Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-121

260 A Nemzetgyűlés 121. ülése 1920. évi november hó 5-én, pénteken. Lovász János: T. Nemzetgyűlés! A megilletődésnek, a meghatottságnak hangján szólok, amidőn nekem megadatott az alkalom, hogy erről a helyről, mint első hozzá szólhassak ehhez a nagy horderejű törvényjavaslathoz. Bocsánatot keli azonban kérnem, mert egy olyan magas szárnyalású előadói beszéd után, amely tegnap itt elhangzott, amilyet még ezek a faiak igen keveset hallottak, igen nehéz helyzetben vagyok, mivel azzal nemcsak lépést tartani nem tudok, hanem gondolatomban sem vagyok képes még távolról sem követni. Ennélfogva szives elnézésüket kérem, hogy ha én, mint a népnek egyszerű gyermeke, a magam egyszerű szavaival fogom magamat most kifejezni. (Halljuk! Halljuk!) Mint a mezőgazda a májusi esőt, mint Noé a galambját, ugy vártuk már ezt a földbirtokreformot a Ház asztalára. ( Ugy van ! Ugy van!) Vártuk, hiszen a négyéves háború, a forradalom és a vörös uralom pusztításai után mindenki beláthatja, aki elfogulatlanul és önzetlenül gondolkozik, hogy teljesen újjászületésre van szüksége ennek a megcsonkított, megtépázott nemzetnek. (Ugy van! Ugy van!) Újjászületésre, még pedig nemcsak erkölcsi, politikai és pénzügyi téren, hanem mezőgazdasági téren is. A mezőgazdasági téren való újjászületést csak ugy lehet elképzelni, amint az előadó ur is igen szépen kifejezte magát, hogy ha az a nagy tátongó űr, amely a nélkülözők és az élvezők között van, lehetőleg igazságosan, méltányosan kiegyenlittessék és áthidaltassék. Nem lehet célom, nem is akarom, nem is tartom az időt most itt alkalmasnak arra, hogy a nélkülözők és az élvezők közötti ellentétet kiélezzem, nem jó szolgálatot tennék ezzel a hazának. (Helyeslés.) Ugy, annyira-amennyire elmúlt a lázongásnak, elmúlt a gyűlölködésnek legalább csúnya, vad őrülete, ezentúl csak a keresztényi türelemnek, szeretetnek, megértésnek, különösen a megbocsátásnak az utján, teljesen magunkra hagyatva, teljesen magunkban bizva, egymást kölcsönösen megbecsülve, ur és paraszt kibékülve, egymást szeretve, tisztelve, karöltve kell haladnunk. (Élénk tetszés, helyeslés és taps.) A megértésnek és megbocsátásnak ezen stációján én a legnagyobb örömmel üdvözlöm a földbirtokreformot a Ház asztalán. (Éljenzés) Üdvözlöm és a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, mert remélem, hogy az be fogja hegeszteni azokat a tátongó sebeket, amelyeket ez a vérig agyonzaklatott nép már elszenvedett, és mert abban a reményben vagyok, hogy az a falu népének az igényeit és érdekeit lehetőleg ki fogja elégíteni, különösen pedig azért, mert azt remélem, hogy ezen az utón, ha csak némileg részben is, meg fogjuk találni a lelkek békéjét és nyugalmát. (Úgy van! Ugy van!) Fem tagadom azonban le, hogy fáj nekünk az, hogy amikor mi önzetlenül, a legtisztább szándékkal erre törekszünk, még mindig vannak, nem itt a Nemzetgyűlésen, de a Nemzetgyűlésen kivül, akadnak olyanok, akik ezért támadnak ugy minket, mint a mi szeretett vezérünket, ezt az izzó lelkű, meleg szivü ministerünket is földosztó szocialistának nevezik. Ezzel szemben meg kell mondanom itt a nemzet szine előtt azoknak nevében, akik engem ide küldtek, hogy mi a földbirtokreform után is még annál fokozottabb erővel, hűséges, odaadó dolgozói és teherviselői akarunk lenni ennek a szegény, beteg anyánknak,^ ennek a megtépázott ezeréves hazánknak, (Elénk helyeslés.) Meg kell mondanom azt is ugyancsak azoknak nevében a nemzet szine előtt, hogy ne értsenek minket félre. Mi nem gyűlöljük. a nagybirtokokat, mi nem gyűlöljük a jobblétben lévő társadalmi osztályokat. Mi megmondjuk őszintén, igenis kell, hogy legyen nagybirtok, igenis kell, hogy legyenek társadalmi osztályok. Es mi ezt nem szóvirágnak használjuk, mert mi ezt vallásos meggyőződésből mondjuk és hisszük, hogy az embereket a társadalombán maga az isteni gondviselés helyezte el, mint ahogy elhelyezte az égboltozaton a csillagokat. Ott is az egyik tündöklő fénnyel ragyog, közvetlenül mellette a másik már homályban vesz el. Itt is, az emberi társadalomban is, az egyiknek kezébe királyi, nálunk ugyan ezidőszerint, mig a szabad királyválasztás meg nem történik, kormányzói pálcát adott, a másiknak meg csak koldusbotot. De minden bizonnyal szükség van erre a botra mindkettőre. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja él.) En nem csinálok belőle titkot, belátom én is, hogy ennél a munkánál igen nagy körültekintéssel, igen nagy óvatossággal kell eljárni. Belátom, hogy ennél a munkánál igen sok akadály, igen sok nehézség áll még előttünk, de egyesült erővel, egyesült akarattal ezeket a nehézségeket és akadályokat az útból mind el lehet hárítani. Legyen szabad tehát arra kérnem a Nemzetgyűlés t. tagjait kivétel nélkül, hogy a földbirtokreformba vetett hitünket, reménységünket segítsenek megvalósítani (Élénk helyeslés,) és ebben a munkában akik elméletileg felettünk állanak, vegyenek fel bennünket minden adandó alkalommal munkásnak, mert ezen a téren egyes kérdésekben, ha nem is annyira elméletileg, de gyakorlatilag minden bizonnyal teljesen otthon vagyunk. (Elénk helyeslés és taps. ) Én szeretem azt hinni, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek minden egyes tagja * ég és lángol azért a nemes gondolatárt, amely gondolat egy égő óhajtásban van kifejezve, hogy ebben a szegény, összetolt, összeroncsolt hazában a lelkek békéjét és nyugalmát megteremtsük és azután hazánk határait újra visszaszerezzük. Törekedjünk tehát minden erőnkkel, minden tehetségünkkei, tudásunkkal és rátermettségünkkel hassunk oda, kövessünk el mindent,