Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-126
456 A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920 történt, hogy mikor felszólították a községi elöljáróságokat, vagy képviselőtestületeket arra, hogy járuljanak hozzá a vasuti állomás kiépítéséhez, mert ők kapják meg a vasutat, azok bizony nem adtak egy krajcárt sem, mert azt mondták, hogy a vasút elveszi a fuvarukat és igy ők elesnek a keresetüktől, Az ő szempontjukból teljesen igazuk volt a kisgazdáknak, mert ez későbben be is következett. Bekövetkezett későbben a vasutak kiépítésénél az, hogy a kisgazdák ezt a pénzforrásukat teljesen elveszítették és pedig ugy, hogy sem a kormány, sem senki nem gondoskodott arról, hogy ők mivel pótolják azon jövedelmüket, amelyektől igy elestek. Azonban a kisgazdának a szívóssága, amely a legnagyobb nélkülözéseket is, ha panasszal is, de el tudja tűrni és eltűri, a kisgazdának ez a szívóssága túltette magát ezen is s bár szegény maradt, rongyosodott és sokszor nyomorgott, de a birtokát mégis megtartotta — általában beszélek, mert egyes kivételek mindig vannak, — és az országnak különösen magyarlakta vidékein a legkevesebb olyan eset fordult elő, hogy a kisgazdától szedhették volna össze a földet & zsidók vagy akármiféle más üzletemberek. És nagy szerencséje volt a magyar nemzetnek, hogy a kisgazdatársadalom ennyire ragaszkodott a földhöz, mert a kisgazda-társadalomnak a földhöz való ez a ragaszkodása emelte Magyarország pénzértékét. Mert ha a kisgazdatársadalom nem. emelte volna a föld árát, a nagygazdatársadalom adásvételével sohasem emelte volna fel a föld árát, mert ott az a forgalom nem volt meg, hanem a kisgazdák, akik minden áron akartak még földet szerezni, akik minden eladó földhöz odarohantak csapatostul és mindegyikük magának akarta megvenni, azok verték fel a föld árát ugy, hogy két évtized alatt Magyarországon a föld ára majdnem megtízszereződött. S amikor Magyarországon a földnek ára olyan magasra emelkedett fel, amikor már megvolt a nemzetközi forgalom, a vasuti és egyéb forgalom, akkor a nemzeti vagyonnak az értéke emelődött ezzel, mert Magyarország fizetőképességót, vagyonát mégis csak a föld értéke szerint értékelte a külföld is, s azzal, hogy a kisgazdák földéhségükkel fölemelték a föld árát, ezzel magának a nemzeti vagyonnak az értékét is emelték. (Igaz ! Ugy van !) Arra figyelmeztetett még az igen t. képviselő ur, hogy ez a törvényjavaslat ne legyen porhintés. Azt hiszem, nem is tételezi fel rólam és azokról, akik ezt a törvényjavaslatot csináltuk, azt, hogy ezt azért csináltuk volna, hogy porhintés legyen. Azonban hogy ez az aggodalom mégis felhangzott, ezt nem veszem rossz néven, mert hiszen 1848 óta semmi sem történt a birtokreform tekintetében. A háborút megelőző időkben történtek ugyan kísérletek, de tényleges törvény nem hozatott és végre nem ». évi nov. hó 11-én, csütörtökön. hajtatott. Tehát ha elhangzik az aggodalom a t. képviselő ur ajkáról, az előbb történtek után ez az aggodalom eléggé indokolt, azonban azt hiszem, — ezt ki is jelentettem — hogy ez mireánk nem vonatkozik... Griger Miklós: Nagyatádi Szabó Istvánra nem szólt, ezt kijelentettem ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . akik — vagyunk itt többen ilyenek — ezt már a régebbi Országgyűlésen is hangoztattuk és követeltük, s akik akkor is komolyan akartuk és most is a legkomolyabban akarjuk a viszonyokhoz képest ezt a birtokreformot megalkotni. T. Nemzetgyűlés! Gróf Széchenyi Yiktoi képviselő ur szóbahozta a nagybirtokosság viselkedését, Grriger Miklós képviselő urnák erre vonatkozó kijelentéseivel szemben. Nekem is el kell ismernem., — és örömmel ismerem el — hogy a nagybirtokosság tagjai között mindig voltak és vannak olyanok, akik teljesen megálltak a helyüket ugy a hazafiasság szempontjából, mint gazdasági téren is. Azonban, sajnos, voltak olyanok is minden időben, amilyenekre Griger Miklós t. képviselőtársam hivatkozott. Természetesen nem lehet általánosítani sem az egyiket, sem a másikat. Ami magát a nagybirtokosság működését illeti, én elismerem, hogy különösen az ujabb időben a nagybirtokosságnak mind több és több tagja foglalkozik közügyekkel, nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is, és igazán elismerésemet kell nyilvánítanom az olyan nagybirtokosnak, az arisztokrácia olyan tagjának, aminő pl. gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársunk, (Éljenzés.) aki minden kétséget kizáró őszinteséggel jelentette ki ismételten is, hogy ő a földbirtok reformot a maga részéről is szükségesnek tartja és szivéből, lelkéből támogatja az erre irányuló javaslatot. (Éljenzés jobbfelöl), Rupert Rezső : Apponyi Albert is ! Szabó f István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister : En most csak Széchenyi Viktor gróf ur beszédével vagyok bátor ilyen röviden foglalkozni, (Halljuk! Halljuki) tehát épen őt neveztem meg. T. Nemzetgyűlés ! Természetesen hangzanak el egyes nagybirtokosok részéről olyan kijelentések is, amelyek aztán egészen más világításban tüntetik fel a helyzetet ; vannak, akik lenézik azt a parasztot és sokkal többet követelnek tőle, mint amennyit követelni lehet. Ilyen jelenségek voltak és vannak ma is, és ajánlom pl. Széchenyi Viktor gróf ur szíves figyelmébe azt a cikket, amely a Köztelek, gondolom múlt heti egyik számában jelent meg és amelyben azt olvastam, hogy a mohácsi vésznek is a parasztok voltak az okai. (Zaj és derültség jobbfelöl. Felkiáltások balról : Zápolya meg a többiek !) Huber János : Nagyon rossz hisztorikus volt az illető!