Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-121

A Nemzetgyűlés 121. ülése 1920. Griger Miklós : Summa summarum : a nagybirtok eredete- ritka esetben a becsületes munka, sok esetben a nemzet ellen elkövetett hűtlenség ; a nagybirtok politikai szempontból veszedelmes alakulat, mérgezi a szociális atmoszférát, megritkítja a népességet,... Barla-Szabó József : A béreslakásokafc kell megnézni! A gyermekhalandóságot elősegíti ! Griger Miklós : ... a nagybirtok akadálya a népesség számbeli és főleg erőbeli gyarapodásának, a nagybirtoknak a többtermelés szempontjából nincs feltétlen előnye a kisbirtok felett, sőt a nagybirtokosoknak nem is érdekük a többtermelés. A nagybirtok tehát veszélyes kinövés, a szociális, kulturális, gazdasági és nemzeti fejlődésnek útját álló tűrhetetlen vagy legalább is gyökeres reformokat sürgető akadály, amelyet dédelgetni, istápolni nem lehet állami érdek, nem lehet nemzeti feladat. Itt nem használ a palliativ eszközök után való kapkodás. Amint a hajón is, melynek bordái korhadtak, nem segit a moha- és kátránytömés, hanem uj bordákra van szükség, épugy szükség van arra, hogy az államhatalom az aránytalanul nagy birtoktesteknek arányait mesterséges beavatkozással megváltoztassa, a latifundiumok túltengéseit erős és kiméletlen kézzel lenyesse, a mamutbiitokokat és főleg azokat a nagybirtokokat, amelyek a falvak terjedésének és lélegzetvételének útját állják, feldarabolja, és a kereslet hiányán kivül egyetlen szempontból ismerjen kíméletet, abból, hogy a birtokpolitikai akciónak tartalékra is van szüksége, mert a legszebben kigondolt birtokreformot is megcáfolhatja idővel a viszonyok változása, az idők folyása. Most rá szeretnék térni a hitbizományokra, a hitbizományokkal súlyosított latifundiumokra. Egy határozati javaslatot is akartam beterjeszteni, de ezt a tervemet a legközelebbi jövőre hagyom, mert ma még másról kívánok beszélni. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Szememre vetik, hogy politikai működésemben^ nevezetesen a földkérdésben való állásfoglalásomban engem az arisztokrácia elleni gyűlölet vezet. E ráfogást teljes tisztelettel visszautasítom. Igaz, hogy nekem is megvan a magam véleménye. A bálványokat nem szeretem. (Felkiáltások jobbfelöl: Mi sem !) A született méltóságoknak és címeknek ellensége vagyok, mert ami nt nem imponál nekem a szamár, mert nagy fület hoz magával a világra, ugy senki sem imponál nekem, aki nagy címet és méltóságot hoz magával. (Elénk derültség.) Nem vagyok elfogult az arisztokráciával szemben. Volt egy magyar gróf, akinek képét boldogult édesatyám képe mellett ereklyekép őrzöm, nevét mindennapi imámba zárom, sírjához lélekben mindennap elzarándokolok. Ez a magyar főúr Zichy Nándor gróf volt, aki évtizedek előtt, előbb a kufsteini börtönben, utóbb a liberális kormányok csendőrszuronyai árnyékában hirdette, hogy évi november hó 5-ém,, péntekem,. 269 egyedül a nemzeti és keresztény gondolat képes megmenteni Magyarországot az elzülléstől. Megérdemli, hogy a keresztény Magyarország szobrot emeljen neki. Volt egy másik gróf, gróf Károlyi Sándor, a szövetkezetek atyja, akinek emlékét minden becsületes magyar ember kegyelettel őrzi. (Igaz ! Ugy van !) Azután ismerek egy grófot, gróf Károlyi Józsefet, Fehér megye főispánját, aki elsőnek hirdette e Házban a keresztény koncentrációt és akiben a hazafi legyőzte a testvért, amikor 1919 februárius 3-ikán Fehér megye törvényhatósági közgyűlésén szembeszállt fivérének botor és átkos politikájával, kitéve magát a gunyözönnek, sőt életveszedelemnek. Talpig magyar, izig-vérig keresztény ember. Zichy Aladár grófról is elismerem, hogy sok és nagy áldozatot hozott a keresztény Magyarország érdekében. Itt van gróf Sigray Antal t. képviselőtársam ; róla is hálásan elismerem, hogy sokat tett Nyugat-Magyarország ideiglenes, adja Isten, végleges, megmentése érdekében. (Éljenzés.) És vannak még többen, nem mondom, hogy longa est series idem petentium, hogy nagy a sora ezeknek, de elismerem, hogy voltak és vannak magyar főurak, akik a nagy vagyonnal és történelmi névvel járó etikai, szociális és nemzeti kötelességüket luven teljesítették és teljesitik ma is. B. Szterényi József: Hát Apponyi és Andrássy ? Griger Miklós : Apponyiról elismerem, hogy nem vagyok méltó arra, hogy saruja szíját megoldjam, de meg kell mondanom, hogy politikai ideálom ő soha nem volt, mert nem bocsátom meg neki, hogy amikor egy határozottan keresztény párt volt, ő egy liberális pártnak volt tagja, sőt ma sem csatlakozik a keresztény párthoz. (Mozgás balfelől

.) B. Szterényi József: Elég keresztény Apponyi. Griger Miklós: Mikor ezt elismerem, nem csinálok titkot ama meggyőződésemből sem, hogy ama dicshimnuszokat, amelyeket az úgynevezett történelmi osztályokról zengenek, kellő értékükre kell leszállítani, hogy a társadalmi osztályok óriási többsége rendkívül sokat vétett a keresztény Magyarország ellen a közelmúltban és hogy ennek a kasztnak nembánomsága, cinizmusa és szociális érzéketlensége nem kis részben oka a bekövetkezett felfordulásnak. (Igaz ! Ugy van ! johbfelől.) PL nem osztozom és nem osztozhatom Lipthay Bélának abban a véleményében, amelyet 1907-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztályának egyik ülésén nyilvánított, midőn azt mondta, hogy az arisztokrata és gentrykörök voltak ezer év óba ezen ország »csontja, gerince és izma«. Nem osztozhatom, mert pl. Mátyás király fekete seregében, lia jól emlékszem, igen gyéren voltak képviselve azok, akiket ő a2 ország csontjának, gerincének és izmának tekint. II. Rákóczi Ferenc küzdelmében az elnyomott földmivesnép is részt vett és míg az a bizonyos