Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

384 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920, Nemzetgyűlés azt, hogy mennyi a birtokmaximum. Azokra a birtokosokra is jó ,lett volna és jó lett volna a népre magára is. Én a nagybirtok maximumát, t. Nemzetgyűlés, az én nézetem szerint 10.000 holdra tartom és ezen 10.000 hold elég akármelyik főúrnak vagy akár magának a vallásalapitványnak is. (Ugy van!) Berki Gyula : Aki 10.000 holdon nem él meg, az nem él meg soha! (Ugy van!) Meskó Zoltán : Azt mondják igy is, hogy radikálisak vagyunk ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak, Kerekes Mihály képviselő urat illeti a szó. Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés l Még csak egy kérdésre térek ki és tovább nem fogom untatni a t. Nemzetgyűlést, (Halljuk ! Halljuk !) ez pedig a törpebirtoknak 10 katasztrális holdban megállapított nagysága (Felkiáltások jobbról: Kicsi!) Ez nagyon kevés és kérem, hogy majd annak idején — hiszen tesznek erre vonatkozólag javaslatot t. képviselőtársaim, lehet, hogy én is teszek — annak idején fogjunk össze és ott, ahol lehet valósítsuk meg azt, hogy az a törpebirtokos is lehessen kisgazda, kapja meg az ő 10—15 holdját, ha van birtok. (Elénk helyeslés.) Mig a 10 holdon sem magának, sem családjának nem tud eleget termelni, 15—20 holdon az államnak magának is hasznothajtó termelést fog végbevinni, (Ugy van!) Ha megvan a mód, ezt meg kell tenni, természetesen elsősorban ki kell elégíteni azokat, akik rászorulnak. A főcél az legyen, hogy biztosittassék az arra érdemesek részére ebben a hazában legalább annyi föld, amely a maga s családja számára szükséges kis kenyeret megtermelje. (Helyeslés.) Egyébként a törvényjavaslatot a részlete

s tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés. Taps.) Elnök : Szólásra ki következik ? Héjj Imre jegyző : Budaváry László ! Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! A csatamezőkön megszűnt a gyilkos fegyverek átkos tusája. Ott elpihent a harci zaj, a nemzetek közt azonban még mindig dúl az ahhoz a harchoz hasonló gyilkos pártviszály, amely legjobban a mi szegény, szerencsétlen magyar nemzetünket szorongatja : ez a harc, amely ma egymás ellen ingerli a nemzeteket, ez a gazdasági harc, amely a szabad verseny kizárásával pusztít a világegyetemben. Mert a győztes ententehatalmak teljes önkénnyel békót vertek a legyőzött nemzetekre, igy a magyar nemzetet is gúzsba kötötték és ugy állítanak be bennünket leláncolt tagokkal a népek versenyébe és gúnyos mosollyal nézik a mi vergődésünket ; gúnyos mosollyal nézik, hogy mi, akik élni akarunk, akik élni szeretnénk és akiknek ezeréves tradíciói megadják a jogot ahhoz, hogy mi igazi, hamisítatlan nemzeti életet éljünk, egyáltalán ne tudjunk kilábolni abból a nagy és nehéz betegségből, amelybe bennünket a világháború, évi november hó 9-én, kedden. a forradalmak, mondhatnám a destrukció, beletaszított. Ebben a gazdasági harcban teljesen magára hagyatva áll a magyar nemzet. Teljesen támasz nélkül, barát nélkül bolyongunk az élet országútján és el kellett tűrnünk azt a szégyent, azt a gyalázatot is, hogy mi, akik ezeréves dicső múlttal rendelkezünk, a világ legkulturátlanabb, legnyomorultabb nációinak legyünk szánalmas áldozatai, akik itt ezt a szent magyar földet széjjelszaggatták tetszésük szerint, magyar véreinket letépték a nemzet testéről és rabszolgákká tették őket a saját hazájukban. (Ugy van!) A világ minden népe, nemzete ellenünk fordult. Nemcsak a győztes nagy entente, hanem ez a most alakult nevetséges kis entente is, amely félelmében összegyűjti ezeket a rabló apró nemzeteket, hogy igy egységesen talán meg tudjanak annyira erősödni, hogy a magyar nemzetet sakkban tarthassák. (Zaj.) Hogy tényleg az egész világ ellenségünk, mutatja az, hogy mi alig-alig tudunk lélegzeni is. Gazdasági életünk teljesen meg van bénítva. Kifelé egyáltalában nem tudunk érvényesülni, itt bent is halódik a gazdasági életünk; teljesen ki vagyunk szolgáltatva valami titkos célzatoknak, amelyek a nemzetet meg akarják fojtani. (Felkiáltások jobbról: Azért kell a jogrendet megszilárdítani !) Láttuk, hogy a közelmúltban is bojkottot rendeztek ellenünk. Ezt nem diktálta az európai államok érdeke, ezt a bojkottot olyan valakiknek az érdeke diktálta, akik nem jó szemmel nézik azt, hogy itt Magyarországon a nemzeti érzés jegyében, a kereszténység jegyében hatalmas fellángolás volt, amely végre annyi hányattatás, annyi sanyargatás után talpra tudta állítani ezt a magyar nemzetet. ( Ugy van ! jobbról.) Láttuk azt abból is, hogy itt Magyarországon nem sikerült olyan mértékben szabályozni ami gazdasági életünket, hogy az mindenfelé teljes igazságossággal elégíthetné ki az igényeket. Látjuk azt is, hogy a pénzünk értéke napról-napra esik. Azonban, mélyen t. Nemzetgyűlés, én a pénzünk értékének esését nem abban látom, hogy a mi pénzünk valóban olyan nagyon értéktelen volna, (Ugy van!) hanem főképen abban látom, hogy a mi pénzünket mi magunk sem becsüljük semmire ; állandóan hangoztatjuk mindenütt, hogy a mi pénzünk teljesen értéktelen. Hát ha mi nem becsüljük a mi pénzünket semmire sem, hogyan kívánhatjuk meg az önző és rideg külföldtől, hogy az a mi pénzünknek értéket tulajdonítson. (Ugy van!) Én azt szeretném, ha a magyar nemzet végre megtanulna a saját lábán járni; ha nem iparkodnánk folytonosan uj függőségeket teremteni a külfölddel szemben ; ha mi iparkodnánk idebent, ha talán nélkülözések árán, ha talán súlyos -áldozatok árán is, olyan viszonyokat teremteni, hogy mi itt egymásra, magyar testvéreinkre, magyar véreinkre támaszkodva, tud-