Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. T. Nemzetgyűlés ! Egy nemzet erejét nemcsak a szuronyok jelentik, hanem jelenti az is, hogy ennek a nemzetnek bizodalma van, hogy itt az Ígéreteket be szokták váltani. Ha még egyszer az idő arra szólit bennünket, hogy a harctérre menjünk, hogy az életünket áldozzuk, akkor, ha most becsapódik a magyar nép, az ő pszihéje, lelkülete nem lesz alkalmas arra, hogy küzdjön, hogy meghaljon, mert hiszen ime, tanulságképen állana előtte az, hogy az Ígéretet nem váltották be, hogy a haza nem volt hálás az elesettek maradékai iránt. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! De nemcsak a háború miatt 1918-ban, mikor egy kissé a rend felborult és a régi hatalom embereinek félni lehetett bizcnyos retorzióktól, különösen pedig a kommunizmus idejében hangoztatták mindenfelé azok, akiket különösen érdekel ma a kérdés, akik különösen szeretnék ma valamiképen a reformot letompitani, hogy az ne legyen abban a végleges megnyugtató formában megvalósítva, amelyben megvalósítva az ő érdekük is inkább kielégítést találna, mint hogyha innen maradnak egy lépéssel, — akkor a kommunizmus alatt ezek azt mondották : »odaadnánk a földünk felét is szívesen, ingyen odaadnánk, csak megváltoznék ez a világ ! (Ugy van ! jóbbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Ettől is függetlei ül ismerek főurat, nagybirtokost, aki engem önként hívott magához és azt mondotta : »A cselédeimnek, mindegyiknek, szívesen adok öt katasztrális hold földet, tessék, ügyvéd ur, csinálja meg a szerződést !« Mindezt csak arra hozom fel, mert valamikor nem voltak olyan zsugoriak, olyan takarékosak a föld urai, a nagybirtoknak az urai nem voltak olyanok, mint amilyeneknek én ma látom őket, mikor mégis igyekeznek megmenteni a nagybirtokot. Abban az időben bizony szinte tálcán hozták volna, ajánlották volna fel a népnek és adták volna a földet. T., Nemzetgyűlés ! Ma, midőn a beteg meggyógyult, mint hogyha nem akarna hallani arról, hogy ez a földreform végleges formában oldassék meg, ma az orvosnak nem igen szeret fizetni. Ez a javaslat tényleg arra mutat, ahogyan én ebből olvasom, hogy itt tessék-lássék történik valami, valami mézes madzagot húznak keresztül a nemzet száján ; azonban nem oldják meg megnyugtató formában a reformot. Ha mégis, t. Nemzetgyűlés, azt mondom, hogy ezt a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom, akkor ennek egyedüli oka az, hogy a földmivelésügyi minister ur iránt bizalommal viseltetem, mert — bár ez ellen mondásnak látszik —ő sincs megelégedve ezzel a javaslattal, (Derültség.) — épen azért fogadom el az általános vita alapjául. T. Nemzetgyűlés ! Ebből azt látom, azt keli lekövetkeztetnem a magam számára, hogy a földmivelésügyi minister úrral szemben olyan szelid, nem tudom én, micsoda nyomás, vagy a viszonyokNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — VI. KÖTET. évi november hó 9-én, kedden. 393 ban rejlő valami terror nyilvánulhatott meg, hogy ő, akinek ábrándja a legutóbbi évtizedben különösen az, hogy a legjobban, a magyar nép megelégedésére oldja meg ezt a kérdést, mondom, hogyha ő nem tudott tovább elmenni, mint amennyire elment, — akkor azt látom, hogy itt a viszonyok olyan betegek ma még, hogy nem kívánhatok én sem. többet és viszont azt gondolom, hogyha elfogadjuk a reformot, ezzel valamiképen rést törünk mégis a százados önzésen. Azonban én figyelmeztetem azokat, akiket illet, a nagybirtokok urait, Wesselényi báró szavaival figyelmeztetem, — aki annak idején a 30-as években meg akarta a becsületes birtokreformot csinálni, azonban ellenálltak, akkor azt mondotta a főrendeknek, hogy : »vissza fognak önök még emlékezni erre az órára, amelyben szűkmarkúak voltak, vissza fognak emlékezni majd akkor, amikor talán majd sokkal többet és sokkal olcsóbban kell visszaadniuk !« T. Nemzetgyűlés ! Itt, amióta bent vagyunk ebben a Házban, de akkor is, mielőtt bekerültünk volna is, a választási mozgalmakban, a választási harcok alatt örökké hirdettük az eszmét, hogy keresztény Magyarországot akarunk, hogy itt a nemzeti eszmét végleges diadalra juttatjuk és azóta ebben a Házban és a kormányzatban is sok minden történt, csak egészen komoly lépés a keresztény, az igazán magyar Magyarország megteremtése, illetve végleges biztosítása felé nem. Nem vo't az a politika, t. Nemzetgyűlés, reális. örökké hivatkoztam itt a Házban arra, hogy reális keresztény politikát csináljunk, hogy az üres, tartalmatlan demagóg jelszavak nem jelentik a keresztény Magyarországot ; ezek a népnek szenvedést okozhatnak, ezek a népnek az adóterhét fokozhatják, mert hiszen minden hibás lépés, minden rossz törvény, amelyben nem számíttattak ki elvek hatásai, nem számíttattak ki azok a katasztrófák, amelyek azoknak a törvényeknek egyes soraiban voltak : ezek mind alkalmasak voltak, t. Nemzetgyűlés, minden egyébre, csak arra nem, hogy a keresztény Magyarország pilléreit megerősítsék. T. Nemzetgyűlés ! Akkor azt mondottam, hogy ahhoz, hogy keresztény Magyarország legyen, először a keresztény fizikumot kell megmenteni. Két óriási kérdése van tulaj donképen a parlamentnek : az első a keresztény fizikum megmentése, tekintet nélkül mindenféle társadalmi osztályra ; a második pedig a földbirtokreform. (Ugy van ! bal felöl.) Az előbbi kérdés : a keresztény fizikumnak, a keresztény testnek, a keresztény életnek, a keresztény emberek összessége életének, exisztenciájának a megmentése lett volna a legsürgősebb ; a legsürgősebb lett volna az, hogy üres gyomrú ember, aki dolgozik, ne legyen ebben az országban, a legsürgősebb lett volna, hogy hideg szoba se legyen ebben az országban ; mert, mint Széchenyi István mondotta : az üres gyomrú embernek, de hozzátehetjük bátran, hogy a fázó testű embernek nincsenek eszményei, az nem fogja 50