Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-133
A Nemzetgyűlés 133. ülése 1920. ezért a magam részérő] is köszönetet mondva, egyszersmind köszönetet mondjunk az ő munkatársainak és mindazoknak, akik a nehéz időkben segítségünkre siettek. (Helyeslés.) Ami pedig az interpellációnak azt a részét illeti, hogy minő tervei vannak a népjóléti ministernek a budapesti inségakció Ugyében, erre nézve a következő felvilágosításokat vagyok bátor megadni, amelyek — azt hiszem — mindenkit ki fognak elégíteni. (Halljak ! Halljuk !) Egy pár napja csak, hogy a szegényUgy a ministerium hatáskörébe tartozik. Máris elégtétellel konstatálhatom, hogy íme, szőnyegre került itt e Házban és ezennel bejelentem, hogy a szegén y Ugynek törvényerővel való rendezése, amely jobb időkben nagyobb sikerrel kecsegtetett volna, máris folyamatban van. Természetesen én is azon a szociálpolitikai állásponton vagj^ok, hogy ezt a kérdést szisztematikusan, intézményesen, törvénnyel kell rendezni, nem pedig karitativ társadalmi utón. Friedrich István : Nem kormánybiztosokkal, sem államtitkárokkal ! Benárd Ágoston munkaUgyi és népjóléti minister : Nem kormánybiztosokkal, sem államtitkárokkal. (Derültség.) Nem is hittem volna, hogy az igen tisztelt ellenzék részéről ilyen segítségben lesz részem. Ereky Károly : Az igazságban mindig segítünk. Benárd Ágoston munkaUgyi és népjóléti minister : Akkor mindig egyet fogunk érteni. Ezt örömmel látom. Ami pedig azt illeti, hogy itt ma nyomorúság van, amely segítségért kiált addig is, míg az gazdasági helyzetünk javulásával megfelelő törvényes intézkedésekkel megváltozhat, ezt valamennyien tudjak. Azt is tudjuk azonban, hogy mostanában igen sok egyesület, nagy és hatalmas egyesületek is foglalkoznak mindenféle akcióval, melynek célja az általános nyomorúság enyhítése. Az éti mostani akciómnak semmi néven nevezendő más inditóoka nem volt, mint az erők. összefogása a közös célok érdekében, semmi más. Hogy miért szerepel itt Vadnay, arra is rámutathatok egész egyszerűen, ami, azt hiszem, mindenkit kielégíthet. Vadnay belügyministeri tanácsos a belügyministeriiminak régi magas állású tisztviselője, aki Huszár Károly igen t. képviselő ur szagai szerint is ennek az Ugynek elsőrangú teoretikusa. Ezt a hivatalos apparátust az előkészítésben igénybe nem vennem, azt hiszem, hogy műhiba lett volna. A legkevésbé sem jelenti ez azt, — és itt helyre kell igazitanom egy tévedést — mintha őt óhajtanám ennek az akciónak élére. Erről szó sincs. Egészen másvalakit óhajtottam az akció élére, akit felkerestem, meg is kértem erre és ez senki más, mint maga Huszár Károly, akit ezennel ünnepélyesen felkérek, legyen szives ennek az akciónak élére állani az erők egyesítése céljából. (Élénk éljenzés és tavs.) Én megmondom : nála tapasztalatokban gazdagabbat, ezen a téren járat;?' november hó 29-én, hétfőn. 133 tassabbat, Ugyesebbet nem ismerek. (Élénk éljenzés.) Természetesen célom az volt, hogy összehívom a különböző egyesületek vezetőit, a társadalomban karitatív téren régen kitűnt erős egyéniségeket, köztük elsősorban Huszár Károlyt/akit személyesen kértem fel és hívtam meg; nem volt tehát arra szükség, hogy egy hivatalnok, egyik miniszteri tanácsos hívja meg. Meghívtam a hozzáértőket, jöjjenek össze — a holnapi napon össze is jönnek — legyenek segítségemre, mondjanak véleményt, nyilatkozzanak, adjanak tanácsot, hogyan és miként enyhítsünk esetleg egy nagy akcióval, amely az egész országra kiterjed, nem ugy, amint van,hogy az akció csak a főváros pillanatnyi nyomorának enyhítését célozza, hanem hogy milyen módon lehetne a különböző jótékonysági akciók működését egymással harmóniába hozni. Erről volt szó, ez volt a célom, sem több, sem kevesebb. Kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztas sék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Én nem tartom ezt a dolgot olyan nagyon egyszerűen elintézhetőnek, mert azt az akciót, amelyet a ministertanács megbízásából vezetek, tovább fogom vezetni mindaddig, amig a kormány ezt a megbízást vissza nem fogja vonni. Itt azonban egy másik akcióról van szó, amely azonban optikai csalódásokban leledzik, mert én azt, hogy az egész országot el tudjam látni ilyen akcióval, semmi körülmények közt nem vállalhatom, mert én nem kelthetem odakünn a különböző városokban és községekben azt a hitet, hogy most már én el tudom őket látni. En tehát nagyon kérem, méltóztassanak ebben élesen disztingválni és nagyon kérem, hogy ha történik valami a vidéken, az megint ne ugy történjék, hogy csinálnak Budapesten egy hivatalt vagy egy központot és beállítanak egy csomó tisztviselőt, hanem minden vármegye, ugy amint azt Vas vármegye népe és társadalma megcsinálta, a maga vidékén vegye kezébe ezt a dolgot és a vármegye saját maga járuljon az adományhoz, akkor majd fog valószínűleg kapni a külföldi adományokból is közvetlenül a külföldtől. De a külföld csak ott segit, ahol az illető lakosság maga is segit. Én ugyan nem kaptam megnyugtató választ minden tekintetben ... Tomori Jenő : Nem is fogsz kapni. Huszár Károly: . . a népjó'éti minister úrtól, de azt hiszem, a Házon kivül el fogjuk ezt egymással intézni. (Helyeslés.) Amit azonban válaszkép kaptam, azt hiszem, leszegezhetem, hogy a népjóléti minister ur holnapi konferenciájának nem az a célja, amit Vadnay Tibor ur mint a belUgyminister megbízottja kommünikéjében bejelentett, hogy itt egy feloszlóban lévő institúció helyett másikat akar csinálni, hanem egészen más célja van,
