlöletét. Én tehát sokkal belátásosabb államférfiaknak tartom a most irányadó osztrák politikusokat, semhogy azt hinném, hogy ők Nyugat-Magyarországot és Sopron városát akarata ellenére meg akarnák szállani. Ez a biztos tudat tölt el engem. Mindazonáltal, mivel ez a békeszerződés NyugatMagyarországgal szemben égbekiáltó igazságtalanságot tartalmaz, tiltakozom a ratifikálás ellen. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző; Czettler Jenő! Czettler Jenő: T. Nemzetgyűlés! Az elhangzott beszédekhez sok hozzá tenni valóm nincs. Nyilvánvaló, hogy a beoikkelvezendo békeszerződés egy szerencsétlen, általunk nem keresett önvédelmi háborúnak befejezése. Az is nyilvánvaló, hogy akik ezfc a békeszerződést csinálták, csak a kényszernek engedtek, amikor a szerződést aláirtak. Az is bizonyos, hogy egy ilyen kényszerre alapított szerződésnek jogi alapja nincs és ha százszor becikkelyezik is, csak a nyers erőszak tartja azt a szerződést, amely addig van érvényben, míg mögötte tényleges erő van. Az is bizonyos, hogy a rabló szomszédoknak az a törekvése, hogy az elszakított területeket, illetőleg az ő foglalásukat de facto állapotból jogszerű állapottá tegyék, a becikkelyezés által sem mehet végbe, miután a becikkelyezésnek egy igen lényeges kelléke hiányzik. Az entente arra hivatkozott, hogy ő a népek önrendelkezését kívánja és területeket és embermilliókat ide-oda tologatta tni nem enged. Megkérdezés, népszavazás nélkül ez nem mehet. És mégis mi történt ? Az, hogy nemcsak nép" szavazás nem volt Magyarország területén, hanem a nemzetgyűlési választások alkalmával sem engedték azt meg, hogy a megszállott területek ide képviselőket választhassanak, dacára annak, hogy az összes fegyverszüneti szerződésekben stipulálva volt, hogy a békeszerződés befej eztéig azok magyar jogéletben élnek, magyar közigazgatás alatt maradnak, így nemcsak a Felvidék, Erdély és a Délvidék, de a békeszerződésben nekünk hagyott terület sem nyilváníthatja akaratát. Épen azért én és társaim ezt a csonka Nemzetgyűlést jogosultnak nem tartjuk arra, hogy Magyarország egész területéről és a megszállott területen élő népmilliókról érvém^es határozatot hozzon, s ezt a tényt nemcaak Csonka-Magyarország, nemcsak Nagy-Magyarország, de az összes jogtisztelő nemzetek előtt a jövő számára is meg akarjuk állapítani, s ezért a következő deklarációt van szerencsém felolvasni (olvassa) : »Minthogy az általános választások alkalmával az entente rendelkezései a de facto megszállott, ellenben de jmre Magyarországhoz tartozó terük-