Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-125

A Nemzetgyűlés 125. ülése 1920. évi november hó, 10-én, szerdán. 413 szeretnők legjobban azt, hogy minél többet lehetne adni, hogy ha egyszerre fel lehetne már szerelni a gazdaságokat, mert akkor mindenesetre többet is lehetne adni. Mi szeretnők azt legjobban, ha ezek az uj gazdaságok életerősek volnának, ha nemcsak kertészkedéssel kellene kezdeniök a kisembereknek a gazdálkodást. Ne iparkodjunk tehát túltenni a legradikálisabb kormányok birtokpolitikáján. Utalok Lloyd George birtokpolitikájára, aki ideálisnak mondotta azt a birtokreformot, amely azzal kezdi, hogy a becsületes, biztos munkabéren kivül egykét hold földet ád a fö dimmkásnak, hogy ott megszerezze az eszközöket ahhoz, amivé később fokozatosan fejlődhet. Az ő politikájában is benne volt, hogy idővel az a kisember, aki három holdat kapott, 20—30 holdas birtokossá is fejlődhetik, mert nagy veszedelem volna az, ha a kisgazdaosztályt teljesen elzárnók a fejlődés elől". Nekünk a középosztályra még mindig nagy szükségük van, szükségünk van középbirtokososztályra és az addig elpusztult középbirtokososztály helyett nem tudok máshonnan meríteni, mint a kisgazdatársadalom nagy rezervoárjából, amely egészséges, okos gazdálkodásával középbirtokossá nőheti ki magát. (Helyeslés jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! Itt rá kell mutatnom arra, hogy a mai szomorú helyzet, amikor az egész közvéleményt a ratifikálás ellen iparkodnak hangolni, voltaképen szintén annak a következménye, hogy a magyar törvényhozás a földdel évtizedeken keresztül nem törődött. Mi történt Erdélyben ? Erdélyben Bethlen István gróf adatai már későn mutatták ki, hogy öt év alatt 167.000 katasztrális hold került magyar kézről oláh kézre, néhány évvel később pedig kimutatta az Erdélyi Gazdasági Egyesület, — részt vettünk azon a földbirtokpolitikai ülésen Kolozsvárott — hogy 300.000 holdnál több került néhány esztendő alatt oláh kézre. Mikor az erdélyi magyarság iparkodott szervezkedni, hogy ezt a vészes folyamatot megakadályozza, mikor mi hibáztattuk az EMKE működését, hogy az a maga négymilliónyi tőkéjével, amely nagy összeg volt akkor, ahelyett, hogy dalosköröket, óvodákat szervezne, iparkodnék inkább a gazdatársadalomban hitelszövetkezeteket szervezni, lehetővé tenni azt, hogy a megszorult magyarság ott ne legyen kénytelen a pópához és a dászkálhoz elmenni kölcsönért, hanem földjének az adósságát megszerezhesse magyar pénzből : akkor a mi budapesti pénzintézeteink az EMKÉ-t ezen jóravaló mozgalmában nemhogy nem támogatták, de határozottan ellentállottak neki. (Mozgás a jobboldalon.) Sándor József mondotta el az egyik kulturtanácsi ülésen, hogy az Emke mozgalmára Kolozsvárott még 1900 elején akartak egy nagy magyar pénzintézetet alakitani, tisztán abból a célból, hogy az erdélyi magyar földet megmentsék. Fordultak a budapesti nagy tekintélyes bankokhoz és itt elzárkóztak ezen bankalapitás elől, azzal az indokolással, — megmondták, miért — hogy elvesztik a prágai és a bécsi összeköttetést, ha ilyen magyar intézménnyel, amely az oláh bukaresti irányzat ellen irányul, összeköttetésbe kerülnek. Kuna P. András: Ez volt a magyar hazafias érzés ! • . Schandl Károly : Tehát a magyar föld ment oláh kézre. S itten egy másik hibára is rá kell mutatnom : az a kevés hitelszövetkezet, amely ott volt. az sem birt rajtuk segiteni egy nehézkes rendszer miatt. Mert ha az a református vagy katolikus magyar odament a hitelszövetkezetbe azzal, hogy neki szüksége volna ennyi és ennyi ezer koronára, hogy az adósságát, amely már árveréssel fenyegeti, a földjét, kifizesse, akkor két-hárcm hónapig kellett vánia a pénzre. Ha aztán ezt a magyart megfogta az oláh pópa és azt mondotta neki, hogy jöjj barátom ide és mi szerzünk neked kölcsönt, akkor rendesen három-négy nap alatt ott volt a kölcsön, sokszor olcsóbb kamattal, amilyennel a magyar pénzintézet adott kölcsönt. (Mozgás a jobboldalon.) Akkor az Albina ellen magam is tanulmányt tettem közzé ; sokan dolgoztunk ezen veszedelem ellen, de minden kiáltásunk a pusztába való kiáltás volt, nem törődtek vele. Mikor az Albina már a Dunántúlra is kinyújtotta csápjait, még mindig nem tettek sem pénzintézeteink, sem kormányzatunk ellene egy lépést sem. Ez az oka annak, hogy ma Erdély elveszett. S ha a Felvidéken eltolódások lesznek annak következtében, hogy ott nem erősítettük meg a nemzeti szellemű pénzintézeti és szövetkezeti életet, akkor ennek is nagyon szomorú következményei lesznek.Én ezt a földreformjavaslatot teljesen helyesnek, jónak találom. Nagyon természetes, hogy jó törvényt lehet rosszul végrehajtani, amint lehet rossz törvényt jól is végrehajtani. Az országos földbirtokrendező biróság intézményét mindenesetre helyesnek találom ; de szükségesnek látom azt is, hogy ez az intézmény gyorsan dolgozzék. S ha vannak, akik talán tiszteletreméltó okokból aggódnak amiatt, hogy ez megint egy nehezen mozgó intézmény lesz, mindig lesz a törvényhozásnak módja arra, hogy ezt a törvényt megfelelően megváltoztassa. Most azonban sokkal helyesebbnek találom, ha a birtokrendező biróság ugy megy keresztül, amint a törvényjavaslatban fel van véve, mert méltóztassanak arra gondolni, hogy nem olyan bizonyos az, hogy a kormányzat mindig olyan emberek kezében marad, mint akiknek a kezében most van, s egy földosztást — hogy ugy mondjam — egy földreformot sohasem szabad kitenni annak a veszedelemnek, hogy korteseszközzé váljék. A mai földmivelésügyi kormányzatban megbízunk, a mai kormánytól nem féltjük ezt ; de jöhet olyan kormány, — hiszen végtére egyikünk sem próféta, — amely ellenkező irányban használná fel ezt a törvényjavaslatot, mint amilyenre mi szánjuk. Ne féltsék a jövőt a törvényjavaslattól azok, a kik a többtermelés miatt aggódnak. A többtermelésnél talán lesz valami zökkenés, de az meg