Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-111

20 A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920, Ezért felfüggesztette a rendelet végrehajtását. Ennek a ministerelnöki rendeletnek folyományaképen a munka- és népjóléti minister elrendelt egy egyezségi tárgyalást. Az egyezségi tárgyalások folytak a főváros és a vállalkozók közt. A főváros felhivta a vállalkozókat, mondják meg, mit igényelnek. A vállalkozók kimutatták, hogy negyven millió korona értékű felszerelést vettek el tőlük, sőt az ö számitásuk szerint a főváros , 17 milliót keresett az ő eszközeikkel. Ok í ennek ellenére a legminimálisabb számitást teszik és megelégszenek 23 millióval. A főváros erre nem tett másik ajánlatot, hanem magát felettes hatóságnak tekintve, egyszerűen — nem tudni, micsoda számitás alapján — felajánlott 13,400.000 koronát. Ezek nem fogadták el. Mikor azután igy huzakodtak, végre beleszólt a kereskedelemügyi minister a dologba. A kereskedelemügyi ministeriumban egy egyezségi ankét jött össze. Ott a főváros avval állott elő, hogy ad tizennégy milliót a huszonhárom millió helyett. Az ott elnöklő ministeri tanácsos rábeszélése után a vállalkozók hajlandóknak voltak igényeiket — majd megmondom az okát — még lejebb redukálni és 18 millióval megelégedni. A főváros azonban szóba sem állt, hanem önnállóan, önhatalmúan, egyoldalúan tizennégy millióban megállapította az összeget, azt felterjesztette a ministerhez és állítólag — nem tudom biztosan, mert nem járhattam utána — ezt jóvá is hagyták. Hogy pedig ezek a vállalkozók ne tudjanak mozogni, a főváros a kötelező ravatalozásról még 1918 december 18-án megalkotott rendeletét beterjesztette a ministerhez és jóvá is hagyatta. Ez a rendelet rendben van, de 13. §-ában olyan megterhelése foglaltatik a magántemetkezési vállalkozóknak, hogy ha ez igy fennmarad, akkor ezek lehetetlenné, lesznek téve, mert a temető kapuján belül végzendő minden teljesítményt e 13. § szerint a főváros magának monopolizál. En magam is hive vagyok annak, hogy ilyen községi temetkezőintézetek állíttassanak fel, amint hive vagyok annak, hogy a konkurrencia elfajulását mérséklő mindenféle ilyen községi intézmények létesüljenek. De sem mint jogász, sem mint képviselő, sem mint ember nem lehetek abban a helyzetben, hogy helyeseljem azt, hogy itt harminckét keresztény vállalkozó, harminckét iparos tönkretétessék csak azért, hogy ezeknek a vagyonából a főváros, vagy akármelyik város vagy község maga létesítsen intézményt. Hiszen az ilyen községi vagy városi intézmények arra, valók, hogy megvédjék a közönség érdekeit, nem pedig monopóliumos intézmények legyenek, amelyek épen azután, mint a fővárosnál most történik, a közönség érdekeit sértik, egyrészt azáltal, hogy nem állanak a közönségnek ugy rendelkezésére, mint a magánvállalatok, mint a magánipar, másrészt pedig olyan tetemes összeget számíthatnak fel, amilyet csak akarnak, mert egymagukban vannak. évi szept. hó 25-én, szombaton. Annak jellemzéséül, hogy mit eredményezett a fővárosnak ez az eljárás, még csak arra mutatok rá, hogy e között a harminckét magyar iparos között, akik iparigazolvánnyal telj esitették a kötelességüket, igen sok özvegy van, vannak igen öreg, 72 éves emberek, vannak rokkantak is, és az egyik : Lindmayer József most kénytelen egy vendéglőben evőeszközöket tisztítani, hogy fenn tudja magát tartani, akkor, amikor a főváros az ő áruival, az ő kocsi]ával is kereskedik, és hasznot szed be magának anélkül, hogy ezt a megtérítést megadná. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés i Ha a keresztény kurzusban igy támogatjuk a keresztény iparosokat, hogy a fővárosnak a magyar kormány, a keresztény kormány megengedi azt, . .. Hornyánszky Zoltán : Nem eljárás ! Kovács József (tasnádi) :. . . hogy ilyen visszaéléseket kövessen el, — mert hiszen a más holmiját elvenni, megtartani és azért megtérítést nem adni, ez csakugyan visszaélés — akkor mi magunk lefogjuk a keresztény kurzust járatni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ezért az összkormányhoz, •— miután a ministerelnök adta ki a rendeletet és azután bele van vonva a kereskedelemügyi minister, a munkásügyi és iiépj61 éti minister, a belügyminister, sőt »az igazságügyminister is — tisztelettel a következő kérdést intézem (olvassa) : »1. Van-e tudomása, és ha nincs, hajlandó-e tudomást szerezni arról a kormány, hogy a főváros a 32 keresztyén temetkezesi vállalkozótól elkommunizált felszereléseit sem visszaadni, sem azokért ezeket kárpótolni nem hajlandó, és hogy a főváros ecélból a kormány segítségét is igénybe vette, amikor is a kormány a 6808/1919. M. E. számú rendeletében a kommunizálást jogalapnak elfogadta és a magántulajdon elve és a perrend elleneié maga küldött ki választott bíróság helyett olyan bizottságot, amelynek hét tagja közt a kárvallottak csak két taggal vehettek részt ? 2. Hajlandó-e a kormány a magántulajdont tiszteletben tartani és a fennforgó vitás ügy egész anyagának elbírálására egy választott olyan bíróságot szervezni, amelybe két tagot a főváros, két tagot a kárvallottak neveznek be és elnökét a Curia elnöke a Curia birái sorából küldje ki ? 3. Ha a 2. pontban írtakra hajlandó, ugy hajlandó-e a kormány a 6808/919. M. E. számú rendeletet és a fővárosi azon szabályrendelet 13. §-át, amely szabályrendelet a kötelező ravatalozásra vonatkozik és amely 1918. december 18-án kelt, azonnal hatályon kívül helyezni ? 4. Hajlandó-e a kormány a városi temetkezési intézetet hivatalos órák helyett a magán temetkezési intézeteknél szokásos üzleti szolgálatra kötelezni ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Következő interpelláló 1 Kontra Aladár jegyző: Hornyánszky Zoltán.