Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-134

140 A Nemzetgyűlés 134. ülése 1920. évi november hó 30-án, kedden. méltóztassanak megengedni, hogy — mint minden alkalommal —itt is utaljak arra, hog kereskedelemellenes irányzat, amely nálunk lábrakapott, katasztrófával fenyegeti az ország egész gazdasági életét. Az a kereskedelemellenes irányzat, amely a mi közéletünknek minden részletében érezhető, oda juttatott bennünket, hogy a mezőgazdaság mellett leghatalmasabD regeneráló eszközünk : a kereskedelem elterelődik tőlünk. A mi természetes, kedvező földrajzi fekvésünk mellett, Budapestnek centrális fekvése mellett a tranzitókereskedelem valóságom regeneráló erő lehet ebben az országban. Azt a kereskedelmet, amely az egyedüli, — a mezőgazdaság más térre tartozik, sokkal hatalmasabb tényező — amely bennünket bekapcsolhatna a világkereskedelembe és ennek révén pénzUgyi helyzetünkre is gyökeres javitást hozhatna, ezt a kereskedelmet szellem, amely itt az országban uralkodik, elterelte Bécsbe és mi mesterséges eszközökkel növeltük meg Bécsnek nagy kereskedelmi jelentőségét. Frühwirth Mátyás: Ennek a magyar kereskedelem is az oka ! (Zaj.) B. Szterényi József : Tisztelt képviselőtársam, én a kereskedelem kérdésére legközelebb részletesen rá fogok térni itt a Házban ; most csak utalni kívánok arra az örvendetes jelenségre, hogy nem találkozunk ennél a javaslatnál is kereskedelemellenes tendenciával. Hogy hova jutottunk a kereskedelemellenes irányzatokkal, legyen szabad egy példára utalnom. Méltóztatnak ismerni a lapok közléseiből a Baross-Szövetségnek kezdeményezését és akcióját. Nem zsidó kereskedelmi egyesületről van szó, tehát nem lehet ebből a szempontból beállítani a dolgot, hanem keresztény nemzeti alapon létesült kereskedelmi egyesületről, amely a maga keresztény nemzeti alapján áll, amely alapon mindannyian álhmk. ha arról van szó, hogy minő alapra kell állítani Magyarország politikai helyzetét. (Helyeslés.) Nem először hangsúlyozom ezt itt, t. Nemzetgyűlés ; a magyar kereskedelem nem perhorreskájja, nem perhorreská]hatja ezt az alapot, mert aki szembeszállna ezzel a nemzeti alappal s aki szembeszállana Magyarország keresztény jellegével, azt el kell söpörni a föld színéről. (Élénk helyeslés.) Nem erről van szó, ez az alap veszélyeztetve nincs, ez ezt az alapot nem érinti. Hanem odajutottunk, hogy a keresztény nemzeti alapon álló Baross-Szövetség, szemben a kereskedelemellenes irányzattal, oly eszközhöz kivan nyúlni, amely eszköz a legsúlyosabb gazdasági harcot jelenti : Budapest kereskedőit fel akarja szólítani, hogy zárják be egy napra az üzletüket, tüntetésképen az ellen, hogy itt ilyen kereskedelemellenes áramlat érvényesül. Frühwirth Mátyás: Csak a lánckereskedők ellen ! B. Szterényi József : Bocsánatot kérek, ha én a lánckereskedők érdekében emelném fel valamikor a szavamat, méltóztassék ezt minden eszközzel megtorolni, nemcsak a parlamentáris, de a személyes harcnak is az eszközeivel. De itt arról van szó, hogy gazdaságilag megmentsük az országot. Arról van szó, hogy ami még megmenthető, — mert, sajnos, nem sok van már — azt egj^esült erővel, az összes gazdasági tényezőknek összekapcsolásával mentsük meg. Ebben a kérdésben más mellékcélt látni nem lehet és nem szabad. (Helyeslés.) Ma csak pénzUgyi vonatkozásainál fogva érintem ezt a kérdést, de már most bejelentem, hogy lesz szerencsém legközelebb a Nemzetgyűlés elé lépni a kereskedelem szabadságának a kérdésével, (Helyeslés jobbfelől.) azzal a kérdéssel, hogy mi a helyesebb az ország érdekében : a kereskedelem szabadsága-e, vagy pedig a pnvilégiu

m rendszer . . . (Ugy van ! a jobboldalon !) Orbók Attila : A panama szabadsága ! B. Szterényi József :. . . azzal a kérdéssel, hogy mi a helyesebb Magyarország mezőgazdasági jellege érdekében : az a privilégiumrendszer-e, amely ma fennáll, vagy a kereskedelem szabadsága, amely a mezőgazdaságnak legnagyobb érdeke. (Egy hang a középen : A •privilégiwnrendszer okozza az ország romlását ! Ugy van ! a jobboldalon.) Erről fogok beszélni legközelebb. Adatokat fogok felsorakoztatni szemben t. barátommal, a kereskedelemUgyi minister úrral, aki azt a tételt állította fel a Baross-Szövetség akciójával szemben, hogy nincs célja ennek a küzdelemnek, mert itt nincs különbség, a kereskedelem érdekei nincsenek érintve. Áttérek most magára a javaslatra. A pénzUgyminister ur javaslata az egész törvényjavaslat homlokterébe állítja a kötelező revíziót, kapcsolatban a pénzintézetek által elfogadható betétek kérdésével. A revízió kérdése félszázadnál hosszabb elméleti küzdelemre vezethető vissza. Már 1864-ben felmerült a pénzintézetek revíziójának kérdése és azóta nem is került le a napirendről. Hol tudományosan, hol gyakorlatilag, hol szaktestületek, hol érdekképviseletek állandóan foglalkoztak a revízió kérdésével. A revízió szükségét minden álláspont elismerte, csupán két elvi kérdésben volt eltérés. Az egyik kérdés, vájjon autonóm alapon maguk a pénzintézetek oldják-e meg ezt a kérdést, miként megoldották volt Erdélyben a szász pénzintézetek és a román pénzintézetek, avagy törvényhozási utón, kényszerrevízió alapján. Ezzel kapcsolatos az a kérdés, hogy kötelező legyen-e a revízió vagy fakultativ, A másik fontos kérdés, amely ép olyan hosszú idő óta vita tárgya, a betétek kérdése. Ez a kérdés abban a mértékben nyert fontosságban, amily mértékben Magyarországon a hitelélet fejlődött, a gazdasági élet erősbödött, a betétek száma és összege növekedett. Itt is különböző javaslatok merültek fel. Abban a kérdésben, hogy külön garanciák követeltessenek a betétekkel szemben, vagy pedig bizonyos arány állittassék fel a saját tőke és a betétállomány között, a tudomány nem. bírt megállapodásra jutni és az érdekképviseletek nem