Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

. évi november hó 9-én, kedden. 350 À Nemzetgyűlés 124. ülése 1920 teg vagyoneltolódás történt és a vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának nem volt szava arra, hogy ezt megakadályozza ; pedig joga lett volna erre. Azután minden ügy, amely összefügg a földbirtok helyesebb megosztásával, ezen a fórumon keresztül jut az országos földbirtokrendező bíróság elé, én azonban, amint az elébb is mondottam, ezt a fórumot nem tartom olyannak, amelyet mindenkivel szemben teljesen elfogulatlanul helyesen fogja elintézni. Kerekes Mihály : Teljesen igaza van. Nagy Pál : Sokkal alkalmasabb lesz erre a célra az a mezőgazdasági bizottság, amelyet a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvény létesített. Ezt a törvényt épen azért alkottuk meg, hogy megelőzze a földbirtokreformot és ez a törvény ugy intézkedik, hogy a községtől kezdve a járáson keresztül a vármegyéig a népnek minden kategóriájából foglaljanak helyet ebben a bizottságban, mert öt kategóriába osztja ezeket be, a nincstelenek, a törpebirtokosok, a kisbirtokosok, a középbirtokosok és a nagybirtokosok kategóriájába. A község választ a járásba, a járás a vármegyébe, és igy a vármegyénél már minden kategóriából képviselve lesznek az emberek, akik azt elfogulatlanul bírálják meg, és igy ezen bizottságon keresztül juthat az ügy az országos földbirtokrendező bíróság elé. A részletes tárgyalásnál majd leszek bátor ajánlani, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága helyébe a vármegyei mezőgazdasági bizottság tétessék. Lesz módunk, lesz időnk arra, hogy addig azt felállíthassuk, mert ugy tudom, ki is van adva a rendelet, hogy ezeket a bizottsági tagokat megválasszák. Szilágyi Lajos : A mai hivatalos lapban van benne az erre vonatkozó rendelet. (Egy hang a középen : Kár obstruálni a javaslatot.) Nagy Pál: A 30. §-nál van egy olyan akadály, amelyet talán el kell hárítani, amit már Szijj Bálint t. képviselőtársam is szóvá tett. E szakasz szerint csak olyan községben van helye a nagybirtok megváltásának, ahol a község mezőgazdasági területének több mint egyharmad részét a nagybirtok foglalja el. Ez olyan gátló körülmény, amelynek következtében, ha abban a községben volna is igen sok földigénylő, akiknek ez a törvény szeretne földet juttatni, ez meg lesz akadályozva, mert e szakasz szerint csak. ott van helye megváltásnak, ahol a község mezőgazdasági müvelés alatt álló területének egyharmad részénél több a nagybirtok. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Elsősorban. Nagy Pál: Elsősorban, Kerekes Mihály : Az a kérdés, ki hajtja végre a törvényt. Nagy Pál : Ahol tehát kevesebb a nagybirtok, mint a mezőgazdasági müvelés alatt álló területnek harmadrésze, ott már nem lehetne hozzányúlni. Ezen okvetlenül változtatni kell. A 35. §-nak utolsó bekezdése, szerintem, teljesen kihagyható, mert olyan kiváltságot tartalmaz, amely ennek a törvénynek szellemével és céljával teljesen ellenkezik. Ez a bekezdés ugyanis azt mondja (olvassa) : »A 28. § első bekezdése vagy a jelen szakasz negyedik bekezdésének 1—7. pontjai alá nem eső földbirtokból — amennyiben tulajdonosa természeti személy, megváltásnak csak akkor van helye, ha az Országos Eöldbirtokrendező Bíróság teljes ülése kétharmad szótöbbséggel elhatározza.« Itt tehát már nem elég, ha az Országos Földbirtokrendező Bíróság egyszerűen többséggel elhatározza, hanem itt már kétharmad szótöbbség szükséges, vagyis itt már kiváltsággal állunk szemben. Szól ez arról a nagybirtokról, amelyet a tulajdonosa nem vett, hanem örökölt. Tehát még ez a törvényjavaslat is kiváltságokat tartalmaz az öröklött nagybirtokra. Szeretném tudni, hogy az öröklött nagybirtok tulajdonosa mennyivel szerzett nagyobb érdemeket arra, hogy kiváltságos utón az övé legyen az a nagybirtok, mint az, aki saját iparkodásával, saját pénzével szerezte meg a birtokot, f Ugy van jobbfelöl.) Ezt nem tudom megérteni. Ez hitbizományfélének mondható, már pedig ennek a törvényjavaslatnak nem a hitbizományok alakulásának vagy fenmaradásának elősegítése a célja, hanem az, hogy földhöz juttassuk a nincsteleneket. Dömötör Mihály: És megtartsuk számukra. Ez a lényeges. Nemcsak adni. hanem megtartani számukra. Drozdy Győző : De nem a nagybirtokot, hanem a kisbirtokot. Nagy Pál : Nem tudom, micsoda ok engedte ezt itt beiktatni. Ennek a szakasznak teljes törlését kívánja ennek a törvénynek szelleme is, és az a cél, amelyet ezzel a törvénnyel el akarunk érni. Gaal Gaszton : Az egész birtok elvételéhez kell a kétharmad többség. Belőle annyit vesz el a bíróság, amennyi szükséges. Nagy Pál : Annak idején, a részletes tárgyalás során indítványozni fogom ennek az utolsó bekezdésnek teljes törlését és azt hiszem, a t. Nemzetgyűlésnek nagy többsége ehhez nagyon szívesen hozzá fog járulni. A 64. §. a járadéktelekről szól. Ezt mindnyájan csak üdvözölhetjük, mert tudjuk, hogy a mai rettenetes földárak mellett csak nagyon kevés embernek van módjábfn készpénzen akár csak két-három holdat is megvásárolni. (Ugy van ! jobb felöl.) A járadéktelek tehát tulajdonképen tengelye ennek az egész törvénynek, mert ezen fog alapulni, hogy a nincsteleneket és a nagyon gyengéket, akik arra érdemesek, földhöz juttassuk. Van azonban egy passzus ebben a 64. §-ban, amely azt mondja, hogy a járadéktelket mindig módjában van kifizetni, de csak azt, amelyet az államtól kapott. Pl. ha az állam a járadékéi-