Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-126
A Nemzetgyűlés 126. illése 1920. életet, hogy a szövetkezeti, eszmét az apróbb gazdaságoknál a szükséges anyagok beszerzésére, a termés értékesítésére, és a hitel biztosítására teljes eredménnyel lehet és kell is megvalósítani, (Helyeslés.) azonban a munka végzésére meg kell hagyni a különálló gazdálkodást. Plósz István t. képviselő ur szintén felpanaszolta, hogy ha itt nincs is ellenzéke ennek a törvényjavaslatnak, de van ellenzéke künn a vidéken. 0 is rámutatott arra, amire Szijj Bálint t. képviselőtársam, hogy még mindig a községi jegyzők akadályozzák sok helyen a reform megvalósítását és nem akarnak ebbe belenyugodni. Erre ugyanazt válaszolhatom, amit Szijj Bálint t. képviselőtársamnak válaszoltam, hogy hiszem, hogy ezek a nézeteltérések és hanyagságok meg fognak szűnni. Felhozta a t. képviselő ur az úrbéri birtokokat. Ezekkel a régi úrbéri birtokokkal tényleg baj van és ezek még nagyon rendezettlenek. A régi jobbágyi időben is a község terheinek fedezésére hagytak olyan közös birtokot. félteiket, egész telket, vagy egy darab földet, amelyet a jobbágyok megműveltek, tőle a robotot is megszolgálták és ennek jövedelméből fedezték a községi kiadásokat, amelyek abban az időben még minimálisan csekélyek voltak. Amikor 1848-ban a jobbágyság megszűnt, ezeket a birtokokat még mindig ugy kezelték, mint azelőtt: 1848 után, amikor a közteherviselés ki lett mondva, akkor még a községi életben nem lett végrehajtva, egészen a 70-es évekig még nálunk is ez a községi gazdálkodás folytatódott tovább, ugy, amint az a régi robotvilágban volt. A község jövedelmét az úgynevezett községi kocsmából fedezték és azokból a földekből, amelyeknek községföldje volt a neve, tulajdonképen azonban nem a politikai község földjei voltak, hiszen régebben nem is volt politikai község, az nem is volt elkülönítve, hanem a régi jobbágyságnak birtoka volt, mert ő szolgálta tőle a robotot és neki adták a földeket. Tannak községek, amelyek szereztek földet, amelyek ugy vették a község kiadására a birtokot, 1848 után, de az osztályozás előtt. Miután azonban a régi községi életben nem kezeltetett külön az úrbéres birtokosság vagyona és a politikai község vagyona, az egész pénzkezelés egyáltalában összefolyt. Amikor külön lettek választva a községek és politikai község lett, amelyik politikai községnek mindenki tagja, aki a községben lakik, és megmaradtak a régi vagyonközösségek, ezek a régi u. n. úrbéres birtokosságok az ő közös legelőjüket, erdejüket, az ilyen földet vagy kocsmát, amely az övék volt, a politikai községtől külön kezelték. Amikor ezeknek a birtokoknak a telekkönyvvezetésére került a sor, amelyek a régi jobbágyság tulajdonai voltak, mikor a regálekártalahitás történt, ezeket a kocsmajogokat és ezeket a birtokokat rákebelezték a politikai évi nov. hó 11-én, csütörtökön. 468 községre, nem az úrbéres község nevén hagyták. Es ma is, Somogy vármegyét kivéve, a politikai községek használják ezeknek a volt kocsmáknak és birtokoknak jövedelmét. Mi Somogy megyében már régen megindítottunk egy igen erős mozgalmat, hogy ezeket a birtokokat és kocsmajogokat szerezzük vissza a jogos tulajdonosoknak. A kocsmákat illetőleg ez teljes egészében sikerült is, a birtokokat illetőleg pedig részben. Akinek a vidékén nincsenek ilyen viszonyok, az nem tudja, mi a különbség az úrbéres birtokosság és a politikai községek közt. A Dunántúl vannak községek, amelyekben a községi pótadónak 20—40—60—80°/o-át is a nagybirtokos viseli, amennyivel nagyobb a földterülete, mint a községé. Már most az, ami a regále-kártalanitási kötvények kamataiból befolyik a politikai község pénztárába, csökkenti a politikai község adóját, tehát olyan percentben, amint az uradalom, vagy a nagykereskedő, vagy akárki fizeti a községi pótadót, olyan percentben használja ő annak a vagyonnak jövedelmét, amelyhez semmi köze nincs. Ez a lényeg. Es miután ezek a regále-kártalanitási kötvények néhány községben nagy összegre rúgtak, azoknak a volt úrbéres községeknek nagy érdekük volt, hogy az rendeztessék. Azonban ez nem ment könynyen. ISTem terjeszkedhetek ki a részletekre, csak annyit említek még, hogy megtörtént, hogy a magyar kir. Curia három izben kimondta, hogy ezek az úrbéres kocsmajogok, regále-kártalanitási kötvények nem a politikai községet illetik, hanem a volt úrbéres birtokosságot, és ennek az Ítéletnek folyamán, amelyet mi Somogy ból provokáltunk, mert perre vittük a dolgot, Somogy megyében közigazgatásilag el lett rendelve, hogy minden községben ezek a volt negyedéves, féléves kocsmajogok, regále-kártalanitási kamatai adassanak vissza a volt úrbéreseknek. Ezek tehát tényleg rendezetlenül vannak. Sok a panasz, hogy az elkülönítésnél, legelőkihasitásnál megrövidítettek egyeseket, különösen a régi jobbágybirtokosságot. Egyesek pereket folytattak, kérték ennek a rendezését, de nem tudták visszaszerezni. Most újra jönnek a községek, hogy a birtokreform révén szerezzük ezt nekik vissza. De a birtoktörvény keretében ez lehetetlen, mert ezek jogi kérdések amelyek felett csak a bíróság dönthet. Ami a' regalekártalanitási kötvényeket illeti, e tekintetben lehet a Curia döntésére hivatkozni, ami azonban a birtokokat illeti, amelyek a birtokreformhoz tartoznak, azoknak a birtokoknak ki kell az eredetét mutatni régi Írásokból, vagy tanukkal igazoltatni a szerzési idejét, használatát és azután a bíróságok ítélnek azok felett, így ezek a dolgok a birtokreform keretébe bele nem kapcsolhatók. Csizmadia Sándor t. képviselő ur a földbirtokreformmal kapcsolatban kijelentette, hogy
