Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-120

250 A Nemzetgyűlés 120. ulése 19k Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, hogy ezen emelkedett hangulat után, amelyet az előadói beszéd a Nemzetgyűlésen felidézett, ilyenekkel kell jönnöm. (Felkiáltások: Meg kell mondani ! Helyes !) De miután azért vagyok itt, hogy ennek a törvénynek a létrejötte után annak érvényt is szerezzek, kénytelen vagyok ilyen dolgokkal foglalkozni, hogy tisztán lássa mindenki, milyen eszközökkel kell élni, hogy a törvénynek kíméletlenül is, ha ugy kell, de érvényt szerezhessünk. (Felkiáltások : Aknamunka !) Azt mondja továbbá a felirat : Miután tudatlan és éretlen elemek saját érvényesülésükért földosztást hirdetve, jelszavaikkal annyira felizgatták a népet, elismeri, hogy a jelenlegi szociális viszonyok közt bizonyos mértékig a földbirtokreform megvalósítására szükség van. így tehát azokat a politikusokat, akik a földreformot hirdették kint a választásokon vagy a választások után — esetleg már évtizedek óta — ez a tisztelt gazdasági egyesület tudatlan és éretlen elemeknek nevezi. (Felkiáltások : Fel kell oszlatni ! Ki irta alá?) Valami Szentmihályi Rezső és Nyáry Kálmán. Igaz, hogy a t. gazdasági egyesület ezen kijelentések után tesz egy másikat is, amely már nagyon jellemző rá nézve, mert amikor kimutatja, hogy Zala megyében sok a középbirtok és kevés a nagybirtok, azt mondja, hogy a földmivelésügyi minister telepítse át a zalai földet igénylőket Somogy megyébe, vagy olyan megyékbe, ahol sok a nagybirtok. (Derültség.) Látszik, hogy csak magát akarja oltalmazni ebben a tekintetben és nem bánja, ha a másik birtokostól elveszik a földet. „Roppant jellemző ez az irás, — és csodálkozásomnak nem tudok kellőképen kifejezést adni — hogy Zala vármegyében ez a gazdasági egyesület igy nyilatkozhatik Tarányi Ferenc: Majd megmagyarázom, tévedés forog fenn! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A tárgyalás során lesz alkalma a a képviselő urnák, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Ez áll a felterjesztésben, a gazdasági egyesület hivatalosan terjesztette fel. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Amikor a törvényjavaslat a legnagyobb mértékben védelmezi a középbirtokot, akkor épen a középbirtok védelmében állanak elő ezek az urak ilyen felterjesztéssel. Igazán az embernek azt kell hinnie, hogy ezek az urak egyáltalán nem olvasnak, nem foglalkoztak a dologgal, hogy nem ismerik a törvényjavaslatot, nem ismerik a törvény intencióit, de mégis hivatalosan állást mernek foglalni és ilyen dolgokat hangoztatnak. Hiszen, t. Nemzetgyűlés, ez a törvény igazán a legmesszebbmenőén igyekszik a középbirtokot védelmezni, Griger Miklós: Nagyon is! '. évi nov. hó é-én, osütörtöhön. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Épen a középbirtokosoknak nincs okuk ezt a törvényjavaslatot ilyen módon megtámadni. Mikor ők arról beszélnek, hogy a földet igénylőket telepítsük át, erre azt mondom, mi nagyon szívesen telepitünk, csak legyenek meg a feltételeink hozzá. (Zaj.) Amikor nemcsak most, de régebben is azt hirdettem, hogy a földreformnál senkinek a magánlakását, az ősi kastélyát elvenni nem akarjuk, tehát védjük az ősi fészket, ugyanakkor azt kívánni, hogy a birtokos semmi esetre se telepedhessék máshova, hanem a földet igénylőket telepítsük el, ez nagyon egyoldalú dolog. Hiszen ha arról van szó : egyes embert mindig könnyebb áttelepíteni, mint egész községeket. A zalamegyei gazdasági egyesület átirata ebben a tekintetben sem állja meg a helyét, de fel akartam i$t olvasni a t. Nemzetgyűlés előtt, hadd lássa a Nemzetgyűlés, milyen erők akarnak még mindig érvényesülni a földreform ellen. (Felkiáltások jobbfelöl : Ismerjük nagyon jól!) T. Nemzetgyűlés ! En a házhelyekről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál már voltam bátor rámutatni a föld eredetére. Nem akarok most visszatérni erre, de újra jelezni akarom, hogy ezeknek a t. uraknak, akik ezt a határozatot hozták és akik nem az Írástudatlanok közül kerültek ki, nagyon jól tudniok kell, hogy minden államban, minden időben, minden nemzet saját szükséglete szerint rendezkedett be a földjén. Nagyon kellene nekik tudni, hogy mikor a magyarok bejöttek Magyarországba, a bejövetel alkalmával a hét törzs között osztották fel az ország földjét s e hét törzs osztotta fel tovább a maga körében, ugy ahogy jónak látta az akkori viszonyok közt. Szent István kezdte azután a várjobbágyokat létesíteni, akik szabadok voltak. A tulajdonképeni nagybirtokok a tatárjárás után alakultak, amikor várak építése vált szükségessé és ezért a királyok a főnemeseknek nagy birtokokat adtak, hogy várakat építsenek és katonaságot tartsanak ezeknek a váraknak és az országnak a védelmére. Az Anjouknak, Róbert Károly és Nagy Lajosnak, nagyon sok bajuk voll; ezekkel a nagybirtokosokkal, — hiszen ismerjük részletesen ezeket, — később kiegyeztek, hogy megkapják ugyan tulajdonba a nagybirtokot, de mégse olyan birtok volt ez, amely eladható lett volna, a tulajdonképeni tulajdonos az állam maradt, egészen 1848-ig. Az örökösödési ág kihaltával a nagybirtok mindig visszaszállt a koronára és csak adományozás után lehetett Magyarországon ilyen földbirtokhoz jutni 1848 előtt, tehát mindig a magyar koronának, a magyar államnak, a magyar hatóságoknak volt a feladata, hogy a föld felett rendelkezzék. T. Nemzetgyűlés ! Arra nézve, amit itt ők ilyen magántulajdonba ütközőnek mondanak és