Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-125
446 A Nemzetgyűlés 125. ülése 1920. évi november hó 10-én, szerdán. három héten belül az egész üzem felvétessék ugy. amint az eddig fennállott. Ez mindenesetre megnyugtatólag kell, hogy hasson ugy a munkásságra, mint az érdekelt iparra nézve. Ami az interpelláló t. képviselőtársamnak azt az utolsó kívánságát illeti, hogy az állam menjen bele bizonyos garanciákba s hogy előleget nyújtsanak a munkaadók és ezekért vállaljon garanciát, ez bizonyos munkanélküli segély jellegével birna, ami a Károlyi uralom alatt vette kezdetét, és ami az országot a legnagyobb válságba döntötte. (Ugy van! Ugy van!) Ebbe az ország egyébként sem, de a jelenlegi viszonyok között legkevésbé sem mehetne bele, amikor egyáltalában nincsen abban az anyagi helyzetben, hogy garanciákat vállaljon, mert ezek a garanciák nem valami sokat érnek, csak még inkább megterhelnék ezt az országot és annak pénzügyeit és a valuta további romlását idéznék elő, mert még jobban megcsökkenne ismét a bizalom, mint amennyire megcsökkent a nemzetközi piacon máris, ha ez az állam megint olyan intézkedéseket léptetne életbe, amelyek a Károlyi-féle uralom szociális gazdálkodásának árnyékát vetnék előre. Az állam csak addig nyujtózkodhatik, ameddig a takaró ér. Most egyáltalán nincs abban a helyzetben és a multak tapasztalatai szerint veszedelmes precedens is volna, hogy olyan garanciákat vállaljon, amelyeket nem tud teljesíteni. Hogy egyes gyárüzemek a maguk munkásaival ebben az irányban esetleg megegyeznek, ez privát dolga minden egyes vállalatnak, de az állam nem avatkozhatik ebbe bele, hogy kvázi kényszeritse erre az egyes vállalatokat, talán olyanokat is, amelyeknek az ehhez való anyagi képességük hiányzik és ami azután az ő anyagi romlásukat idézné elő. Ebben a tekintetben a legnagjrobb óvatosságra intem a Nemzetgyűlés minden egyes tagját. Ne tegyünk oly nyilatkozatokat, ne keltsünk az ipari munkásságban oly reményeket, amelyeket a mai helyzetben lehetetlenség beváltam, hiszen az ipar sincs abban a rózsás helyzetben, hogy ilyen előlegeket tudna adni korlátlanul vagy pláne olyan összegben, hogy fedezze azt a bizonyos 50%-os kiesést, hanem igenis, arra hajlandó közreműködni, hogy az 50%-os foglalkoztatás biztosítása és az ehhez szükséges szénmennyiség kiszolgáltatásának biztosítása mellett a munkások, ha szerényen is, de megélhessenek, és ne legyenek ráutalva semmiféle jótékonyságra, támogatásra, jöjjön az akár az állam részéről, akár pedig magánosok részéről. (Általános helyeslés jóbbfelől.) Kérem válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Oláh Dániel :-Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor interpellációmba belevettem azt, hogy az állam valamelyes garanciát vállaljon, ezt én magam is, aki az állam helyzetét némileg ismerem, kétségesnek tartottam, és csak a legvégső esetben tartottam szükségesnek. Ha lehetséges volna, sokkal jobban örülnék magam is, mint munkásember annak, és tudom, hogy a munkásság is — amelynek legnagyobb részét ismerem — sokkal szivesebben veszi, ha dolgozhatik és munkaalkalmat kap. Nagy megnyugvással veszem tudomásul a kereskedelemügyi minister urnák azt a kijelentését, hegy oda fog hatni, hogy ha többet nem lehet is, legalább az 50%-os foglalkoztatást elérjük, mert hiszen a munkásságnak, az én újpesti választóimnak, az újpesti szakszervezeti tanácsnak is ez a legminimálisabb óhajtása. De mindenesetre hasznosabb lesz az országra, ha a 100%-os foglalkoztatást érjük el. (Felkiáltások : Azt akarjuk!) Szentül meg vagyok győződve arról, hogy addig ebben az országban rend nem lesz, amig a gyárak ugy nem füstölnek, mint a békeidőben. Ha ezt el tudnánk érni, ez volna a kérdésnek legegyszerűbb megoldása. Azt hiszem, kérésemet a kereskedelemügyi minister ur nem veheti zokon sem tőlem, sem a munkásságtól, mert hiszen végeredményben néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát, és nekünk is kötelességünk, hogy erre a nagy veszélyre felhívjuk a minister ur figyelmét. Elvárom, hogy a kereskedelemügyi minister ur a saját hatáskörében mindent meg fog tenni abban az irányban, hogy ezen a téren a bajok orvosolva legyenek. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urnák Oláh Dániel képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen.) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik 1 Héjj Imre jegyző: Budaváry László ! (Nincs itt!) Budaváry László ! (Nincs itt.) Oláh Dániel ! (Felkiáltások jóbbfelől : Most beszélt !) Taszler Béla! Taszler Béla : T. Nemzetgyűlés ! Ezekben a válságos időkben, midőn a Nemzetgyűlésnek minden idejét egymást követő országos érdekű törvényjavaslatok tárgyalása köti le, nem vagyok barátja az interpellációnak, épen ezért megkíséreltem a belügyminister úrral való szemetes érintkezés kapcsán eloszlatni mindazokat a differenciákat, amelyek Zemplén vármegye közönsége, a vármegye főispánja és a belügyminister ur között fennállanak. (Halljuk ! Halljuk !) Kerekes Wlihály : Hogy jön Kispest Zemplén megyéhez ? Meskó Zoltán : Megfordult Sárospatakon is. (Nagy zaj.) Taszler Béla : Mindjárt meg fogom magyarázni a képviselő urnák, hogy jön ide. (Állandó zaj.) Elnök: (csenget): Kérem Meskó képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólással zavarni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Taszler Béla : Sajnos, szóbeli tárgyalásaim nem vezettek eredményre és így kénytelen vagyok az igen t. Nemzetgyűlésnek idejét és türelmét igénybe venni és interpellációm tárgyát indokaival együtt a Nemzetgyűlés előtt feltárni. Távol áll tőlem minden szeméh T es inszinuáció, a legtárgyila-
