Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-121

A Nemzetgyűlés 121. ülése 1920. arányszámánál fogva, hanem azért is, mert a benne rejlő őserő hivatott regenerálni az enervált városi lakosságot és harcképessé tenni a hadsereget, amely tudvalevőleg a vidékről kikerülő újoncokból tartja fenn harcképességét, (Ugy van J) Szóval a kisgazdaosztály, a földre ivesosztály az az alap, amelyre bízvást ráépíthető a jövendő Magyarország. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) Es ennek az alapnak szélesbedését, ennek az alapnak terebélyesedését gátolja a nagybirtokrendszer. T. Nemzetgyűlés ! Ha — amint láttuk — történelmi, erkölcsi, szociális, népesedési, honvédelmi okok és • érvek szólanak a latifundiumrendszer fentartása ellen, nem csoda, hogy maisok évszázaddal ezelőtt megjelent az égboltozaton a latifundiumos rendszernek, a latifundiumos agrárpolitikának Ítélete, amely egyúttal gyászszózata is volt a római birodalomnak : »latifundia perdidere Italian«, vagyis : latifundiumok, a nagybirtokok veszítették el Itáliát. (Felkiáltások jobbfelől : És Magyarországot is !) És ez igy is volt, t. Nemzetgyűlés. A nagybirtokok ásták alá a Brutusok és Caesarok birodalmát. (Taps jobb felől.) Voltak politikusok, akik a földmives népet talpra akarták állítani, de kísérleteik a patrícius családok ellenállásán megtörtek (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások jobbfelöl : Ugy mint a nagyatádi Szabó Istváné !) és nem Plinius volt az első és nem volt az utolsó sem, aki a nagybirtokrendszer ellen nyilatkozott. Barla-Szabó József: De mi lesz akkor a tejellátással ? Forgács Miklós: Meg a csikófuttatókka.l? Griger Miklós : Arra is rátérek. Igaz, t. Nemzetgyűlés, hogy voltak és vannak olyanok is, akik a birtokmegoszlás aránytalanságain nem hajlandók változtatni, legfeljebb néhány kancsal paragrafussal; akik azt szeretnék, hogy ha az egyik mesgye a másik mesgye, az egyik barázda a másik barázda mellett maradna, nem törődve azzal, hogy közben szaporodik és nő a gyűlölet és elkeseredés ; akik azt szeretnék, hogyha a nagybirtokot az oltáriszentséggel egy piedesztálra helyeznők, amelyhez nyúlni nem szabad. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés és derültség jobb felől.) Mivel indokolják ezen álláspontjukat? Igen kevés érvük van, mindössze négy vagy öt, ezt variálják ; én legalább nem találtam többet, pedig elég alaposan foglalkoztam most ezzel a kérdéssel. Azt mondják, hogy. a nagybirtok föld- és tőkefelesleggel rendelkezvén, végrehajthatja a mezőgazdasági termelés előbbrevítelét célzó kísérleteket és felmenti ezáltal a kisbirtokot a kockázat és költségek viselése alól, (Ellenmondások jóbbfelől.) azután, hogy növendékállattal, vetőmaggal és apaállattal láthatja el a kisüzemeket ; hogy jobban biztosítja a közellátást (Ellenmondások.)-hogy a nagybirtokos osztály az államnak sok ingyenes, reprezentatív munkát teljesít s főleg hogy a nagybirtok a többtermelés szempontjából nemcsak hasznos, hanem szükséges, sőt pótolhatatlan gazdasági alakzat, (Zaj jóbbfelől.) évi november hó 5-én, pénteken. 267 Nem akarom az érvek súlyát mérlegelni, bár nem lenne nehéz feladat. Igen silánynak találom pl. azt az érvet, hogy a nagybirtokosok áz államnak reprezentatív, ingyenes munkát teljesítenek. Én nem tudom, hogy a nagybirtokos-nemzetgyűlési képviselők felveszik-e képviselői tiszteletdíjaikat, igen-e vagy sem, (Derültség.) Prohászka Ottokárról azonban tudom, hogy ő a szegényeknek osztja azt ki, de hát neki nemcsak a címe kegyelmes, hanem a szive is az. (Élénk éljenzés a jobb- és a baloldalon.) így fest az a bizonj^os ingyenmunka, amit a nagybirtokosok az államnak teljesítenek. En azonban csak a többtermelésnek, a termelés fokozásánek kérdésével, ezzel az izgató és fontos kérdéssel kívánok foglalkozni, mert ez tulaj donképen nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari, kereskedelmi, kulturális kérdés is, az ország jólétének, a nemzeti létnek kérdése, amint azt igen találóan és igen szemléltetően magyarázgatta egy kínai bölcs, amikor azt mondotta, hogy az ország jóléte hasonló a fához : a földmivelés a gyökere, az ipar és a kereskedelem az ágai s a levelek ; ha a gyökér megsérül, lehullanak a levelek, leválnak az ágak is és a fa meghal. És ez igy van. T. Nemzetgyűlés ! Ha visszapillantunk a lefolyt fél évszázad ' gazdaságtörténetére, lehetetlen meg nem látnunk, hogy iparunk, kereskedelmünk, államháztartásunk, kultúránk sorsa azon fordult meg, hogy mennyi kenyér termett a lakosság számára. S ez természetes. Ha a földmives terményfelesleggel rendelkezik, piacra viszi azt és érte pénzt szed be : ennek révén azután jóléthez jut az iparos, a kereskedő, az orvos, a tanár, szóval az egész lakosság. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) A nyugati országok .gazdagságát rendszerint iparukból származtatják, pedig ez nincs igy ; mert e népek nem azért gazdagok, mert iparuk van, hanem azért van iparuk, mert gazdag népek. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Gazdagságuk forrása pedig a földmivelés. Magyarországon egy hektár földön átlag 12 métermázsa búza terem, a német birodalomban 19 métermázsa. Emeljük fel gabonaföldeinknek hektáronként való gabonatermését 12 métermázsáról 19-re, és bizonyos, hogy mire a 19-ediket elérjük, ép ugy benne leszünk a gazdagodás forgatagában, mint a németek. (Ugy van!) Igaz, hogy olyan iparosnép, mint a német, sohasem lesz belőlünk, azért, mert Németország tengeri fekvésénél, kőszénben való gazdagságánál fogva alkalmasabb az iparosodásra, mint Magyarország, de erre nincs is szükség, mert hiszen van sok és jó földünk, mely elég kereseti alkalmat képes nyújtani a lakosságnak. Szóval a modern iparnak, a modern kereskedelemnek, civilizációnak és kultúrának alapja a modern és fejlett földmivelés, és épen ezért olyan rendkívül fontos annak a kérdésnek eldöntése, vájjon a nagybirtokoknak, a nagyüzemeknek feltétlenül fölényük van-e a kisüzemek, a kisgazdaságok fölött, igen-e vagy sem.