Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

484 A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920, vonatkoztatom, mikor a ministerelnök ur azt mondotta, hogy a kormány elsősorban ezeknek az irritált hangulatoknak és ezeknek a forrongó lázongó érzésvilágoknak alapokait akarja a mi társadalmi életünkben megszüntetni és itt akarja megfogni a dolgot. Azt hiszem, hogy ez a leginkább célravezető ut, mert azt gondolom, hogy az izgatók nem dolgozhatnak és a kalandorok és lázitok semmiféle szerephez nem juthatnak ott, ahol a különböző társadalmi osztályok és rétegek legfontosabb életérdekeinek kielégítését maga a kormány veszi a kezébe. Nagyon köszönöm, hogy ebben a tekintetben, a lakáskérdés sürgős rendezése terén, a galíciaiak kiutasítása terén a ministerelnök ur nyilatkozatokat tett, amelyeket, hiszem, hogy épen olyan gyors cselekvés fog követni, amilyen gyors cselekvés követte a nyilatkozatokat a rendőrgyilkosság tekintetében. Itt azonban nem volna szabad megállni és szeretném ráterelni a ministerelnök ur figyelmét arra, hogy mindaddig, amig a forradalom utáni Magyarországban a háború alatt, sőt még a forradalmakban szerzett igazságtalan vagyonoknak valamelyes nivellálását adótörvényük formájában, aláhúzom háromszor ezt, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) napirendre nem tűzi, addig — nem is kell nagyon nagy lelkiismeretlenség hozzá — módot fognak adni minden olyan embernek, aki nem a nagy, szent célokat és nagy nemzeti érdekeket nézi, hanem sokszor csak azt látja, ami körülötte van, hogy lobbanékony tömegek lelki állapotát a forrpontra hevítse és ezáltal meggondolatlan cselekedetekre ragadja. Szeretnék visszatérni ahhoz, amit a hadi országgyűléseken nem egyszer, de sokszor hangoztattam. Ahhoz az álláspontomhoz ebben a pillanatban is változatlanul hű maradok. Akkor, amikor katonáink még kint voltak a fronton, amikor még ellenzéki oldalról harcoltunk ezeken a padokon, azért, hogy katonáinkat állampolgári jogokban részesítsük, és amikor ez ellen óriási ellenállás volt a másik politikai oldalról, ugyanakkor hangoztattuk azt is, hogy a háború korszaka nem a hirtelen a gazdagodás és nem a lelkiismeretlen üzérkedés korszaka kell hogy legyen, hanem a nemzeti áldozatkészség fejezete. (Tetszés és helyeslés.) És én itt még egyszer leszögezem azt, amit a forradalmak előtt, a viszonyokat látva és figyelemmel kisérve, elmondtunk ezekről a padokról százszor, hogy azért következett be a forradalom, mert a háború alatt nagyon sokan csak a háború keserű levét itták meg és annak csak áldozatait viselték, mások pedig, épen azok, akik a legnagyobb hasznot húzták a háborúból, áldozatokból mind máig nem vették ki azt a részt, amelyet nekik ki kellett volna venniök. (Igaz! Ugy van! Taps.) Es én itt nem akarok felekezeti vámsorompókat felállítani. Az én szemembe nincs zsidó vagyon és nincs keresztény vagyon. Aki '. évi nov. hó 11-én, csütörtökön. a háborúban, akkor, amikor mások csak áldozatot hoztak, akár mezőgazdaságban, akár iparban, akár kereskedelemben vagy bármiféle útonmódon plusz-vagyonokat szerzett, attól elsősorban és főképen ezeket kell igénybe venni arra, hogy az államnak, a nemzetgazdaságnak mindazokat a hiányait pótoljuk, amelyek a mi kétségbeejtő költségvetésünkben rettenetes nagy súllyal élénkbe tódulnak. Es én azt gondolom, hogyha mi le akarjuk szerelni a lelkeket, — mert itt nemcsak a katonaságnak és a szabad csapatoknak fegyveres leszereléséről van szó, mert egész Európában és igy Magyarországon és Budapesten is a lelkeket kell leszerelni, azt a háborús mentalitást kell megszüntetni, mert azt hiszem, hogy a világon a különböző ellentéteket csak erőszakkal lehet elintézni. Ezt a mentalitást átviszik a társadalmi küzdelmekbe, a gazdasági életbe. A botozás, a botbüntetés még e mentalitás ilyen hullámai az emberek lelkében. Ezt kell leszerelni. De ezt nem lehet másképen leszerelni, mint hogyha eredeti programmukhoz hiven és annak alapján gyakorlati törvények hozatalával a nép előtt demonstráljuk azt, hogy mi az osztó igazság szerint akarjuk elosztani a nemzet terheit. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister : Jön a vagyonadó ! Huszár Károly : Tudom, hogy jön. És nagyon örülök, hogy a kereskedelemügyi minister ur engem megnyugtat, hogy ilyen törvényjavaslatok jönni fognak. Bár már itt volnának. (Ugy van !) Ebben a tekintetben is, azt hiszem, ópugy egyet fogunk érteni, r amint a földreform kérdésében egyetértünk. Én most itt nem pártellentéteket, vagy árnyalatok közti különbségeket akarok demostrálni, vagy egyik vagy másik oldalra korteskedni, hanem azt szeretném, hogy a lelkek leszerelése, megnyugtatása, a társadalmi izgalmak lecsillapítása mélyreható, nagy szociális törvényhozással is elősegittessék. (Elénk helyeslés és taps.) Nem akarok itt részletekben elveszni és pepecselni. Az egész nagy gondolatot akarom csak e pár szóval idevetiteni a Képviselőház elé és igy a nemzet elé. A részletek, a trafik, amit itt valaki fölemlített és a többi, az mellékes ebben a pillanatban. Én egyetértek mindazokkal, akik ebben a tekintetben egy igazságos nivellálásnak törvényes alapon szószólói és előharcosai. (Helyeslés.) Most rátérek egy másik kérdésre. Ez a galiciaiak kérdése. Ez itt lebeg, mint egy tengeri kigyó; már a háború előtt is itt lebegett és most is. Én tudom, hogy e kérdés megoldásának egyik akadálya, hogy ezeket a szerencsétlen galíciaiakat tulajdonképen egyetlen ország sem akarja befogadni. (Igaz ! Ugy van ! Ellenmondás.) A másik ok az, hogy határaink el vannak zárva. Én azt hiszem, hogy a hazafias zsidóságnak áll elsősorban érdekében, hogy a háború