Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

488 A Nemzetgyűlés 126. ülése 192< T. Nemzetgyűlés ! Én hallottam arról, hogy a kanárimadár addig, amig kalitkában van, nem énekel, de mikor azután kieresztik, akkor énekel. (Zajos derültség és felkiáltások a jobboldalon: Epen megfordítva van!) Nagyon szeretném, ha azt az éneket, amelyet itt most Huszár Károly j képviselőtársunk elmondott, olyan ember mondta volna el, aki nem ült a kormányelnöki székben nagyon szeretném, ha olyan ember beszélt volna ezekről . . . (Élénk felkiáltások a jobboldalon : Éljen Huszár! Taps.) Én vagyok az első, aki fogok neki tapsolni. (Égy hang a baloldalon : Látjuk!) Nagyon szeretném, ha olyan ember beszélt volna, akit ennek az ügynek érdekeltsége abszolúte nem érint. Drozdy Gyöyö: Nem fontos, hogy ki mondotta el. Igazságot mondott ! (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Somogyi István : Terjes igazságot mondott ! T. Nemzetgyűlés! En, mint a kormányzópárt egyik tagja, sokkal nehezebb labdacsokat is lenyeltem már és az első dolog, amit teljes szívvel-lélekkel, örömmel és lelkesedéssel üdvözlök : a ministerelnök urnák mai kijelentése, amely azt mondja, hogy ezután pedig nem tür ebben a szerencsétlen nemzetben semmiféle néven nevezendő atrocitást; nem fog tűrni ebben a nemzetben semmiféle néven nevezendő felforgatást, hanem igenis, a nyakára fog lépni mindennek ós mindenkinek, aki tovább akarja itt forradalmasítani az amúgy is túlforradalmasitott lelkeket. Azonban, t. Nemzetgyűlés, ha a ministerelnök ur erre a megállapodásra jut, akkor méltóztassék megengedni, hogy megjegyezhessem azt, hogy az, hogy idáig jutott ebben az országban minden, nemcsak azoknak a szerencsétleneknek és rosszindulatuaknak, azoknak a zavarosban halászni akaróknak az egyéni törekvése, akik ezeket a deliktumokat elkövették, hanem igenis annak a kormányzatnak is hibája, amely itt a kormányzati székekben ül és amely félrendszabályokkal vagy kicsinyes dolgokkal igyekezett állandóan valamely nagy dolgot elintézni és nem oldott meg semmit, de semmit, kivéve azt, amit nagyatádi Szabó István ma oldott meg, ezt is ugy, hogy sarkára állott és az egyéni becsületét és tárcáját kötötte ehhez a dologhoz. A földreformon kivül semmit, de semmit nem oldott meg eddig az összkormány azokból a dolgokból, amelyeket a keresztény magyar közvélemény a kommunizmus bukása után a kormányoktól várt. Rupert Rezső: A botot igen! Azt behozta! Keresztény vívmány a bot! (Zaj. Igaz! jobbfelöl.) Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Jól tudom azt, hogy nem kedves dolgokat mondok el és nem kedves dolgokra hivom fel a figyelmet, azonban épen annak a t. túloldalnak példájára, amely nagyon sokszor azzal argumentált, hogy dacára annak, hogy a kormányzópárthoz tartozik, még nem mameluk és kijelenti azt, ami a '. évi nov. hó 11-én, csütörtökön. szivén fekszik és kifejezésre juttatja ebben a teremben azokat a dolgokat, amelyek előtte aggályosak, annak a jogelvnek alapján, hogy ami az egyiknek jogos, a másiknak is méltányos, megengedem magamnak én is azt a fényűzést, hogy megmondjam azt, hogy azért, mert idáig jutottak a dolgok, azért, mert ez a konszolidáció ma is csak pictus masculus, azért, hogy ezek az atrocitások megtörténhetnek, mindenkor csak azt a kormányt érheti vád, amely kormány a túloldalnak és ennek az oldalnak állandó sürgetése dacára a dolgok velejéig lehatolni nem mert, vagy nem akart soha. ( Ugy van ! balfelöl. ) Orbók Attila: A botot a képviselő ur konferálta be. (Derültség.) Somogyi István: Ugy van. Vállalom érte a felelősséget, t. képviselő ur, és hogy a botbüntetésnek olyan elszánt bajnoka lettem, az épen azért következett be, mert a képviselő ur ellene beszélt. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék . . . Meskó Zoltán ; Tettek kellenek, nem beszédek. (Zaj.) Somogyi István : Amikor a ministerelnök ur itt kiterítette azt a roppant nagy szennyest, amely itt az országban már hónapok óta terpeszkedik, amidőn a minister ur itt valósággal az ország szine elé tárta azt a rémséges nagy pincebüzt, amely itt fertőzte egy egészségesebb konszolidáció levegőjét : mindnyájunkban elsősorban az a kérdés tolult felszínre, hogy hát azt a bizonyos erőt, amelyet a miniszterelnök itt ma leszegezett és tegnap este gyakorlatban is kipróbált, azt a bizonyos forradalmi mozgalmat, amelynek létezését csak tegnap, illetve vasárnap este fedezték fel, vájjon eddig nem látta senki, vájjon eddig nem volt senki a kormányban, aki azt mondotta volna, hogy tovább pedig nem lehet tűrni azt, hogy itt a kerítésen tul csináljanak politikát (Ugy van!) a hivatalos politika, a kormányzati politika ártalmára, és a keresztény kurzus köpenye alatt annak egyenes és tervszerű lejáratására. Tasnádi Kovács József : Gyenge volt a kormány, az tény. Berki Gyula ; Legyen jogrend és akkor lesz keresztény kurzus. Somogyi István: Ha a kormány ezt látta és nem tett ellene, annál nagyobb a mulasztása. Ha pedig nem látta, akkor megint roppant nagy a baj, mert hiszen, t. Nemzetgyűlés, egy ilyen keresztül-kasul forradalmasított, anyagiakban és lelkiekben teljesen kirabolt, kipusztított országban csak ugy lehet konszolidációt teremteni, csak ugy lehet a vagyon- és életbiztonságot és a jogrendet garantálni . . . Berki Gyula: Ha dolgozunk! Somogyi István : ... ha a kormány az első pillanattól kezdve erős kézzel nyúl bele minden dologba és nem enged semmi néven nevezendő kilengést, ami a népnek, ami az egyéniségnek és kereszténységnek ártalmára lehet.