Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-134

À Nemzetgyűlés 134. ülése 1920, alá vonassanak, valamint nem gondolok arra, — amint ma olvasom például, hogy a pénzUgyminister ur egy szerződést köt angol tőkével a földgáz kérdésében — hogy az ilyen vállalatok hasonló ellenőrzés alá essenek. Erre nem gondolok azért, mert ezek közvetlen kormányzati befolyás és ejlenórzés alatt állanak. Viszont annyir* s • ükségesn-ik tart-'-m m^ vállalairi rendszeres ellenőrzését és azért azt gondolom, hogy határozati javaslat lesz a megoldási mód helyes formája, amit a részletes vita folyamán lesz szerencsém benyújtani. T. Nemzetgyűlés ! Rátérek most a törvényjavaslat általi munkakörkiterjesztésnek harmadik részére, az állami hitelműveleteknél való közreműködés és az általam emiitett bankszerű tevékenységeknek bizonyos korlátok közt való megengedésének kérdésére. JA napokban a javaslat kritikája gyanánt találkoztam ismét egy állásponttal, amely homlokegyenest ellenkezik azzal, amelyet az első pénzintézeti központi javaslat alkalmával az akkori ellenzék elfoglalt, amely épen azt kifogásolta ennél a javaslatnál, hogy a nagy bankok szerepét féltékenyen megőrzi és a Pénzintézeti Központot eltiltja attól, hogy olyan tevékenységet fejtsen ki, amely a nagy bankok üzletkörébe esik. Ez volt akkor a mi álláspontunk, amelytől csak azért tértünk el, mert az akkori pénzUgyminister ur, ennek az intézménynek megalkotója, igen nagy súlyt fektetett arra, hogy ennél a kezdő intézetnél a budapesti nagy intézetek is tevékeny részt vegyenek és ezt a most megindulandó intézményt gyakorlati tapasztalataikkal támo* gassák. A pénzUgyminister ur mostani javaslata sza* kit ezzel a tilalommal — szerintem nagyon helyesen — és a Pénzintézeti Központot abba a helyzetbe juttatja, hogy bizonyos bankszerű tevékenységet saját tagjai érdekében és körében kifejthessen, eltekintve attól is, — ez is nagyon helyes, csak nem elég pregnánsul jut kifejezésre — hogy az állami hitelműveleteknél ennek az uj intézetnek vezető szerep jusson. T. Nemzetgyűlés ! A nagy bankoknak a közgazdasági életben való szerepéről sok szó esett már itt ebben a Házban is. En leszek az utolsó, aki a bankoknak és különösen bizonyos bankoknak politikai tevékenységét ne ostorozzam a legerősebben és ne tiltakozzam az ellen, — ezt ismételten megtettem már itt — hogy a pénzintézetek politikai tevékenységet fejthessenek ki, nem közvetlenül, hanem közvetve, és a maguk óriási súlyával az ország politikai helyzetére ránehezedjenek és abban a tekintetben meg nem engedett befolyást gyakoroljanak. Gaal Gaszton ' És az összeférhetetlenség révén ! B. Szterényi József : Az Összeférhetetlenség révén is ! Gaal Gaszton : Ugy van ! évi november hó 30-án, kedden. 143 B. Szterényi József: Én, t. Nemzetgyűlés, igenis, helyesnek tartom, hogy a pénzUgyminister ur azzal a régi elvvel szakitott és most abba a helyzetbe juttatj ai et Pénzintézeti Központot, hogy ő maga is közvetlen tevékenységet fejtsen ki ilyen gazdasági irányban, magántevékenység, bankszerű tevékenység alakjában. Lehetetlen tudniillik elhatárolni annyira, — mint a régi törvény tette — hogy hol áll meg a Pénzintézeti Központ tevékenysége, amelynek körébe akkoriban 600, a jövőben közel 800 vidéki intézet fog tartozni. Elsőrangú állami érdeknek tekintem, hogy ezek az intézetek épen a Pénzintézeti Központba kapcsolódjanak bele és amazoknak itt a budapesti tőzsdén való üzletköre a Pénzintézeti Központ által fejtessék ki, nem pedig más útra utaltassanak, amely nem áll oly közvetlen kapcsolatban a gazdasági élettel, mint ez. Helyes-e, t. Nemzetgyűlés, hogy a Pénzintézeti Központ — amely arra van utalva, hogy a hitelUgy tekintetében közvetitőleg hasson, hogy a vidéki intézetek tekintetében bizonyos mértékben irányitólag hasson — a pénzintézetek kartelljébe beletartozzék, azt igazán a pénzUgyminister ur elbírálására kell biznom. A magam részéről nem tettem volna meg, a magam részéről a Pénzintézeti Központ különállását biztosítottam volna ebben a tekintetben, mert hiszen természetes, kartellbe tartozván, a kartellszabályok által van kötelezve, amely kötelezés korlátozza az intézetet a maga törvényes, vagy a törvény által kontemplált, ráruházott működése tekintetében. Ezt csak mellékesen emlitem meg, t. Nemzetgyűlés, és most egy sokkal fontosabb kérdést kívánnék itt érinteni. Tudom ugyan a pénzUgyi bizottság tárgyalásából, ahol ezt az eszmét felvetettem, hogy t. barátom, a pénzUgyminister ur nem honorálja ezt, én azonban annyira meg vagyok győződve ennek az eszmének helyességéről, hogy a magam •— hogy ugy fejezzem ki — mentesítése szempontjából kénytelen vagyok arra itt visszatérni. (Helyeslés balfelol.) Már ministerkoromban és épen a Pénzintézeti Központ kapcsán, kezdeményeztem ezen a téren egy egyszerűsítést, nevezetesen a Postatakarékpénztár intézményének a Pénzintézeti Központtal való szoros kapcsolatba hozatalát, hogy ezen a révén végül is a két intézmény teljesen összeolvadjon. Ugyanis, mi ebben a tekintstben a helyzet % A postatakerékpénztár, amelynek működéséről itt is elismeréssel kell nyilatkoznom, — kétségkívül legelsőrangu intézményünk, példás tevékenységgel (Igazi Ugy van! balfelöl és a jobboldalon.) — budapesti viszonylatban tulajdonképen nem egyéb, mint egy rendes pénzintézet. A postatakarékpénztár csak névleg takarékgyüjtő, tényleg maga a posta a takarékgyűjtő. A postatakarékpénztárnak egyetlen szerve sincs takarékgyüjtésre, a gyűjtést a vidéki posta-