Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-126
A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920. évi nov. hó 11-én, csutörtöMn. 467 Az a rendszer, amely jelenleg fennáll, hogy ezeket a tanító urakat a nyári szabadság idején egyik vagy másik állami mintagazdaságra oda vezényeljük négy, esetleg nyolc hétre . . . Dräxler János : Nem ér semmit ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mimister : . . . nem megfelelő, mert azokat a gazdasági ismereteket ott csak meg lehet látni, de megtanulni azon idő alatt nem lehet. Dräxler János : Legalább félévi kurzusokat kelljtartani ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Azt hiszem, hogy a kultuszminister ur ebben a dologban segítségére jön a törvényhozásnak, hogy a tanítóképzőket, amikor erre a sor rákerülhet, — és ezt sürgősen kellene megcsinálni •— ugy alakítsunk át. hogy ott a tanító a gazdasági ismereteket is teljes egészükben megszerezhessék. Malier István vallás- és közoktatásügyi minister : A kétévi megtoldásnak ez az egyik célja. Dräxler János : A földbirtokreformmal kapcsolatban biztosítsunk földet az iskoláknak S Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Erről is van gondoskodva ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ami az iskoláknak földhöz való juttatását illeti, ez a gondolat nagyon helyes s mindenesetre célhoz vezetne. Most csak találjuk meg ennek a módját. Ha mi olyan földbirtokreformot csinálnánk, hogy kisajátítjuk a földet és adjuk ingyen vagy féláron, akkor könnyen menne a dolog. Most azonban a föld árát teljes egészében ki kell fizetni, s ha az iskolának kisajátítjuk a földet, ki fogja annak az árát kifizetni ? Dräxler János : Az iskola, maga az a föld. Járadékrendszer van ! Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezt a részleteknél elmondani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A föld kifizeti magát annak, aki maga műveli, ha a földet adósságra vette. Aki az egész földet adósságra vette meg, a földnek egész árával tartozik és nem maga műveli a földet, nem tudja kifizetni az egészet. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Ez bizonyos. Dräxler János : Az állam segítsen. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mert azt -az összeget, amelyet a törlesztésre kellene fordítania, kénytelen a művelésbe fektetni és ennélfogva nem marad meg az a felesleg, amivel törleszt hetné a vételárat. Fábián István : Majd elbírja a vallásalap. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : így nem lehet megszerezni azokat a birtokokat, sőt, ha meg is szerezzük, nem érünk még vele célt, mert nem bírják el a törlesztést, hanem arra kell törekedni, hogy az iskolafentartó szerezze be azt a földet, legyen az hitközség, politikai község vagy maga az állam. Ha ezt az áldozatkészséget megtaláljuk az iskolafentarbóknál, nem lesz semmi nehézség, mert én a legnagyobb örömmel hozzájárulok ahhoz, hog}- az iskolák részére is lehessen földet adni ott, ahol megfelelő föld áll rendelkezésre. (Helyeslés.) Csak az iskolafentartóktól függ, hogy igénybeveszik-e azt a földet, mert nem sózhatjuk a nyakukba, mondván, itt van 30 hold föld, fizessétek ki az árát ; mert nem kötelesek elvállalni, hanem ha az iskolafentartók azt mondják, hogy vállalják a földet, örömest odaadjuk nekik. Szabó Gy. János még a csepeli kikötő tekintetében is panaszt emelt itt a Nemzetgyűlésen, hogy a kisgazdák földjét az állam olcsón kisajátította, még ki sem fizette és most, ha ők esetleg kapnak is birtokot, annak olyan nagy lesz az ára, hogy talán a tízszerese annak, amiért tőlük az állam kisajáittotta. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy ha az állam sajátította ki tőlük azt a földet és talán az árát sem fizette ki, nem tartanám igazságosnak, hogy ha ők most az állam közvetítésével a helyett a föld helyett másikat kapnak, az a föld drágább legyen, mint amelyet ők az államnak átadtak, természetesen a minőség szerint. (Helyeslés a jobboldalon.) Reischl Richárd t. képviselő ur, aki szintén nagy jóakarattal szólt a törvényjavaslathoz, nagyon helyesen mondja, hogy a régi rendszer eltűrte a földnek más kezekbe való csúszását ; hiszen valamennyien tudjuk, a képviselő urak beszéltek is róla, hogy az előbbi rendszer nem gondoskodott arról, hogy az eladásra kerülő föld kinek kezére jusson. Aki élelmesebb volt, akinek több pénze volt, annak kezébe jutott a föld. De ha akkor nem tudtak akadályozó intézkedéseket tenni, amint már a háború alatt az akkori kormány már életbeléptette rendeleti utón az elővételi jogot, s ez a rendelet ma is fennáll, az akkori kormányokat mindenesetre hibáztatni nem lehet érte, azonban nemcsak azok a hibásak, hanem nagy gyengeség volt azoktól a birtokosoktól is, akik azt a földet kiengedték a kezükből. Elismerem, hogy nehéz viszonyok voltak, rossz termések, olcsó gabonaárak, nehéz v T olt a megélhetés, ahogy azonban még mindig lehet látni Magyarországon életerős középbirtokosokat, akik meg tudták birtokaikat tartani, — azt hiszem, azok is csak küz^ ködéssel tudták megtartani — bizonyos tekintetben gyengeséggel lehet vádolni azokat a birtokosokat, akik kiengedték kezükből a birtokot. Mahunka Imre : Fel kell a népet világosítani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Egy szerencsétlen felfogás volt a múlt évtizedekben Magyarországon. Azt hitték a mi középbirtokosaink, hogy ha a család szaporodása révén az a földbirtok már leszállt egy pár száz holdra, azzal nem érdemes vesződni és nem is igyekeztek azt a földet mindenképen megtartani, hanem azt nézték, hogy melyik megyénél, melyik ministeriumban lehetne állást kapni és azért az iskolákat is ugy végezték, hogy valami állásba juthassanak be (Felkiáltások: Az a baji) és megelégedtek azzal, ami abban az időben megnyugtató volt : egy kis fizetés, ha nem is fényes, amely a megélhetést adta, 59*
